Korábban már beszámoltunk arról a blogról, melyen az értelmes tervezettség (intelligent design, ID) és az evolúcióelmélet kutatói parázs vitákat folytatnak. Ennek kapcsán született meg cikkünk első része, melyben nagy vonalakban vázolták álláspontjukat az ID-hívők. Folytatásunkban az evolúcióelmélet képviselőinek álláspontját szeretnénk bemutatni. Nem szándékoznánk hitvitákba keveredni, ugyanis az evolúcióelmélet nem vallás, hanem tudomány.
Megkérdeztük Hraskó Gábor biológust, informatikust, a Szkeptikus Társaság elnökét, hogy szerinte megfelelően oktatják-e az evolúciót és az evolúcióelméletet a magyar iskolákban? „Úgy gondolom, hogy nem, ugyanúgy, ahogy más tudományos tárgyakat sem. Megtanítják azt, amit a tudomány megállapított a világról, de nem mutatják meg azokat a bizonyítékokat, azokat a lépéseket, amelyek az elméletek kidolgozásához vezettek. Pedig ezek amellett, hogy rendkívül érdekesek, segítenének megmutatni a tanulóknak, hogyan is működik a tudomány, miben különbözik az áltudományoktól, vagy akár éppen a hiten alapuló rendszerektől.”
Ami megzavarja a laikusokat
"Az élővilág, a Föld kialakulásának, fejlődésének leírása több elméletből áll össze, számos különböző tudományterület megfigyeléseit összegzi. Nagyon fontos volna, hogy a tanulók megérezzék, mi az mindebből, amit már biztosan tudunk – tehát praktikusan tényként fogadhatunk el –, mi az, amiben még várhatók változások, és mi az, ami csak hipotézis. A tudományos ismeretterjesztő műsorokban is mintha mindent egyformán bizonyosnak állítanának be az evolúcióval kapcsolatban. Aztán a következő műsorban ugyanilyen bizonyossággal beszélnek telepátiáról, ufókról, asztrológiáról, örökmozgókról, özönvízről stb. Ez nagyon megzavarja a laikusokat."
„A Föld koráról például egy százaléknyi (!) pontossággal tudjuk, hogy 4.54 millárd év. 6-700 millió éves rétegekben található fosszíliák furcsa, bonyolult élőlényekről tanúskodnak egyértelműen” – folytatja szakértőnk. Több mint kétmilliárd éves kőzetekből is egyszerű élőlények nyomait mutatták ki. Mára a hozzánk közelebbi korokból annyi fosszília került elő, hogy azokból egyértelműen egy elágazó, változó élővilág képe rajzolódik ki. Ezt megerősítik a genetikai, anatómiai, egyedfejlődési kapcsolatok, hasonlóságok. Ma ugyanúgy ténynek tekinthetjük, hogy az élővilág százmillió évek alatt fejlődve, új fajokat, formákat létrehozva alakult ki, mint a kvantumelmélet vagy a relativitáselmélet alapvető megállapításait, vagy azt, hogy a Föld a Nap körül kering.
A folyamat részleteiről, a különböző hajtóerők súlyáról, vagy például az első szaporodóképes élőlények kialakulásáról még rendkívül sokat kell megtudnunk, de mindez független attól, hogy a történet maga - a közös ősökön keresztül kialakuló, változó élővilág képe - vitathatatlan tény.
A párbeszéd nem lehet káros
Megkérdeztük Gábort, hogy szerinte milyen irányba vezetnek ezek a párbeszédek az evolúcióelméletet képviselő tudósok és az értelmes tervezettség elvét képviselők közt?
„Szerintem a párbeszéd nem lehet káros. A tudományos élet képviselői ritkán vállalkoznak ilyesmire a fórumaikon, és ezt meg is tudom érteni. Nem szeretnék azt a benyomást kelteni, mintha ez egy tudományos vita része lenne. Nem is az, ilyen vita az evolúcióelmélet általános állításaival kapcsolatban nem létezik. A Szkeptikus Társaság tagjaiként (akár tudományos kutatóként, akár csupán informált laikusként) a mi feladatunk viszont éppen a tudomány módszertanának általános ismertetése, különösképpen a tudománynak és a nem tudományos spekulációknak az ütközésével kapcsolatban.”
A most folyó vitában is elsősorban azt szeretnénk bemutatni, hogy az „értelmes tervezettség” elképzelését vallók egyáltalán nem állítanak valódi alternatívát a nagyon szilárd alapokon nyugvó evolúcióelmélettel szemben. Kritizálhatják – szerintem hibás érvekkel – az evolúcióelmélet egyes részelemeit, de ettől még az evolúciós történetet magát meg se rezdítik: megingatásához a teljes fizikával, geológiával, anatómiával, genetikával, fejlődéstannal, állat- és növényföldrajzzal, tehát gyakorlatilag a teljes tudománnyal kell szembehelyezkedniük. Valójában ezt is teszik, csak nem merik kimondani, és persze sikerre itt nem is számíthatnak. Nem tudomány ez, hanem vallásos hit – ráadásul szerintem rossz helyen alkalmazva.
Vajon Isten vaktában lökdösi a Merkúrt?
Feltettük szakértőnknek a kardinális kérdését, mely mellett nem lehet elmenni: Az evolúció-elmélet hirdetői teljesen kizárják Isten bármilyen jelenlétét? Vagy csak az evolúcióban betöltött, koordináló szerepét vitatják?
„A tudósok már a régi korokban megfigyelték a bolygók mozgását a csillagos égen, és a megfigyelési pontokat összekötötték egymással. Egy mintázatot, vagy inkább egy történetet fedeztek fel, amelynek segítségével értelmezni tudták azt, amit az égbolton láttak. Lehet, hogy valamilyen felsőbbrendű lény taszigálja pontról pontra az égitesteket, de attól még azok pályája felismerhető, és ez a felismerés haszonnal is jár. Newton a gravitációs törvények bevezetésével még pontosabban leírta ezt a mozgást, mintegy „értelmet” adott neki. Lehet, hogy a teremtő nem is taszigál folyamatosan, csak a gravitáció törvényét alkotta meg, és ettől kezdve az egyenletek maguktól „működnek”, a bolygók meg keringenek. Később a Merkúr mozgásában parányi eltéréseket találtak a newtoni elmélethez képest."
"Vajon Isten vaktában lökdösi a Merkúrt saját gravitációs törvénye ellenében? Lehetséges, de ha Einstein újabb általános relativitáselméletének egyenleteit alkalmazzuk a Nap-Merkúr rendszerre, akkor azt is tudni fogjuk, hogy a Mindenható éppen hogyan fogja lökdösni a Merkúrt tízezer év múlva. Nem csodálatos ez? Ha belenyugodnánk abba, hogy ez Isten műve, és kész, akkor lemondanánk arról, hogy megértsük. Egy nem vallásos kutató számára a természeti törvények jelentik a lényeget, egy vallásos számára talán mindez annak kifürkészése, hogy hogyan is működik Isten. De ettől még a történet maga – az, hogy a Merkúr pontosan milyen pályán kering a Nap körül – megint csak vitathatatlan tény.”
Nem eretnekség, hanem tudomány
„A bolygók helyzetéhez hasonlóan vannak biztos ismereteink a földi élettel kapcsolatban is. Milyen az elterjedési mintázata a fajoknak, milyen élőlényeket találunk a régi kőzetrétegekben, hogyan viszonyulnak a fajok genetikailag, anatómiailag stb. egymáshoz? Ha ezeket a „pontokat” összekötjük, akkor ismét egy történet, ezúttal egy evolúciós történet alakul ki. Ha egy értelmes tervező működésének tekintjük ezeket a változásokat, akkor lemondunk arról, hogy megértsük őket, pedig Darwin nyomán a későbbi evolúcióbiológusok, genetikusok, anatómusok és molekulárbiológusok egy csomó törvényszerűséget, működési mechanizmust felfedeztek már, amelyek a változásokat megvalósítják. Egy vallásos evolúcióbiológus e törvényszerűségekben esetleg ugyanúgy Isten kezenyomát látja, mint a gravitációelmélet, az általános relativitáselmélet működésében.”
A tudomány a világban megfigyelhető történetekkel és azok szabályszerűségeinek feltérképezésével foglalkozik. Ha valahol a történet nagyon furcsa fordulatot vesz, ha nem ismerhető fel szabályszerűség, akkor ott a kutató széttárja a kezét: „Ezt ma nem értjük. Remélem, hogy előbb-utóbb meg fogjuk érteni, de az sincs kizárva, hogy ez sohasem következik be.” Ha valaki itt a természetfelettivel hozakodik elő, önmagát esetleg megnyugtatja, de semmivel se mond többet, mint a példabeli tudós. Sőt még le is mond a megértés jövőbeli lehetőségéről.
