Van egy titkos gén. Úgy hívják, hogy piskótasütő gén. Anyai ágon öröklődik, de könnyen sérül. Nálunk sajnos kiesett, mutálódott, megsemmisült. Összeesik a hab és csomós marad a tészta. Ha mégsem, akkor a végén esik össze. De már egy ideje nem bánom. Ugyanis a muffin ezerszer egyszerűbb, és sokkal finomabb. Ráadásul a férjem szerint én sütöm a világ legjobb muffinját. Márpedig ő nem hazudna és nagyon finnyás.
A muffinhoz tartozik egy alaprecept, na ebből is van ezerféle, aztán bele kell dobálni ezt-azt és akkor lesz olyanos a muffin. Csokis, meggyes, diós.
Végy egy tálat meg egy mércés poharat! A tálba jön: 30 deka liszt, két púpos kanál sütőpor, 12 deka barnacukor (igazi, melaszos), édesszájúak tegyenek bele vagy többet, vagy egy kis fehéret is, mert a barna kevésbé édes, egy kis só (mindig kifelejtem), aprított mandula vagy mandulaszirom (amennyi jólesik). A mércés pohárba megy kábé négy deci tej, meglangyosítva, bele 10 deka margarin (kényesebbeknek vaj), megolvasztva, két tojás. Jól elkeverjük külön-külön a száraz és a nedves hozzávalókat. Aztán a nedveseket belelódítjuk a tálba, és kicsit összekevergetjük. Tilos a keverőgép meg a hosszú kevergetés! A muffin csak és csakis akkor jó, akkor lesz könnyű, buborékos, ha csomós marad az alaptészta. Aztán beletesszük a belevalókat, beöntögetjük a muffinformába, és sütjük úgy fél órát, ez muffinformától és darabmérettől függ. Én a szilikon muffinsütőt ajánlom, mert akkor nem kell egyesével súrolgatni a formákat, abból pillanatok alatt kijönnek a muffinok, és nem égnek oda. Azért ezt sem árt kivajazni, ha nem használunk papírt. (Ne használjunk – tudom, hogy csini, de minek, túl finom a süti, hogy hozzá tapasszuk a papírhoz a falát.)
És hogy mi legyen benne? Legegyszerűbb felaprítani egy tábla étcsokit. Ezt ne keverjük bele, mert akkor kakaós muffin lesz a csokiból és a langyos tejből (bár az se rossz), hanem csak szórjuk bele a legvégén. Beleönthetünk sok-sok juharszirupot – akkor tegyünk bele kicsit több mandulaszirmot és kevesebb cukrot; ez az én kedvencem, lágy, könnyű édes tészta a végeredmény. A férjem kedvence a csokis–diós grillázsos. A forma aljára öntünk egy kis diós grillázst (felaprított dió karamellben pirítva), rá a tésztát (ilyenkor nem kell bele feltétlenül mandula), a tetejére jön egy pár darabka fekete csoki vagy egérkaki (miszerint tortadara). Persze belevagdalhatunk bármilyen gyümölcsöt vagy tejbe áztatott aszalt gyümölcsöt – meggyet, sárgabarackot, fahéjas, reszelt almát, szedret is. A sok mandulás tészta, középen egy jókora eperrel, tetején egérkakival sem rossz.
