Nem kétséges, hogy a nagy bulizások korába lépve nem árt, ha akkorra már minden nagykamasz gyerek tisztában van a túlzott alkoholfogyasztás veszélyeivel.
Nem kétséges, hogy a nagy bulizások korába lépve nem árt, ha akkorra már minden nagykamasz gyerek tisztában van a túlzott alkoholfogyasztás veszélyeivel. De meg kell-e tanítani a gyereket a „kulturált ivás” szabályaira? Ha igen, akkor mikor, kinek, hol és hogyan? Heti kérdés.
Míg mindenki elgondolkodik egy pillanatra a lehetséges válaszokon, jöjjön egy potenciális megoldás: már kiskamasz korban, iskolai foglalkozás keretében, borkóstolással. Már legalábbis egy angol iskola igazgatója szerint. Egy jónevű oktatási intézményben ugyanis iskolai órát szenteltek annak, milyen borfajták léteznek, miként lehet különbséget tenni a minőségi bor és a gyenge asztali lőre között, és még bizonyára sok más érdekesség elhangzott a borok világáról. Valószínűleg nem is lett volna az ötletből újsághír, ha a „látókör szélesítését” célzó programsorozat borivással foglalkozó órája végén nem kaptak volna alkalmat a részt vevő 12 éves gyerekek, hogy a gyakorlatban is kipróbálják a frissen szerzett ismereteket, mégpedig nem is akárhogyan, hanem a helyi borkereskedő által felajánlott italok megkóstolásával.
A szülők nem fogadták osztatlan lelkesedéssel, hogy tudtuk és megkérdezésük nélkül éppen az iskola kínálta alkohollal gyerekeiket. Az egyik édesanya felháborodottan mesélte a Daily Mail című lapban, hogy kislánya kissé zavaros és túlfűtött telefonhívásából csak utólag értesült a történtekről. A gyerek elbeszélése szerint legalább háromféle bort végigkóstolt, melynek hatása az anya benyomása szerint még délután is érződött a kislány beszédén.
Az iskolaigazgató visszautasította, hogy a gyerekeknek alkalmuk lett volna nagyobb mennyiséget fogyasztani a próbaként felkínált italokból. Elmondása szerint valóban csak kóstolásról volt szó, miután a gyerekek elméletben megismerkedtek a borfajtákkal, illetve azzal, hogy melyiket milyen pohárból szokás fogyasztani. Az iskola első embere úgy véli, hogy a gyerekek látókörét szélesíti, ha már korán tisztába jönnek a kulturált borfogyasztás szabályaival.
Úgy tűnik, hogy az illetékes egészségügyi hatóságok is a szülők véleményét osztják, miszerint az iskola megszegte azt a szigorú szabályt, hogy 15 évesnél fiatalabbak még egészen kis mennyiségben sem kaphatnak szeszesitalokat. Álláspontjuk alátámasztására tudományos kutatások eredményeit idézik, melyek azt igazolják, hogy jóval nagyobb arányban válik később alkoholista azokból, akik már 15 éves koruk előtt megtapasztalják a mámort, mint azok közül, akik legalább a huszonegyedik születésnapjukig várnak az első pohár ital felhajtásával. Végül hangot adnak abbéli reményüknek, hogy az iskolai falai között a jövőben inkább az alkoholfogyasztás káros hatásaival ismerkednek meg a kicsik ahelyett, hogy éppen tanáraik invitálnák közös iszogatásra őket.
Akkor most megismétlem a kérdést: Meg kell-e tanítani a gyereket a „kulturált ivás” szabályaira? Ha igen, akkor mikor, kinek, hol és hogyan?
