"Évek óta üvöltöm, hogy forradalmat akarok indítani, de senki sem vesz komolyan!" - harsogja egy hangszóró, miközben egy fekete férfi véres testét rugdossák a náci egyenruhás börtönőrök. A sötét cellák egyikében egy szőke parókát viselő nő Marlene Dietrich "Ítélet Nürnbergben" című filmjét idéző öltözékben hever a földön. "Ha megint kirakom a seggem, majd komolyan vesztek? Oké, tessék! De akkor is forradalmat fogok indítani!" - szól a hangszóróból. Madonna börtönben van. És meg fogják ölni.
Film a kirekesztetteknek
Így indít az általában popkirálynőként aposztrofált művésznő, Madonna Louise Veronica Ciccone legújabb filmje, amelynek operatőre és társrendezője a világ egyik leghíresebb divatfotósa, Steven Klein volt. A főszereplők pedig a táncosok, akik elkísérték Madonnát legutóbbi világkörüli turnéjára, az MDNA Tourra.
A tizenhét perces rövidfilm nem reklám, nem egy okostelefon-alkalmazás, és nem is egy üzleti vállalkozás: Madonna a szó legszorosabb értelmében forradalmat hirdet, és arra szólítja fel a világot: egy másodpercig se tűrjék tovább, hogy bárki megalázza őket. A film azoknak készült, akiket bántalmaztak, elítélnek, és kirekesztenek a bőrük színére, vallási meggyőződésükre, művészi önkifejezésükre, nemükre, vagy szexuális beállítottságukra hivatkozva.
Világméretű gerillakampány
Kedden este, egy hosszú hónapokon át tartó gerillakampány csúcspontjaként Madonna Facebook-, és Instagram profilja a világ sok nagyvárosában"titkos" vetítésre invitálta a követőit. Senki sem tudta pontosan, mire számítson, a projektről ugyanis korábban csak néhány másodperces teaser trailerek jelentek meg. Annyi világos volt, hogy Madonna mérges, és mondandója van. A Királynő szólni kívánt a világhoz, ezt pedig - ahogy tőle már megszokhattuk - nem épp konvencionális módon tette.
A Tel Avivi bemutatóra - amelyről mindenki csupán néhány órával az esemény előtt értesült - a Habima térre, az Izraeli Nemzeti Színház melletti parkba szólt a meghívó, este tíz órára. A helyszínen kíváncsi tömeg és egy gigantikus vetítőgép fogadott bennünket, majd néhány perc múlva elindult a show: a filmet az impozáns bauhaus épület oldalára vetítve mutatták be, az arra sétálók, gördeszkázók és bicajozók legnagyobb örömére (az estéről bővebben itt olvashat).
Nácik és melegek, sötétség és fény
Műfaját tekintve a filmet nehéz volna besorolni - bár nem is szükséges címkéket aggatni mindenre -, de leginkább táncfilm és dokumentumfilm keverékének nevezném. Madonna minden projektje során maga választja ki a táncosait, akik különféle háttérből érkeznek a társulatba, és mind más és másfajta táncstílus követői. Vannak köztük arabok, zsidók, európaiak, melegek, biszexuálisak, heteroszexuálisak, alacsonyak, soványak, izmosak, androgünök, ám egyvalami összeköti őket: mind vérprofik, és olyasmit tudnak, amire a világon senki más nem képes.
Madonna filmjében a náci hatalom évei elevenednek meg, amikor gyakorlat volt a tehetségesebb zsidókat és melegeket életben hagyni, csak hogy "szórakoztassák" a katonákat: zenével, tánccal, vagy a saját testükkel. A filmben az egyenruhások undorral vegyes csodálattal az arcukon nézik a tekergőző táncosokat, majd magát az énekesnőt is kiráncigálják cellájából, és kíméletlenül megkínozzák. Van itt a szexuális szabadságot képviselni hivatott leszbikus csók, a megbélyegzést szimbolizáló revolveres mészárlás - és rengeteg meseszép Jean Paul Gaultier ruha. A film egyik legerőteljesebb képe a lángoló babakocsi, amely a gyermekkatonákat, a Közel-keleten emberi pajzsként használt gyermekeket, és a háborús övezetbe született csecsemőket juttatta eszembe, de a mozi bő negyed órája a társadalmunk majd', minden klasszikus problémáját érinti. A mindannyiunkban ott lévő sötétségről és fényről szól, és arról, hogy mindannyiunknak van választásunk, melyiket engedjük elhatalmasodni a lelkünkben, és a bolygón, ahol élünk.
Bebukott üzletből jótékonysági projekt
A projekt létrejöttéről Madonna a Vice Mediának adott interjúban így nyilatkozott: "Épp a saját tervezésű fehérneműim reklámfilmjének forgatására készültünk Buenos Airesben, amikor megérkezett a hír a cégtől, amely terjesztette volna a kollekciót: lefújják az együttműködést, mert szerintük túlságosan merészek voltak a modelljeim. Azt mondtam magamnak: ha egyszer engem kérnek fel tervezni, mégis mit vártak? Nem először fordult elő, hogy egy prűd társadalmi értékrendre hivatkozva szabotálta valaki a művészi önkifejezésemet. Texasban például kifütyültek, amiért ideiglenes tetoválást festtettem a hátamra Obama nevével, Párizsban pedig egy csapat skinheadet küldött a koncertemre a nacionalista párt, hogy transzparensekkel tiltakozzanak ellenem - mindezt azért, mert meg mertem említeni: Franciaország valaha az Amerikából elmenekült afroamerikai művészek kreatív fészke volt, mára pedig csak azt viselik el, aki fehér, és telivér francia."
Mindez arra ösztönzte Madonnát, hogy - ha már úgy is ott van a forgatócsoport, és úgy sem lesz semmi a reklámfilmforgatásból -, hozzon össze egy projektet, ami azt hirdeti: bosszúállás és mások hibáztatása helyett vegyük végre kezünkbe a saját életünket, merjünk azok lenni, akik lenni akarunk, és mondjunk nemet a kirekesztés bármely formájára - máskülönben ahelyett, hogy történelmet írnánk, a történelem csak ismételni fogja önmagát.
#SecretProjectRevolution az interneten
A titkos projekt tehát nem titkos többé: a ReLOVEution című rövidfilm felhívás a világ minden pontján élő művészeknek: sutba dobva a társadalmi konvenciókat, elvárásokat és berögződéseket merjenek teljes szabadsággal alkotni. Madonna arra kéri mindazokat, akikhez eljut az üzenet, mutassák meg, nekik mit jelent a szabadság - legyen szó fotóról, filmről, zenéről, rajzról, szoborról, színpadi műről, vagy a művészi önkifejezés bármely más módjáról.
A művészeket befogadó platformon, az Artforfreedom.com-on már meg is jelentek a szeretetforradalmárok első művei. Az egyik legfrissebb fotó például egy palesztin férfit ábrázol, amint alig párszáz méterre az izraeli határt jelző kerítéstől fekszik a tengerben, egy izraeli csatahajó közvetlen közelségében. Madonna mindig különös figyelmet fordított a Közel-Keleten zajló eseményekre: rendszeresen látogat Izraelbe, hogy kabbalista bölcsek sírhelyeit látogassa meg, nemrég Instagram profilján tett közzé egy fotót: "USA, tartsd magad távol Szíriától, az ember(i)ség érdekében!", tavalyi Tel Aviv-i koncertjén pedig palesztin és izraeli zászlóval a kezében azt mondta: "Ez a világ energiaközpontja. Ha itt béke lesz, az egész Földön béke lesz."
Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan
Madonna forradalmat hirdetett. Ön vele tart?
A különféle közösségi oldalakat mostanra elárasztották a #SecretProjectRevolution hashtaggel ellátott fotók, és úgy fest, Madonna maga is komolyan vette a világbéke-teremtést: a film New York-i bemutatójára ugyanis egykori férjét, Sean Pennt is meghívta. A kilencvenes években ők voltak a pop kultúra Sid és Nancy-je (fiatalabbaknak: Chris Brownja és Rihannája). A véres verekedések, egymás feljelentgetése, és a zajos válás után közel 25 évvel, a mostani premieren egymásba karolva integettek a fotósoknak, és szemmel láthatóan elengedték a múltbéli sérelmeket - ami már csak azért is óriási dolog, mert Penn egyik elsőszámú házastársi vétsége a rendszeres paparazzó-verés volt. Ha Madonna képes volt rábírni exférjét, hogy mosolyogjon a kameráknak, talán a világ megmentése sincs olyan messze.
