A színpad mindig az a hely marad, ahol sorsok, drámák, jelennek meg, anélkül, hogy a nézőnek komoly lelki traumát okozna a szitu átélése. Aki eljött Bácskai Júlia pszichológus, szabadszóműves önismereti estjére a Fugába, különleges előadásban részesülhetett, hiszen a szöveg nem volt előre megírva, ezért minden perc megismételhetetlen és spontán lett.
Az improvizáció nem mindig idétlen, néha komolyan tanulhatunk is belőle. Az önismeret, a pszichológia és a lakossági lélekmasszázs ma már olyan, mint a lángos: valaki tejföllel eszi, valaki meg elviszi szárazon. Mióta a pszichológia kikerült a rendelőkből, képes megtölteni bármekkora termet, bárki számára elérhető és átélhető termékké érett. A téma úttörője talán Csernus Imre volt, talán Feldmár András, de nagyon sok nevet fel lehetne sorolni. A hangulat-és kapcsolatjavító vándorszínház idén 10 éves, az Ő szinte őszinte c. előadás pedig valóban tanulságos volt. Kakasy Dóra sorozatszínésznő és Fenyő Iván vállalták, hogy másfél órára eljátsszák azokat a szerepeket, amiktől félünk, undorunk, vagy nem merünk szembe nézni.
Teltház és tapsvihar
Minden jelenetet kétszer láttunk, két aspektusból vizsgálva meg ugyanazt a szituációt. A pszichológus arra való, hogy az emberek őszintén elmondják neki, amit gondolnak: mindig pszichológiai témákat dolgozunk fel, én hozom a kellékeket, én írom a forgatókönyvet, de csak nagy vonalakban, a színészek improvizációja alakítja majd ki a végleges helyzetet - meséli Bácskai Júlia. „Igazából a színészeknek sincs más dolguk, mint hogy eljöjjenek és jól érezzék magukat. Iván már többször játszott nálunk."
Először megrémültünk, amikor Fenyő Iván köszöntött minket ezen a termékbemutatón, és elárulta, hogy hamarosan mindenki megveheti álmai nyaralását. Hamar kiderült, hogy nem kell menekülnünk, mert minden eladási szándék az előadás része volt. Kakasy Dóra játszotta a naiv ügyfelet, aki irdatlanul átverhető, és egy üres kartondobozt is boldogan megvenne. Iván el is adott neki egy infraszaunás wellness nyaralást és remekül játszotta a nagypofájú, de felszínes vigécet: „hozza magával, majd a vaucher-jét, mert kelleni fog. Ez egy idegen szó, én sem tudom, mit jelent."
{gallery}fenyogallery{/gallery}
Lehúzás az egész, csak mondom
A jelenet végén a pszichológusnő - aki saját magát alakította - elemezte a helyzetet, a vevő bizonytalan befolyásolhatóságát, és rávilágított arra, hogy az ügynökösködés egy kaméleonszakma. A következő jelenetnél az ügynök már álarcot váltott, és inkább lebeszélte az ügyfelet: túlságosan őszinte, flegma, és meglehetősen hányaveti az ügyféllel: „ez luxusnyaralás?! Amikor anyámékkal sátoroztam, az jobb volt! Lehúzás az egész, csak úgy mondom."
A színészek a jelenet végi analízis során az általuk formált karaktert vitték Bácskai Juli elé, aki megkérdezte tőlük, milyen érzés volt őszintének lenni? Iván karaktere elmondta, hogy ebben a szakmában hazudni kell és néha játszani.
Fenyő Iván a következő jelenet során raportra ment a főnöknőjéhez, előléptetésért smúzolni: „a managger akkor jó, ha siet." Átfogó és realista képet kaptunk a munkahelyi élethalál harcról, Iván karaktere alaposan be is mószerolja egyik munkatársát. A jelenetet követően a pszichológus megjegyezte, hogy látszólag Iván menedzser karaktere nem tett le erről az állásról. A menedzser immár leplezetlenül őszinte: „nem akarom a csaj seggét nyalni, nem érdekel: hányok az üzleti golftól és a wellness nyaralásoktól. Ha én lennék a fő-marketinges, mindenre lenne pénz." A pszichológus nő azt javasolja a karakternek, hogy hagyja a fenébe a multikat, de Iván bevallja, hogy kell a pénz, ehhez pedig taktikázni kell. „Neked arra van szükséged, hogy kiöntsd a lelkedet, és azt mond, amit gondolsz - javasolja Bácskai Juli.
Más nőtől akarsz gyereket?
A blokkokat Bóna János andalító hegedűjátéka választotta el egymástól, a harmadik jelenetben, pedig Iván és a feleségét alakító Kakasy Dóra életébe pillanthattunk. Az asszony hiába sütött sütit, hamarosan repkedni kezdenek a láthatatlan tányérok és parázs szócsata robban. Iván elszólja magát, hogy valójában nem akar még gyereket , előbb „sztármanagger"akar lenni, majd egy folyamatábrát szimulálva felvázolja közös jövőjüket. A szituáció elemzése során megtudtuk, hogy a dolgok nem feketék és fehérek, ha sok a kardinális kérdés, akkor egy független aspektusból jobban ráláthatunk a probléma egészére: „egy jó kereskedő azt mondja, amit a vevő hallani akar, de ez az elv nem kell otthonra. Menj haza a feleségedhez és mond el neki azt, amit gondolsz, minden ködösítés nélkül" - ajánlja a pszichológus.
A következő jelenet során Iván karaktere már joviális, bár előzőleg elmondta a kezelőjének, hogyha mindent őszintén elmondana otthon, az katasztrófa lenne. Mindegy, a vallomás megtörténik és megtudjuk, hogy bizonytalan a baba-project és az állása felől, belső bizonytalanságtól és szorongástól szenved. Az asszony rákérdez, hogy egyáltalán nem szeretne gyereket, vagy csak tőle nem? Vagy más nőtől inkább? Iván megtörik, elárulja, hogy szereti őt, de nem tudja, mit akar: „ha az igazat akartad, hát ez az! Elegem van, szarom le a pénzhajhászást!"
Az élet hozza ezeket a konfliktusokat. „Freud óta tudjuk, hogy a pszichológus első kérdései között szerepel az is, hogy mi történt a páciens gyerekkorában?" A következő jelenetben Iván gyerekkorába megyünk vissza, és egy, a saját hazugságaiban belegabalyodó gyerek meddő magyarázkodásaival szembesülünk. Érzelmileg zavart, figyeleméhes gyerekkor alapozta meg a későbbi felszínes és képmutató felnőttet.
„Így könnyű rászokni a hazudozásra - összegez a pszichológus. 15 évvel később ezért választja majd azt az életformát, amiben jelenleg van. Ha nagyon könnyen hazudunk, akkor egyre rosszabb lesz. Nem a kedves szélhámossal van a baj, hanem a notórius hazudozóval, aki akkor is használja fegyverét, amikor semmi szükség rá. Környezetünkben sok ilyen ember van, de az a legrosszabb, amikor egy ilyen személy közvetlen családtagunk vagy barátunk, mert egész máshogy kell hozzáállni. Akkor van nagy baj, ha ez az ember már önmagának is hazudik - már nem csak a munkahelyén, de otthon is. Minél jobban kerülgetünk egy konfliktust, az annál jobban jelen van. Ilyenkor az apácákat hozom példának, mert náluk jobban senki nem gondol többször a szexre."
{gallery}fenyogallery2{/gallery}
Gyermekkori konfliktus-hullám
A soron következő jelenetben Kakasy Dóra 10 éves érettségi találkozóján vagyunk, ahol Iván formálja meg a lány egykori osztályfőnökét. Töménnyel indítanak és Iván nagyon jól hozza a krétaszagú, vén kriplit. A tanár úr váratlanul megkérdezi Dórát, hogy féltek-e tőle akkoriban? Kiderül, hogy éppen fordítva állt a helyzet, ugyanis inkább a tanár úr félt a gyerekektől, mert nem egyszer fenyegették meg. A jelenet végén Dóri bevallja a pszichológusának, hogy mennyire rossz volt hallani, hogy ex-tanárja félt tőlük.
Dóra hamarosan új szerepbe bújik, ugyanis egy hetilapnál dolgozó riportert személyesít meg. A probléma a fotós kollégával van, aki nemtörődöm és folyamatosan elbeszél a lány mellett, pedig az árvízi problémát dolgoznák fel, de a felszínes fotós inkább egy Stohl Bucis kamucikk megírására hangolja. A lány ezúttal alul marad. Ugyanezen jelenet őszinte változatában a fotósnak már kisebb az arca, visszafogottabb. Dóra most őszinte, határozottabb, és el is éri, hogy együttműködésük gyümölcsöző legyen, szándékuk pedig összhangban álljon a közös küldetéssel. A párbeszéd célravezető lesz.
Beteges apa-lánya viszony
Az utolsó jelenetről a közönség szavazhatott: vagy a párkapcsolatba megyünk bele, vagy Dóra és az apja közötti, gyermekkori konfliktus-hullámba. Az utóbbi nyert és a 10 éves Dóri világába utaztunk vissza. Iván formálta meg a zsarnokoskodó, lobbanékony, közhelyes, viszonylag pronyó apát. Kiderült, hogy Dóra azért lett bizonytalan felnőtt, mert gyerekkorában elnyomták személyiségét. Élete kezdeti szakasza erőszakos érzelmi hullámzásban telt - hol kiabáltak vele, hol ölelgették. A jelenet őszinte verziójában Dóra határozottabban lép fel apjával, de nem jut sokkal előbbre. Hiába érvel, az apjáról minden szó lepereg. Az apa folyamatosan csákányozza a lány önbizalmát és meddő párbeszédekbe rángatja bele. Dóra bátyját emeli fölé, hasonlítja össze vele, ezzel fokozatos versenyhelyzetet generálva, folyamatos lelkifurdalást keltve benne.
A műsor felépítése szerint a jeleneteket elválasztó elemzéseken van a hangsúly, de a közönség is elmondhatja saját véleményét, közbekérdezhet, elemezhet - ez egy interaktív játék. A színészek játéka abban segít, hogy minél jobban beleélhesse magát a néző egy olyan szituációba, amiben talán már maga is részt vett - akár tudomásán kívül is. A természetesség már nem csak kívülről fontos, egy lelki purgálás után pedig valamivel jobban érezzük magunkat. Az őszinteség ingyen van.
Fotók: Markovics Balázs