A hely könnyen megközelíthető, Hanna hazafelé felfedezett egy árnyas gyalogutat a hévhez, miközben alkesz bácsikkal ismerkedett a helyi kocsmában útbaigazítás ürügyén. Autóval is egyszerű odatalálni, bár parkolóhelyet csak a közeli lakópark előtti árokparton találtunk.
A jegypénztáros néni jóvoltából ezer forintot spóroltunk a belépőkön, hiába mondtam meg, hogy Pötyi elmúlt kétéves, beengedte ingyen. A felnőtt jegy 1200, a gyerek és nyugdíjas jegy ára 1000 forint.
Ahogy beléptünk a strandra, egy Tankcsapda-dal jutott eszembe: „Itt minden úgy van még, ahogy itt maradt.” A jegykezelők, biztonsági őrök és fürdőmesterek átlagéletkora jóval ötven fölött volt, az épületek még náluk is éltesebbnek tűntek. A fák szinte égig érnek, kellemes árnyékot vetve a domboldalon kialakított füves területekre.
Hanna szerint ami úgy maradt, az azért jó: az idős és kedves személyzet, a már műemlékszerű épületek, az egyszerű medencék, az ősöreg park és fák, a kilógó slaug, a vicces büfé. Ami meg nem, az azért: a medencék jó állapotúak, a pázsit ápolt, a park gyönyörű, a wc tiszta. Dexterke megjegyezte, hogy megaklórízű a csapvíz.
Medencéből nincs sok, rögtön a bejáratnál található egy nagy méretű 140 centi mély, néhány méterrel arrébb pedig egy kis méretű úszómedence. A teraszos strand legtetején lévő gyerekpancsolót meredek betonúton (Pötyi lefelé el is hasalt rajta) és hosszú lépcsősoron lehet megközelíteni. Hanna és Dexterke is nehezményezte, hogy nem akadálymentes a terep, sokan érkeztek babakocsival.
A gyerekmedence lábmosójának vize mocskos, rajzó darazsaktól hemzseg, a veszélyes rovarok a pancsoló szélén is állandó vendégek. A gyermekmedence vizének hőfoka nem tetszett a kicsiknek, hanna 9 hónapos Leája, dexterke 16 hónapos Samuja és a két és fél éves Pötyi alig volt hajlandó beledugni a lábát. Samu inkább egy otthonról hozott felfújható kismedencében hűsölt. A négy és fél éves Málni viszont vigyorogva viháncolt a 22 fokos vízben, tíz perc után úgy kellett kivonszolni a napra, enyhén kékes árnyalatú szájszíne miatt. Hannát nem zavarta a hideg víz és örült, hogy nincsenek sokan, és azok is kisgyerekesek. Annak kifejezetten örült, hogy az anyukák nem puccosak, nem érezte fürdőruha- és csöcsbemutatónak a helyszínt.
A fák között rengeteg használaton kívüli épület, bungaló és öltöző bújik meg, némileg elrontva a látványt. A gyerekmedence mellett lévő büfé sem működik, látszólag hosszú évek óta. Rengeteg a lezárt üzemi terület is. A mellékhelyiségek falainak vakolata mállik, egyébként minden tiszta és még vécépapírt és kézmosó folyadékot is találtunk.
A büfé ételkínálata szerény, kapható melegszendvics 250 forintért, debreceni, melyből egy pár 450 forintba kerül, 200 forintos perec, valamint főtt kukorica. A fél literes üdítőkért 300 forintot, az ásványvízért 200 forintot kérnek. Az üveges sör 350-450, a borok decije 146 forint. A büfé mellett étterem is található, de fürdőruhában nem mertünk bemenni a puccos helyre.
A Csillaghegyi strandot olyan családoknak ajánljuk, akik nem szeretik a túlzsúfolt, nyüzsgő fürdőket, és akiket nem zavar, hogy néhány órára időutazást tesznek egy régi világba annak szépségeivel és hátrányaival együtt.
Cím: 1038 Budapest, Pusztakúti út 3.
