Mint az összes többi lelki jelenség, így az önkorlátozás gyökerei is a gyerekkorra nyúlnak vissza. Csehák Hajnalka pszichológus szerint a durva és erőszakos bánásmód, a sok értelmetlen tiltás és szabály ahhoz vezetnek, hogy már a korai években rengeteg belső korlát alakul ki.
„Akit gyerekként hagynak kibontakozni, az egész korán megtapasztalja a saját erejét, lehetőségeit, és megtanulja kezelni az ezzel természetesen együtt járó kudarc- és siker élményeket is. Az a gyerek, aki értelmetlen korlátok közé van szorítva, abban tanul meg élni, míg a külső megkötések lassan belső korlátozó hiedelmekké válnak, amiket felnőtt korban nagyon nehéz felismerni és leküzdeni. Sok ember meg sem látja a saját korlátait, hanem mindenért másokat hibáztat, vagy egyszerűen lusta ahhoz a belső munkához, ami a változáshoz kell. Magunkkal, a félelmeinkkel, az esetleges hiányosságainkkal szembe nézni nem könnyű feladat, a kudarcot pedig egyenesen katasztrófaként éljük meg. Így inkább meg sem próbáljuk kihozni magunkból a maximumot, mert azt gondoljuk, mi nem erre lettünk kalibrálva.”
Korlátozó hiedelmeink
A legtöbb korlátozó hiedelem vagy abból ered, hogy valamire nem érezzük képesnek magunkat ("én ezt úgysem tudom megcsinálni"), vagy abból, hogy valahol a tudattalan szinten nem tartjuk méltónak saját magunkat a boldogságra ("úgysem lesz soha normális kapcsolatom" vagy "soha nincs elég pénzem"). Vannak teljesen alaptalan félelmek is, amik akár a hétköznapjainkat is ellehetetlenítik: ezek lehetnek különböző fóbiák, babonák, vagy szélsőséges esetben akár kényszerbetegségek is.
Hihetetlen dolgok történtek velem
A korlátozó hiedelmeink elengedésének legjobb módja, ha szembe megyünk azzal, amitől félünk, és megbizonyosodunk róla, hogy képesek vagyunk helyt állni. Brigi (31) azt mondja, neki hatalmas erőt adott, mikor rájött, hogy tulajdonképpen bármire képes, ha bele mer vágni.
„Sokáig rettegtem az egyedülléttől, így éveket pazaroltam el olyan kapcsolatokban, amik csak leépítettek. Eljutottam egy olyan pontra, hogy ugrani kellett, és ugrottam is - életemben először egyedül, biztosító kötél nélkül. Hihetetlen dolgok történtek velem, jobban éreztem magam, mint valaha. Rájöttem, hogy egyedül is képes vagyok felépíteni az életem, hogy el tudom tartani magam, hogy meg tudom oldani a problémáimat. Hatalmas erőt nyertem abból a felismerésből, hogy nincs szükségem arra, hogy valaki másnak a hátán igyekezzem túlélni az életem. A szerelem is újra rám talált, de ebben a kapcsolatban már nem támaszt, hanem partnert keresek. A magánéletem után a szakmai életem forgattam fel, belevágtam abba, amit mindig is akartam: felmondtam a munkahelyemen, és saját vállalkozást indítottam. Rengeteg nehézség volt, és az elején nagyon féltem, hogy sosem leszek igazi üzletasszony, de végül rájöttem, hogy ezek alaptalan félelmek voltak.”
Hagyni kell, hogy beérjenek a dolgok
Csehák Hajnalka szerint a pozitív gondolkodás, az önmagunkba vetett hit mellett azért nagyon fontos az is, hogy reális célokat tűzzünk ki magunk elé, illetve, hogy kisebb lépésekben haladjunk.
„Ha túl sokat akarunk, irreális elképzeléseink vannak arról, hogy holnaptól asszisztensből vezérigazgatóvá válunk, akkor csúfos kudarcot fogunk vallani. Időt kell hagyni arra, hogy beérjenek a dolgok bennünk és körülöttünk is. Elég, ha a következő lépcsőfokot látjuk, és arra felküzdjük magunkat. Ahhoz, hogy a céljaink reálisak legyenek, nem árt tisztában lenni az értékeinkkel, erősségeinkkel, és ismernünk kell a gyenge pontjainkat is. A korlátozó hiedelmeinkkel nem egyszer, hanem nap mint nap, újra és újra meg kell küzdenünk, mire belső, pozitív meggyőződéssé tudjuk őket alakítani. Ehhez idő, kitartás, türelem, és sok-sok munka kell, és utána jönnek csak a kézzel fogható eredmények.”
Nem érdemlem meg a boldogságot
Korlátozó hiedelmek nem csak a képességeinkre vonatkozóan élnek bennünk, hanem az egész személyiségünket meghatározhatja egy-egy mélyre elültetett gondolat, ami aztán önbeteljesítő jóslatként működik. Katalin (41) példás családi életet él, mindene megvan, amit az ember kívánhat, mégsem volt sosem igazán boldog.
„Nagyon hosszú út vezetett odáig, míg felismertem, hogy a legnagyobb korlátozó hiedelmem az, hogy az én életembe nem jön el a szerelem. Nem is vágytam soha semmire, csak egy normális férfira, akivel családot alapíthatok, és nevelhetem a gyerekeimet. A házasságom sosem volt szerelmi kapcsolat, egyszerűen két józan, racionális ember megfontolt döntése nyomán született. Aztán pár éve jött egy férfi, aki minden elképzelésemet felborította - egyszer csak az én életembe is megérkezett a nagy ő, akit sosem vártam. Hosszas vívódás, hatalmas lelki tusák nyomán született meg bennem a döntés, hogy a családommal maradok. Nagy árat fizettem ezért: még mindig nem hiszem el legbelül, hogy nekem is jár a boldogság, hiszen hagytam őt elmenni.
Egy terápia során bukott ki belőlem egy mélyre temetett mondat, ami az egész életemet meghatározta: édesanyám azt mondta nekem, hogy azok a boldog emberek, akik nem ismerik a szerelmet, mert ők nem csalódnak. Úgy érzem, mire erre az egészre rájöttem, már túl késő, mert már elköteleződtem a normális polgári életem, a családom mellett, és ezt nem dobhatom oda egy bizonytalan érzésért. Az is lehet, hogy csak újabb és újabb korlátok közé szorítom magam, mert csak ezek között tudok élni. ”
Az vagy, amit magadról gondolsz
A gondolatok önbeteljesítő erejéről egyre több szó esik, hiszen minden változás belülről indul el. Hiába vágyik valaki karrierre, hangos sikerekre, ha legbelül egy szürke kis egérnek érzi magát. A siker nagyon nagy százalékban azon múlik, mennyire hisszük el magunkról, hogy mindenre képesek vagyunk.
Hiába vannak kiaknázatlan erőforrásaink, kompetenciáink, ha a korlátozó hiedelmeink megakadályoznak abban, hogy mindezt megéljük - mondja a pszichológus. "Ha úgy érezzük, nem vagyunk képesek helyt állni egy magasabb beosztásban, akkor ne csodálkozzunk azon, ha a környezetünkben is ezt fogják gondolni rólunk. A legtöbb korlát hátterében a kudarctól való félelem, a megküzdési stratégiák hiánya húzódik meg. A sikerhez hozzá tartoznak a nehézségek, a tévutak, a kisebb-nagyobb kudarcok is. A célig csak az ér el, aki képes megküzdeni ezekkel, és fel tud állni egy-egy esés után. Erre azonban nem tanítanak meg minket, így a kudarcélményeinket képtelenek vagyunk feldolgozni, vagy elnézni magunknak, így maradunk inkább a jól megszokott langyos vízben. Nagyon rendben kell lenni az önértékelésünknek ahhoz, hogy azt mondhassuk magunknak: ez most nem sikerült, de legközelebb menni fog, próbáljuk meg még egyszer. Ahhoz pedig, hogy megengedjük magunknak a boldogságot, szeretni kell önmagunkat.”
Így alakítsd át a korlátozó hiedelmet támogatóvá!
Ismerd fel! Az első lépés, hogy felismerd a negatív hiedelmeket, és ráébredj, hogy ezeknek a korlátoknak sokszor nincs racionális alapjuk.
Fordítsd meg a hiedelmet! Ahelyett, hogy gondolatban úgy kezdenéd a mondatot, hogy erre úgysem vagyok képes, mondd inkább azt, hogy képes vagyok arra, hogy...
Csak pozitívan! Minél pozitívabban állsz neki egy-egy kihívásnak, annál nagyobb eséllyel érsz el sikereket. Nem elég, ha valamiről pozitívan beszélsz, a gondolataidat is át kell formálni.
Fogadd el, hogy nem vagy tökéletes! Fontos, hogy fel tudd dolgozni, ha esetleg kudarc ér. Engedd meg magadnak, hogy néha hibázz, és legközelebb csináld jobban!
Tudatosan nézz szembe a félelmeiddel! Akár reális, akár irreális félelmeid, hiedelmeid vannak, a legjobb terápia tudatosan a mélyvízbe ugrani. Rá fogsz jönni, hogy sokkal többre vagy képes, mint gondolnád.
Ha nem megy egyedül, keress fel egy pszichológust, vagy egy NLP trénert. A Neuro Lingvisztikus Programozás hatékony és gyors módszer a korlátok lebontásásra.
