Van egy kislány, akitől sokat tanultam a türelemről, elfogadásról, életszeretetről és arról, mi a fontos és mi a lényegtelen az életben.
Már megint úgy rohant el az iskolába a kisebbik, hogy csatateret hagyott maga után. Egy fél pár zokni árválkodik a szőnyegen, a fiókokat nem tolta a helyére, a nedves törülköző egy csomóba gyűrve a fürdőszobában. Pedig hányszor, de hányszor kértem... Most egyébként is mosolyszünet van, mert a nagyobbik tegnap este - már sokadszor - az utolsó pillanatban kezdte feltúrni a könyvszekrényt a kötelező olvasmány után, a vacsoránál pedig olyan szemtelenül szájalt vissza az apjának, amitől a bicska kinyílik az ember zsebében. „Már megint hiába beszélek"... és „hányszor mondjam még el"... Fontos dolgok? Persze, hogy fontosak - vágtam volna rá én is még néhány évvel ezelőtt.
Ma viszont már nem teszem. Van ugyanis egy kislány, aki akár a lányom is lehetne, mégis sokat tanultam tőle türelemről, elfogadásról, életszeretetről és arról, mi a fontos és mi a lényegtelen az életben. Gergely Alexandra - vagy ahogyan nagyon sokan ismerik és emlékeznek rá, Szasz - 2005-ben mindössze 16 éves volt, amikor kiderült, hogy egy ritka, de különösen rosszindulatú és alattomos csontdaganatban, Ewing-szarkómában szenved. A betegség napjainak történetét blogbejegyzések őrzik. Szasz ugyanis az első naptól internetes naplót írt, ezzel is segítve azokat, akiknek később kell végigjárniuk azt a pokolian nehéz utat, amin ő is végigment. Azt tervezte, hogy a napló nyomán később könyv is készül. Másfél éven át szaporodtak a beszámolók és a sok-sok fénykép, bizonyságot téve élni akarásról, küzdeni tudásról, igazi családi összetartásról és szeretetről.
A könyvet már nem írta meg Szasz, de kívánságát teljesítve megtette ezt helyette az édesanyja, aki a legközelebbről kísérte és segítette végig kislányát a gyógyulásért folytatott küzdelemben. A könyv végül is elkészült, április elején jelentette meg az Ad Librum Kiadó. Nem ígérhetek könnyed szórakozást annak, aki vállalkozik a könyv elolvasására, abban viszont biztos vagyok, hogy az utolsó lap végére érve mindenkiben gyökeresen átrendeződik a fontossági sorrend, és megtanulja értékelni az élet apró örömeit... és bosszúságait is. Igen, a mindennapos bosszúságokat is, mert amíg ezek tűnnek a legfontosabbnak, addig valójában minden rendben van.
A könyv célja, hogy felhívja a figyelmet e ritka betegségre, hiszen korai felismeréssel jelentősen javíthatók a beteg gyerekek esélyei. Az eladásból származó haszon pedig az utolsó fillérig a Gergely Alexandra Emlékdíj Alapítvány számlájára kerül. Az Alapítvány évente adományozott díját olyan személy kaphatja meg, aki tevékenységével nagyban hozzájárul egy közösség életéhez. Nem kevésbé fontos cél, hogy pénzzel és tanácsokkal segítse azokat a gyerekeket és szülőket, akik most küzdenek a Ewing-szarkóma ellen.
A könyvet csak az Ad Librum Kiadó webáruházában és a Líra könyvesboltokban lehet kapni, de a Szasz blogján olvasható legutóbbi bejegyzés szerint az édesanya, dr. Gergelyné dr. Tóth Éva is szívesen segít, ha valakinek nem sikerül másként hozzájutnia a kötethez.
A zokni még mindig a szoba közepén hever. Elmosolyodom, megvonom a vállam, a törülközőt a szárítóra terítem, a fiókokat szép sorjában a helyükre pöccintem. A zoknit csak picit arrébb rúgom, mégse legyen útban. Majd a gazdája a helyére teszi, ha hazajön. Mert hazajön, és ez a világon a legfontosabb.
Dr. Gergelyné dr. Tóth Éva: Szasz
Ad Librum Kiadó, 2009
