Saját bevallása szerint nem szeretik őt spirituális körökben, mégis, lassan ezoterikus világsztárrá növi ki magát. Csodálatos gyógyulások történnek a keze alatt, módszerét pedig – ami hagyományos értelemben módszernek is aligha nevezhető – igyekszik minél több embernek átadni, szerinte ugyanis a gyógyításra mindenki képes. A Kapcsolatteremtő gyógyítás című könyv szerzőjével, az amerikai származású Eric Pearllel beszélgettünk, amikor Budapesten járt.Már a fotóiról látszik, hogy nem egy hétköznapi jelenség. Egészen egyedi kisugárzása és tekintete szinte predesztinálja kihívó eszmék hirdetésére. Gyanítottam, hogy sok évnyi világkörüli utazgatás és megszámlálhatatlan interjú után nem lesz könnyű olyasmit kimondatni vele, amit nem akar. Nem is volt. De talán egy kicsit közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, amit ő a gyógyítás forradalmian új útjának tart.
Kapcsolatteremtő gyógyítás című könyvedben részletesen leírod, milyen tapasztalások vezettek ahhoz, hogy feladd a kiropraktőri praxisodat, és másképp kezdj gyógyítani, majd ezt a módszert elkezdd másokkal is megosztani. Tulajdonképpen mi az a kapcsolatteremtés?
Bár nem tagadom, spirituális élmények indítottak el ezen az úton, mégis, azt gondolom, hogy a kapcsolatteremtő gyógyítást nem lehet spirituális vagy vallási korlátok közé szorítani. Természetesen meggyőződésem, hogy mi szellemi lények vagyunk, akik emberi testben szereznek tapasztalatokat, pedig nem ebben a szellemiségben nőttem fel. A legtöbben azt tanultuk, hogy az élet lényege: járj iskolába, szerezz munkát, házasodj meg, legyenek gyerekeid, akik aztán menjenek iskolába, szerezzenek munkát, házasodjanak meg, legyenek gyerekeik... és így tovább. De mi lenne a cél? Én hiszem, hogy mindig a belső növekedésre, fejlődésre törekszünk. Nem csak azért vagyunk itt, hogy leéljük az életünket, és meghaljunk. Számomra az univerzum törvénye annyit jelent, hogy valami miatt a fák felfelé nőnek, miközben a gyökereik lefelé, a kisbabák pedig két szemmel és egy orral születnek. Hívhatjuk ezt Istennek, univerzális intelligenciának, bárminek, a lényeg; a tökéletes összhang és terv akkor is ugyanaz... Ehhez kapcsolódunk most újra. Ez a kapcsolatteremtés lényege.
Hogyan lett gyógyító Eric Pearl?
Az amerikai születésű Eric Pearl tizenkét évig kiropraktőrként (a tevékenységét a csontkovácséval keverni szokták, ő olyan orvos, aki nemcsak a tünetekkel, hanem az okokkal foglalkozik, és a gerinc mellett a váll, a csípő és a végtagok ízületi kezeli, kevés erő kifejtésével, kifinomult technikával) praktizáló orvos legutóbbi magyarországi előadásán elmesélte, milyen, X aktákba illő élményei hatására lett gyógyító. „Hétfőn bementem a rendelőbe, és két betegem is azt mondta, hogy a szobában mások jelenlétét is érzik. Ilyet sem tapasztaltam korábban. Más betegeim pedig azt mondták, még azelőtt érezni kezdték a kezem érintését, mielőtt hozzájuk értem volna. (...) Ezután megmagyarázhatatlan gyógyulások következtek. Egy betegem felállt a kerekesszékből, egy epilepsziás gyerek meggyógyult, és az emberek elkezdtek járni hozzám, pedig azt sem tudtam, mi történt velük, hogy meggyógyultak. A részletek itt.
Igen, de így a dolog mégiscsak erősen spirituális jelleget kap. Hiszen egy felsőbbrendű intelligencia létét feltételezi.
Elmondom, én hogyan gondolkozom a spiritualitásról, vagy fogalmazzunk úgy, világnézetről. Mi, emberek különböző ablakokon keresztül nézzük a világot. Például innen a szállodai ablakomból gyönyörű kilátás nyílik a Dunára, de ha minden nap csak ezen az ablakon néznék ki, akkor egy idő után azt gondolnám, hogy a világ a Dunából, a Várból, néhány fából és szoborból áll. Ám ugyanebből az épületből, egy másik ablakból nézve a világ teljesen másnak tűnik. A legtöbben ottragadtunk a saját ablakunk előtt, és annyira akarjuk, hogy az legyen az igazság, amit mi látunk, hogy képesek vagyunk tévedéssel vádolni más embereket, akik más valóságot látnak az ablakukon át. Holott nekik is igazuk van. Ideje lenne elfogadni, hogy mindenkinek más a valóság, és ha megtanuljuk tisztelni egymásét, és együtt felmegyünk a tetőre, akkor talán elénk tárul a teljes kép, amiben mindenkié benne van.
Interjúidból kiderül, határozottan elutasítod, hogy energiagyógyító lennél. Miért?
Igen, ez így van, és ezért sem igazán szeretnek az úgynevezett spirituális, metafizikai berkekben. A kapcsolatteremtő gyógyítás már csak azért sem egy energiagyógyászati technika, mert annyira árfogó, hogy bár vannak használt technikák, igazából nincs egy konkrét módszer, amit meg kell tanulni. Nincsenek kötöttségek, eszközök, előírások. Azt hiszem, az emberek kiábrándultak már számos ilyen gyógyítási technikából. Elegük van a könyvekből, a félelemre alapozott megközelítésekből, amelyek megmondják, hogy az óra járásával megegyezően, és nem ellenkezőleg kell a kezünket mozgatni (hacsak nem Ausztráliában vagyunk), négyre belélegezzük a negatív energiát, nyolcra kilélegezzük, hogy le kell rázni a negatív energiát, vagy befújni magunkat alkohollal, és még hosszan sorolhatnám.
Azért az tagadhatatlan, hogy egyes energiagyógyító technikák sok esetben hatásosak...
Igen, de kérdés, hogy valódi gyógyulást jelentenek-e? Lehet-e igazi gyógyulás akkor, ha csak az energia egy adott szakaszával foglalkozunk, anélkül, hogy elfogadnánk, hogy az energia végtelen folyama nem áll meg az adott szakaszon? Nem azt mondom, hogy ezek a technikák biztosan nem jók, csak azt, hogy ideje kicsit nagyobb spektrumot vizsgálni, távolabbra nézni, többet befogadni. Bár a technikák nagy segítséget jelenthetnek, nem válhatunk igazi gyógyítókká, amíg nem tudunk felülemelkedni a korlátokon. Ha ezt megtesszük, akkor képesek vagyunk hozzáférni valamihez, ami folyamatos kapcsolatban van egy egyetemes intelligenciával. Ez persze nem tetszik az egónknak. Az eddigi energiagyógyászati technikák és szemléletmódok mind egó-alapúak voltak: van egy ember, aki megtanítja a helyes technikát. Pedig nem koncentrálhatunk egyetlen technikára anélkül, hogy ki ne zárnánk a horizont többi részét. Ráadásul az első és legfontosabb szándéknak annak kell lennie, hogy megteremtsük az optimális feltételeket a test öngyógyító folyamatainak megindulásához.
Tehát tulajdonképpen a testünk gyógyítja meg önmagát?
A fizikai testünk zseniális. A külső ingerekre adott reakcióink, és a tünetek mind a gyógyulást szolgálják. Ez az univerzális intelligencia, ez a test intelligenciája. A helyi, fizikoterápiás, fény vagy ultrahangos beavatkozások gyakorlatilag felfüggesztik ezt a rendszert, és talán tünetmentessé tesznek, de nem gyógyítanak meg. Ha ezt megértettük, akkor felmerül a kérdés: az univerzum intelligenciája talán kisebb, mint az emberi testé? Tehát az az energiagyógyász, aki hasonlóan csak helyi szinten avatkozik bele az energia folyamatokba, lehet igazi gyógyító? Amikor például feloszlatnak egy energiatöbbletet, hogy szabad folyást biztosítsanak az energiának, miért gondolják, hogy ez az energiatöbblet nem éppen egy intelligens folyamat része, amely azt szolgálja, hogy több tápanyag kerüljön az adott területre, vagy megakadályozza az adott ízület túlerőltetését? Amit ezzel üzennek: köszi Isten, nagyon jó munkát végeztél az univerzumon, de ezt a részt kifelejtetted, hagy segítsek, jut eszembe, itt a névjegykártyám, rajta az összes energiagyógyítási technikával, amit megtanultam, hívj bármikor, ha szükséged van rám...
Ezek után kíváncsi vagyok, mit gondolsz a nyugati orvostudományról?
A szemináriumaim résztvevőinek legalább 20 százaléka orvos, fizikoterapeuta, nővér vagy kutató, tehát olyan emberek, akiket eddig soha nem érdekeltek energiagyógyászati módszerek. Kijelenthetem, hogy a kapcsolatteremtő gyógyítást igenis használják már magánorvosi praxisokban, egészségügyi intézményekben és kórházakban. Emellett rendszeresen hívnak előadást tartani kórházakba és egyetemekre is. Én azt vallom, hogy minden gyógymódnak megvan a saját szerepe. Az egyetlen veszély az, amikor egy bizonyos gyógymód képviselői azt gondolják, ők fölötte állnak a többinek. Ha kimegyek az utcára, elüt egy autó, és elszakad egy artériám, akkor bármennyire is fontos számomra a kapcsolatteremtő gyógyítás, el az útból, hogy a mentők odaférjenek. Ők majd stabililzáják az állapotomat, helyére teszik a törött testrészeket – lássuk be, az orvostudomány sem tesz mást, mint hogy lehetőséget ad a szervezetnek, hogy az belülről meggyógyítsa önmagát. Sok esetben a kapcsolatteremtő gyógyítás egy tökéletes módja ennek. De ha egy életveszélyes állapot, vagy egy súlyos fertőzés áll fenn, akkor köszönöm szépen, beveszem az antibiotikumot. Ennek ellenkezője lehet, ha a halálos ágyán fekszik valaki, és a gyógyszerek nem segítenek. Akkor a kapcsolatteremtő gyógyítás lehet, hogy megteszi.
Rendben, emelkedjünk felül a technikákon. Akkor mégis hogyan működik a módszered?
Egyszerűen csak inspiráljuk más emberek gyógyulását, mint amikor egyik gyertyáról meggyújtjuk a másikat. Mialatt megpróbáljuk nem „véghezvinni" a gyógyítást, hanem inkább belemerülünk az igazság, szépség, integritás és összetartozás érzésébe, akkor egyszerűen elősegítjük a fény és az egészség rezgéseinek helyreállását azokban az emberekben, akikkel kapcsolatba kerülünk, és valami olyan hatalmas dologgal találkozunk, amit addig el sem tudtunk képzelni.
Ez egy kicsit azért megfoghatatlan. Tulajdonképpen mi történik egy ilyen szemináriumon?
Egy szeminárium most a következőképpen zajlik, ez történik majd Budapesten is: péntek este pár órában bemutatjuk a kapcsolatteremtés lényegét, a történetét, a mögötte húzódó filozófiát, az elméletet, majd néhány embert felhívunk a résztvevők közül, egy kis élő bemutatóhoz, és mindenki megkapja az esélyt, hogy a saját kezén érezhesse a dolgot. Természetesen mindez szinkrontolmács segítségével zajlik. Majd szombaton és vasárnap jön a gyakorlati rész. Bemutatom a folyamatot, a résztvevők pedig négyesével egy-egy masszázsasztalnál vannak, miközben az asszisztenseim is a csoportok mellett segédkeznek. Körbesétálok az asztalok között, megigazítom a résztvevők kezét, beállítom egy bizonyos pozícióba, az illető pedig megtapasztalhatja, hogy az érzés, amit a kezében tapasztal, a másik ember testéből mozgást vált ki. Egy másik ponton egy másik érzés, másfajta mozgást idéz elő. Nem kell sok idő, hogy az adott ember ráérezzen, hogy az ő tevékenysége nyilvánvaló szinkronban van a fekvő ember testének reakcióival. Egyszerűen el kell érni azt a megtapasztalást, amely során képes vagy ráérezni, megvizsgálni és felismerni a dolgot. Ha képes vagy felülemelkedni azon a kényszeren, hogy valamit „csinálnod kell", akkor megnyílik az ajtó. A mi feladatunk pedig ezt elősegíteni.
Mi kell ahhoz, hogy valaki, ahogy te fogalmazol, ráérezzen a kapcsolatteremtésre? Mekkora szerepe van a hitnek ebben?
Amikor az asztalra ejtem ezt a könyvet, az asztal felfogja a zuhanását, pedig nem hinném, hogy a könyv hisz az asztal létezésében. Nem nekem kell hinni, főleg, hogy ez nem rólam szól. Ez nem szólhat egyetlen, különleges emberről, akihez el kell utazni, sok pénzt kell neki adni, és csak ő képes a gyógyításra. Rá kell ébrednünk, hogy erre mindannyian képesek vagyunk. De csak ha előítéletek nélkül tudjuk szemlélni a dolgot. Ha ez sikerül, a többi jön magától. Két dolgot megígérhetek. A szeminárium végére a résztvevők bármilyen szintű gyógyítást képesek lesznek elősegíteni, legalább annyira, ha nem jobban, mint én. Nem kell több éves tanulás vagy gyakorlás. Egy hétvége. Pont.
Folytatjuk: Eric lehetőséget adott rá, hogy ezt az ígéretét számon kérhessük rajta. Így hamarosan következik élő beszámolónk a júniusi szemináriumon szerzett tapasztalatokról.
Fotó: Kováts Dániel
