Egy korábbi posztban beszámoltam borzalmas éjszakáinkról és arról, mit próbáltunk végig a siker érdekében. Köszönöm a sok tippet, ötletet. Jelentem, Cárom három hete nyolc-kilenc órát is alszik egyhuzamban! Így nekem is jut öt-hat óra alvás EGYBEN, el sem tudom mondani mennyivel jobban érzem magam azóta!
Az idáig vezető út nem volt egyszerű! Többen ajánlottátok az Aludj jól, gyermekem könyvet, beszereztem, elolvastam. Bevallom őszintén, a könyv által leírt tuti módszert nem tudtam a saját utamnak érezni. Ez az x percenként berohangálás nekem olyan mézesmadzagos: "Bibibi itt vagyok de úgyse veszlek föl" és már láttam amint Cárom dühében rázza a kiságy rácsát. Mégis nagyon sokat tanultam a könyvből!
Legelőször is azt, hogy nem vagyok egy anyák utolsója, ha hagyom sírni a gyereket. A férjemnek megmondtam, hogy vagy elolvassa a könyvet és segít, vagy beszerez egy pár füldugót, több opció nincs. Rutinos, tudja hogy lesz a királylányból sárkány, szó nélkül a füldugót választotta.
Esti rendszerünk volt, káoszos életünkben az esti fürdés-vacsi program volt az egyetlen, ami fix időpontban történt. Ehhez sárkány módon ragaszkodtam, mióta hazahoztuk a kórházból. Részben mert Csipetnél is bejött a rendszer, részben mert Csipetnek szokott esti rutinja volt, ebbe kellett Cáromat beszoktatni. A rendszeren nem változtattam, csak kiegészítettem. Választottam egy szimpatikus méretű plüsst alvós állatnak, a többi száműzetésbe vonult, és minden este, mielőtt az ágyába teszem elmondom neki, hogy az Alvós Kutyával fog aludni, itt lesz vele egész éjjel, én a másik szobában alszom és reggel találkozunk. Majd puszi, betakarom, elköszönök és kijövök a szobából. Mire Csipet megy aludni (kb. fél óra múlva) többnyire durmol. Igaz, az esti elalvással sosem volt probléma, csak nem kerítettem ekkora feneket a körülményeknek.
A neheze éjfél körül kezdődött, az első sírásnál, rettenetes érzés volt! Ültem a nappaliban mereven, bámultam az órát és küzdöttem magammal, "bemegyek, nem megyek", aztán húsz perc múlva csönd lett. Visszamentem az ágyba, ezt háromig még párszor megismételtünk, húsz perc ordítás, harminc perc csönd. Az első három éjszaka nagyjából így telt, a negyediken hajnali háromig durmolt egyhuzamban! Akkor egy kicsi nyöszörgés és négyig megint csönd! Az ötödik éjszaka óta általában négyig csönd van, azt reggeli első ébredésnek nyilvánítottam, akkor eszik és még szundizunk hatig-fél hétig, ha Csipet nem ébred előbb, majd erről is leszokunk.
Más lényeges nem változott sem a nappali sem az esti rendszerben, ugyanúgy főzeléket eszik ebédre és vacsorára, a szoptatások száma kettőre csökkent és majd szépen lassan ezt is elhagyjuk. Csipet az egész hadművelet alatt egy pisszenés nélkül aludt az ordító Cár mellett, a férjem szintén durmolt a másik szobában.
Mielőtt belekezdtem volna az alvás tanításba, mellékvágányon a nem kakilós problémánk is megoldódott. Eljött az idő, mikor a főzeléket ki kell egészíteni némi zsiradékkal, erre a célra az olívaolajat szeretem, minden nap kap egy kis kanálnyit és láss csodát, minden nap van termés is, néha kétszer is! Valamint számomra teljesen meglepő módon az alma-szilva kombináció nagyon hatásos, minden más tipikus lazítónál jobban bejött. Viszont a rendszeres kaki sem segített a nem alvós gondunkon.
Szóval a fejlemények tükrében, a fő problémát a belső óra okozta, Cárom vekkere nem állt át a huszonnégy órás rendszerre. Nagyon örülök, hogy rászántam még pár nehéz éjszakát. Ha valami más komoly probléma okozta volna a nemalvást, tuti azóta is ordítana éjszaka. Akkor keresném tovább a megoldást és a megfelelő orvosi segítséget. De nálunk csak rossz szokás volt az éjszakai cirkusz. A tanulságot levontam, a harmadik gyerekre feltétlenül rakok egy ALVÁS gombot.
Nem alvós babák anyukái, akit nem elégít ki a "majd tíz év múlva visszasírjuk az éjszakai összebújásokat", "majd ha megkapja a diplomáját/férjhez megy/piros hó esik, alszik mint a bunda", "erre van szüksége, azért van anyja, hogy mellette legyen éjjel-nappal", "majd kinövi" keressétek a megoldást, mert van! Nem feltétlenül a sírni hagyás a tuti, nálunk ez hozott sikert és nagyon örülök, hogy nem vártam éveket vele, hét és fél hónap éjszakázás nekem pont elég volt. Szerintem igenis megérdemli a gyerek, hogy kipihent, nyugodt anyukája legyen. Nekem ez négy-öt óra alvással, amit hetvenhét részletben kapartam össze, nem ment. Most egész más a világ, Csipethez is nagyobb türelmem van, és elmúlt az idegbeteg zombi érzésem. Nekem ez megért három borzalmas éjszakát.
Mesianyu
