Olvasónk, Réka a gyermekágyi depresszióról kérdezte életvezetési tanácsadónkat, Regős Juditot. Mint a válaszból megtudtuk, a szülés utáni kedélyállapot-változásoknak többféle szintje lehet, az enyhe hullámzásoktól a depresszión át a súlyos pszichózisig. A legtöbb anyukát a szülés utáni szomorúság keríti hatalmába, mely ellen a család nyújthat hathatós segítséget.
Kedves Judit!
Egy internetes cikkben olvastam, hogy a szülést követően minden 10. nő gyerekágyi depressziót kap. Én tavaszra várom a babámat, és ez az adat nagyon megdöbbentett. Mit tegyek, hogy engem elkerüljön a depresszió? Köszönettel: Réka
Kedves Réka!
A szülést követő időszakban sok kismama küzd különböző mértékű hangulati zavarokkal. Ennek oka lehet - többek között - a szülés utáni hirtelen hormonális változás, a fokozott lelki és testi igénybevétel, amivel a gyerek gondozása jár. Az újszülött ellátásának felelőssége, a baba egészsége miatti állandó aggodalom. Az új szerepben való megfelelni akarás kényszere is vezethet hangulati labilitáshoz. Egyelőre nincsenek pontos adatok arra nézve, hogy Magyarországon hány anya küzd gyermekágyi depresszióval.
Sajnos a médiában sokszor helytelenül alkalmazzák a gyerekágyi depresszió fogalmát. Valójában a szülés után több fajta és mértékű - egymásból nem feltétlenül következő - hangulati labilitást különböztethetünk meg. A leggyakrabban bekövetkező állapot az úgynevezett „szülés utáni szomorúság”, szaknyelven fogalmazva „baby-blues”. Ez a nyomott, lehangolt lelki állapot valóban akár minden 10. anyukát is érinthet. A baby-blues nem betegség, hanem egy természetes lelki folyamat. Ezért nem igényel sem orvosi, sem pszichológusi segítséget. Ilyenkor inkább a család támogatására van szükség.
A legtöbb első gyermekét váró pár a szülés előtt csak filmen látott újszülöttet. Az anyuka ugyanakkor tele van elvárásokkal is, az örömteli találkozást illetően. Ezért nem csoda, ha furcsán élik meg a látottakat, amikor megpillantják pár perce előbújt csemetéjüket: az elképzelt rózsásbőrű, kisimult arcú, álomcsecsemő helyett egy - legjobb esetben is - lilás árnyalatú, bedagadt szemű, véres újszülöttel találják szembe magukat (aki inkább az apukájára hasonlít, egy átmulatott éjszaka után...). Pár óra múlva persze már rendeződik a kép.
A terhesség 9 hónapja alatt a kismama vágyai állnak a középpontban. Mindenki őt félti, kényezteti, igyekszenek a kedvében járni. A kisbaba megszületésekor ez a figyelem egyik pillanatról a másikra a baba irányába fordul.
A szüléssel ugyan véget ér a terhesség, de akkor kezdődik az anyaság és az apaság, amely egy életre szól. Ezzel elég drámai szembesülni. Főleg, amikor a szülés fáradalmai után nem a megérdemelt pihenés következik, hanem a gyermekágyas időszak: a szoptatás beindulása, a gátseb gyógyulása, az új szerepbe való beilleszkedés nehézségei. Nyomasztóan hat az az irreális elvárás is, hogy „egy anyának mindig boldognak kell lennie”, vagy „egy jó anya egy percet sem akar a gyermeke nélkül tölteni”. Nem csoda hát, hogy az első időszak hangulati ingadozással jár. Az ember az egyik pillanatban a fellegekben jár (és képzeletben már a 3 napos fia majdani esküvőjén könnyezik), a másik pillanatban pedig úgy érzi, hogy mindent rosszul csinál. Szegény gyerek, kikapta a világ legszerencsétlenebb anyukáját.
Mindezek az érzések teljesen természetesek. Ahogy jöttek, úgy el is fognak múlni. Ahogy telik az idő, az ember belejön a gyerekgondozásba, és egy picit kipiheni magát. A család támogató szerepe kimondhatatlanul fontos. Fontos, hogy a kismama érezze: nincs egyedül hagyva kétségeivel. Akár fizikai segítséget is kaphat. Néha meg lehet cumiból is etetni a babát, lefejt anyatejjel, hogy agy az anyuka aludjon egy órácskát, vagy sétáljon, kiszellőztesse a gondolatait.
A gyerekágyi depresszió - ezzel szemben - egy komoly lelki betegség. Gyakran gyógyszeres kezelést is igényel, ami mellett nem lehet szoptatni. Ezért is fontos elkülöníteni a baby-blues-tól.
A gyerekágyi depresszió nem rögtön a szülés után jelentkezik, ezért nehéz felfedezni. A szűrésében nagy szerepük van a védőnőknek, gyermekorvosoknak, akik otthonukban találkoznak az anyukákkal. Árulkodó jel lehet, ha a kismama étvágytalan. Előfordulhat, hogy napokig nem eszik és nem is iszik. Az ágyából sem kel fel, még szoptatni sincs ereje. Negatívan, szinte dühvel nyilatkozik a kisbabáról. Előfordulhat, hogy öngyilkossági gondolatok gyötrik, vagy arra gondol, hogy a gyerekében valami kárt tesz.
A gyermekágyi depresszióval nem csak azért kell foglalkozni, mert rossz az asszonynak, hanem azért is, mert esetleg tragédiához vezethet. Kezelés hiányában megronthatja a családi és párkapcsolatot, a szexuális életet, állandósulhatnak az ok nélküli veszekedések. A csecsemő a legfogékonyabb életperiódusát tölti el egy depressziós anya mellett, s ez kihathat egész további életére.
A szülés után bekövetkező legsúlyosabb pszichiátriai betegség, a gyerekágyi pszichózis. Ez a kórkép egyértelműen kórházi kezelést igényel, mert a beteg ön- és közveszélyes állapotba kerülhet. A legtöbb csecsemőgyilkosságot elkövető anya ebben a betegségben szenved. Ezt az állapotot általában előzőleges pszichiátriai betegség is megelőzi.
Kedves Réka! Mindezek után elmondhatom, a hangulati labilitás teljesen normális, biológiai következménye a gyerekágyas időszaknak. A mértéke azonban változó lehet. Annak érdekében, hogy ne állandósuljon a rossz közérzet, illetve, hogy elkerülje a gyerekágyi depressziót, nagyon fontos megelőző lépéseket tehet. A megelőzésben elsődleges szerepe van a szülésre és az anyaságra való kellő felkészülésnek. Pontos információkra van szükség például a szülésről, a szoptatásról. Fontos, hogy tisztában legyen saját szerepének, valamint testi-lelki állapotának szükségszerű változásával (amit fent már körvonalaztam).
Fontos, hogy a kismamaként is legyen napirendje. Nem baj, ha nem sikerül mindig betartani azt, de legyen valami, amihez lehet viszonyítani, amit lehet várni (pl. a fürdetés mindig 7-kor van).
Amint lehet, járjon el társaságba. Egyre több helyen működik a régi fonókhoz hasonlóan, ahol összegyűltek a falu nő tagjai, baba-mama klub. Ahol más kismamákkal lehet megosztani a hétköznapi történéseket, félelmeket.
Fontos, hogy ne legyen egyedül a párjára utalva, mert az nagyon megterhel egy kapcsolatot. Az apáknak is szükségük van a támogatásra, és jó, ha ezt otthon keresik, és meg is kapják, mert így ők is többet és szívesebben vesznek részt a család életében.
Kellemes felkészülést, és kiegyensúlyozott gyerekágyas időszakot, valamint természetesen egészséges kisbabát kívánva, üdvözlettel: Judit
www.szulokhaza.hu
Kérdezzen Ön is!
