A vegyes és klasszikus csoport körülbelül olyan, mintha a széna vagy szalma közül kéne választani. Az óvónők jelentős része esküszik a vegyes csoportokra, a Waldorf ovik például csak azzal működnek. Legfőbb indokuk a korai intézményes szocializáció, ami a klasszikus csoportokban az azonos korosztályok miatt nem tanulható, a különböző korú gyerekek pedig később találkoznak idősebb, vagy fiatalabb gyerekekkel való interakcióval.
Akinek több gyereke van, nyilván most a kanalába dől, hiszen a testvérekkel otthon alapból szocializálódik a gyerek, s a csavar a kérdésben pont ott van, hogy a gyakorlatban azok a szülők (vagyis inkább gyerekek) szeretik a vegyes csoportot, akik amúgy is hozzá vannak szokva a különböző korúakhoz. Mert akinek van tesója, az tudja, hogy viselkedjen egy nagyobb, vagy kisebb gyerekkel. Nem kiszúrás akkor, ha a gyereket az oviban is olyan körülmények közé íratjuk, mint otthon? Nyilván sok pedagógus hazabeszél akkor, amikor a vegyes csoportot támogatja, hiszen a nagyobb gyerekek már sokmindenben tudnak segíteni az óvó néniknek, s így valamennyivel könnyebb dolguk lehet egy-egy újabb eresztésnél. Viszont mégiscsak jót tesz a gyerek személyiségének a tolerancia, még ha nem is annyira egyszerű, mint ahogy mi gondoljuk.
Sok múlik a gyerek személyiségén is. Sok szakember nem ajánlja a visszahúzódó, félénk gyerekeknek, mert könnyen előfordulhat, hogy jóval kisebb az esélye az érvényesülésre egy olyan csoportban, ahol nagyok is vannak, mint a saját korosztályában. Befolyásolja a gyerek helyzetét az is, hogy az adott vegyes csoportban a saját korosztályából hányan képviseltetik magukat, milyen a nemek eloszlása.
Személyes félelmem most, hogy hamarosan döntenem kell, hogy az óvó néni nem tudja a különböző korú gyerekek között az idejét jól beosztani. Hiszen más az érdeklődése a különböző korosztályoknak, amíg a kicsi sok mesét szeret hallgatni, a középsős már inkább kézműveskedne, a nagyokkal pedig már komoly iskolára készítő feladatokat is kell végezni. Nem szakad szét az óvó néni?
Még a szakértők is egyetértenek abban, hogy a nagyobb gyerekeknek válik be a legkevésbé a vegyes csoport. Előfordul, hogy még villát sem kapnak a nagyok, mert a picik ugye még nem használhatják, nem tudnak a fejlettségüknek megfelelően foglalkozni a pedagógusok a gyerekekkel, mert mindig ül egy síró kisgyerek az óvó néni ölében. Ráadásul könnyen abba a csapdába eshet a csoport, hogy évről évre ugyanazokat a dolgokat játsszák el, tanulják, hiszen mindig jönnek az újak.
Nagy segítség lehet azonban a vegyes csoport a testvérek számára, akiknek így lehetőségük van arra, hogy egy csoportba kerüljenek, a kisebbnek könnyebb lehet a beilleszkedés. Egy nyitott, szociálisan érzékeny gyereknek pedig jót tesz, ha nagyobbakkal játszhat, hihetetlen húzó erő lehet, akárcsak a családokban a nagyobb testvér, a csoportban a nagyobb gyerek.
Kavarognak a fejemben az érvek, ellenérvek, s végképp nem tudom, hogyan döntsek, mivel az ovinknak két épülete van. A sulival szemközti ovi vegyes csoportját válasszam (nagytesó és a kényelem esete), vagy a messzebb lévő, normál csoportot. Azt hiszem, még bármerre billenhet a mérleg nyelve, sőt, a legjobb lenne, ha valaki eldöntené helyettem.
