Költsük inkább oktatásra?

Az olimpia vagy nem olimpia vitában gyakran elhangzó érv, hogy ezt a pénzt költsük inkább az oktatásra vagy az egészségügyre. De minél többet gondolkodtunk ezen, annál inkább arra jutottunk, hogy nem tudjuk felmérni, miről is beszélünk. Az egyszeri ember fejében az egy-két-három-tízezer milliárd forint olyan nagyságrend, amivel nem tudunk számolni. Az ország költségvetése szintén. Magyarul: nagyon kíváncsiak lettünk, hogy ha tényleg oktatásra költenénk az olimpia helyett, az mire lenne elég? Sok ez? Kevés? Csodát lehetne vele tenni? Meg sem látszana?

Ezért aztán olyan szakembereket kerestünk, akik átlátják az oktatás teljes helyzetét, és megkérdeztük őket, mire lenne ez elég.

Azt, hogy hogyan jött ki az általunk kérdezett 1700 milliárd forint, a cikk végén részletesen is elmagyarázzuk, de ehhez mindenképpen kelleni fog egy kis matek meg pár táblázat, tehát ha valakit ez nem érdekel, annak nem kell magát átrágnia rajta. 

Megkérdeztük tehát Nahalka István és Radó Péter oktatáskutatókat, és L. Ritók Nórát, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatóját, aki halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásával foglalkozik, hogy ők mit kezdenének ezzel a pénzzel, ha az oktatásra költhetnék. Vagyis, mik lennének azok a dolgok, amiket megvalósítanának belőle, hogy végső soron egy hatékony és méltányos oktatási rendszer legyen Magyarországon. 

L. Ritók Nóra: Esélykiegyenlítés, tanárképzés megerősítése, tankönyvpiac kinyitása

"Számomra legfontosabb lenne, hogy ennyi pénzből esélykiegyenlítővé lehetne tenni az oktatást, ami nagyon sok mindent meghatározna a jövőben.

Először is végre lépéseket tennék a szegregált oktatás felszámolására. Ez azt jelentené, hogy a leszakadó régiókban, ahol a HHH (halmozottan hátrányos helyzetű) gyerekek aránya meghaladja a 30%-ot, kiemelt fejlesztéseket adnék.

Konkrétan:

• A pedagógusok számának felemelésével lehetőséget adnék csoportbontásra, hogy ne kerülhessen alapkészség-hiányos gyerek felső tagozatra (egyéni fejleszti terveken alapuló, differenciált oktatással, sok-sok egyéni fejlesztéssel).  
  
  
• Minden iskolának főállásban adnék több fő fejlesztőpedagógust, egy pszichológust, logopédust, gyógypedagógust, és több fő  szociális munkást, aki a családok felé biztosítaná a bevonást, a tanulásra motiválást.
  
  
• Pedagógiai asszisztenseket adnék minden osztályba, hogy minden gyerek megfelelő segítséget, figyelmet kapjon.
  
  
• Délutánra ezekbe az iskolákba rengeteg szakköri lehetőséget, szociális kompetenciákat fejlesztő foglalkozást, megfelelő eszköz-és infrastruktúra biztosításával.
  
  
• Olyan pótlékot adnék az ilyen iskolákban dolgozóknak, hogy megérje állást vállalni ezekben az intézményekben. Az iskolaigazgatóknak, akik ide pályáznának, szintén.
  
  
• Bevezetném a pontos mérési rendszert, ami tudatos pedagógiai fejlesztéseket körvonalazna minden gyerek számára, egyénre szabottan.
  
  
• Ezeknek az iskoláknak a feltételeit (informatikai rendszer, bútorzat, wc papír, kézmosó, törülköző, stb.) olyan szintre hoznám, ami elvárható a 21.században. 

Szóval, a szegregálódó, vagy szegregált iskolákban az oktatás megfelelő személyi- és tárgyi feltételinek biztosítására sokkal többet áldoznék.

Meggyőződésem, hogy ez a befektetés tervezhető határidőn belül minőségi változást hozna az általános iskolából kikerülő gyerekek alapkészségei terén, ami a továbbtanulást, majd a munkavállalást is meghatározná. Ma az általános iskolában felhalmozódó tudáshiány olyan mértékű, hogy arra nem tud építeni egyetlen típusú középiskola sem.

- Megszüntetném a 16 éves tankötelezettséget, és 18 éves korig biztosítanám köztelező jelleggel az oktatást.

- A tankönyvpiacot kinyitnám, lehetőséget adnék a pedagógusoknak a szabad tankönyvválasztásra. Olyan tankönyveket készíttetnék, ami lehetőséget ad a differenciált oktatásra.

- A tanárképzésben olyan tantárgyakat és gyakorlóhelyeket vezetnék be, ahol felkészítést kapnak a leendő szakemberek a halmozottan hátrányos helyzet pedagógiai kérdéseiben. 

- A legnehezebb helyzetben levő gyerekek esetében az iskolához kapcsolódó kríziskezelő rendszert vezetnék be (pl. szemüveghez jutás lehetősége, gyerekgyógyszer kiváltása, mosdási lehetőség biztosítása, stb.)

- Mentorálási rendszert a tehetséges HHH gyerekek esetében, a szakmaszerzésig.

És persze a tankönyvpiac bővítése, a módszertani szabadság biztosítása nemcsak a HHH gyerekeket tanító iskolákban adna lehetőséget a fejlődésre, hanem a többiben is. Egyébként a szociális kompetenciafejlesztést fókuszba helyezném minden iskolában. 

Konkrét számokat nem nagyon tudok mondani, mert nyilván ahhoz kellene pontosan tudni, az ilyen iskolák számát, szakember-ellátottságát, létszámát, infrastrukturális ellátottságát, jelenlegi költségvetését, stb.

De meggyőződésem, hogyha egy generációt végigvinnénk egy ilyen, a problémákra fókuszáló, megfizetett szakembergárdával, az a következő generáció tanuláshoz való viszonyát már meghatározná. Erre pedig ez a pénz biztosan elég lenne." - írta kérdésünkre L. Ritók Nóra.

Radó Péter: Az összes pénzt eldugná, nehogy hozzáférjenek

"Mivel Berlinger Edina, a Corvinus docense számításai szerint az olimpia 12 ezer milliárd forintjába kerülne az országnak, mellyel szemben nagyjából ezermilliárd bevétel állna, ez az összeg sok-sok éven keresztül nyugodtan elkölthető lenne az oktatásra.

Ha rajtam múlna, a pénzt azonnal eldugnám és egy darabig egy fillért sem költenék belőle. Ennek három oka van.

• Az első: a magyar közoktatási rendszerben ma senki sem gazdálkodik, senki sem kénytelen bevételeit és kiadásait egyensúlyban tartva költeni a pénzt. Az iskolák és önkormányzatok korábban gazdálkodtak, ma azonban a KLIK csak költi a pénzt és ezt egészen elképesztő mértékben pazarlóan teszi.
• A második ok: a jelenlegi rendszerben az iskolák drámaian romló eredményeket produkálnak és ezt rengeteg pénztől sem fog megváltozni. Amíg a KLIK-ek kívülről mikromenedzselik az iskolákat, és az autonóm minőségfejlesztésnek semmilyen feltétele nem adott, addig csak nőni fog a kihulló és kudarcot valló tanulók száma.
• A harmadik ok nagyon egyszerű: a jelenlegi rendszerben a pénz durván harmadát ellopnák. Amíg ez a három probléma fennáll, sok pénzt tölteni a magyar oktatásba olyan lenne, mint egy lyukas dobozban pótolni a kifolyt tejet.

Ha ezek a problémák elhárultak, elő lehetne venni az elrejtett pénzt és alapvetően három dologra lenne érdemes költeni:

• Az első az iskolák elmúlt hét évben lepusztult épület, bútor és felszerelés állományának fel- és megújítása. Ehhez az egész összeg is kevés lenne, de nincs mese, a pénz bő harmadát erre kellene fordítani.
  
  
• Egy másik nagyobb szelet a leggyengébb teljesítményt nyújtó nagyjából ötszáz iskola célzott fejlesztésére – és a fejlesztés intézményi feltételeinek megteremtésére - kellene, hogy menjen.  
• A maradék néhány százmillióból pedig folytatni lehetne a pedagógusok bérének felzárkóztatását a munkapiaci bérszinthez." - válaszolta a Dívány kérdésére Radó Péter oktatáskutató. 

Nahalka István: Bérre, vasra egy fillért sem, tartalmi, pedagógiai fejlesztések kellenek

"Először is, olyasmire lehetne költeni ezt a tényleg óriási, az oktatásra egy évben fordított költségvetési összeg nagyságrendjébe eső összeget, ami tartós hatású. Ezt nem lenne érdemes pedagógusok juttatásaira (bérre) költeni, a kétségtelenül ismét feladatot jelentő béremelést másból, tartósabban biztosítható pénzből kellene megvalósítani.

Továbbá, én egy ilyen "talált pénzt" nem költenék "vasra", vagyis infrastruktúra fejlesztésre. Az infrastruktúra is fontos dolog persze, de egy országnak legyen arra mindig pénze, hogy rendben tartsa az iskoláit, ellássa őket korszerű eszközökkel, felújítson, építsen, ahol erre szükség van.

Amire én költenék - és mivel nagyobb összegről van szó, ezért viszonylag sok évre elosztva - az a tartalmi, pedagógiai fejlesztés. Egyszeri pénzről van szó, ezért olyasmire kellene költeni, amely közvetlenül hat jótékonyan a nevelés, benne az oktatás színvonalára, és a hatás a pénz elköltése után is fennmarad.

Tartalmi, pedagógiai fejlesztés alatt azt értem, hogy nagyon alaposan végig kellene gondolni, hogy az oktatási rendszer modernizálása milyen érdemi megújító tevékenységeket igényelne (rendszerek, működések megújítása), milyen program jellegű fejlesztési igények merülnek fel (legfontosabbként az oktatási programcsomagokra gondolok), kiemelten a pedagógusképzés, valamint továbbképzés fejlesztése kapna még helyt egy ilyen "csomagban".

Ilyen típusú fejlesztések persze már korábban is voltak, azonban mindig szűk költségvetéssel, vagy ha nem volt szűk a költségvetés, akkor az érdemi tevékenységre csak kisebb hányada jutott. Az is probléma volt, hogy soha nem volt megfelelő hosszúságú idő az ilyen fejlesztésekre, mindig kapkodtunk. A jó fejlesztés - hacsak nem áll már rendelkezésre minden tudás, de ez ritka - nagyon komoly kutatómunkával indul.

A neveléstudományi kutatások is fellendíthetők lennének a rendelkezésre álló összegekből. E korábbi fejlesztések nem foglalták magukba maguknak a fejlesztőknek a tanulási folyamatait. Súlyos gondot jelentett mindig, hogy a fejlesztések eredményeinek alkalmazására, az implementációra már általában nem jutott pénz, ezért sokszor a szakemberek teljesen fölöslegesen dolgoztak. 

E fejlesztési folyamatok magukba foglalhatnának oktatási programcsomag fejlesztést, helyi jó gyakorlatok kialakítását és aztán elterjesztését, az iskolák, a nevelőközösségek (a szervezetek) fejlesztésének, a tanulószervezetté válásnak a támogatását, egészen új, a pedagógia legújabb eredményeit is alkalmazó, átfogó pedagógus továbbképzési rendszer kiépítését és működtetését, kutatásfejlesztést, pedagógusképző programok kialakítását, kísérleti kipróbálását, valamint implementációját. Természetesen számos más fejlesztési folyamat elfér egy ilyen programban, ha van pénz.

Ha sok pénz van, márpedig ez sok pénz, akkor nem adhatjuk alább, a termékeknek és az eredményeknek világszínvonalúaknak kell lenni. Az egész valójában arról szól, hogy miképpen termelhető meg a magyar pedagógiában a mainál lényegesen magasabb színvonalon a gyakorlatban lényegesen eredményesebb oktatást eredményező TUDÁS." - válaszolta a kérdésünkre Nahalka István oktatáskutató. 

Módszertan: hogyan jött ki az 1700 milliárd forint?

Elnézést, de ezt egy kicsit távolabbról fogjuk kezdeni. Az, hogy egy olimpia nyereséget vagy veszteséget hoz egy országnak elméletileg egy egyszerű kivonás eredménye: megnézzük az összes kiadást, levonjuk az összes bevételt, és már meg is van. A dolog azonban a gyakorlatban ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb. 

 A plusz és a mínusz oldal is három fő csoportba sorolható, ezeket foglaltunk össze ebben a keretesben:

Van persze egy ravasz trükk

Amikor az olimpiák költségeiről beszélünk, vagyis az a szám, amit a pályázatba beleírnak, az a fenti háromból csupán két költségelemet takar: a működési és a közvetlenül kapcsolódó beruházások költségeit. A harmadik tételről jóval kevesebb, és sokkal kevésbé megbízható adat áll a kutatók rendelkezésére, ezeket ugyanis a rendező országok/városok nem szokták átlátható módon (vagy bárhogy) kommunikálni. Holott a kutatók szerint a harmadik típusú kiadás gyakran jóval több, mint az első kettő együtt.

A magyar pályázatban 774 miliárd forint szerepel, csakhogy a magyar fél összesen 3113 milliárd forint kiadással számol, a különbséget a közvetetten kapcsolódó beruházások adják.

De mennyibe is kerül tulajdonképpen egy olimpia?

Gyakorlatilag bármennyibe kerülhet. Az első két költségcsoporttal számolva (mert erre vannak adatok) a nyári olimpiák átlagosan 5,2 milliárd dollárba, vagyis nagyjából 1500 milliárd forintba kerülnek, erre jön rá az infrastruktúrafejlesztés (vagyis az út, vasút, repülőtér, stb beruházások).

De ez az átlagos szám nem feltétlenül mond sokat. Nézzük csak meg, hogy alakult ez a legutóbbi olimpiákon:

Rendező város és év	működési+közvetlen költségek, a közvetett költségek nélkül	költségtúllépés a pályázatban számolthoz képest
Athén 2004	2,942 milliárd dollár	+49%
Peking 2008	6,810 milliárd dollár	+2%
London 2012	14,957 milliárd dollár	+76%
Rio 2016	4,557 milliárd dollár	+51%
Budapest 2024 terv	2,69 milliárd dollár

De hát mi ez a költségtúllépés oszlop a táblázatban???

Szomorú tény, hogy olimpiát szinte senki nem képes annyi pénzből rendezni, mint amennyi a pályázatában szerepel. Ezt mutatja a fenti táblázat. Tehát szinte mindenki megcsúszik, csak nem mindenki vallja be, a londoni olimpia után például büszkén hirdették, hogy nem lépték át a tervezett költségvetést, csak azt nem hirdették ugyanilyen büszkén, hogy azért nem, mert a nyertes pályázat után két évvel csaknem megduplázták a tervezett büdzsét. Vagyis csaknem a dupláját költötték annak, mint amit előzetesen az adófizetőknek ígértek, és ami a pályázatukban szerepelt. Ezt a megemelt célszámot aztán tényleg tartották is, ez 76 százalékkal volt több, mint az eredeti vállalás, így lett a londoni olimpia a legdrágább nyári olimpia, amit valaha rendeztek.

Az összes eddig megrendezett olimpia tervezett és tényleges költségeivel számolva az átlagos túlköltés +156 százalék, vagyis átlagosan két és félszer annyiba kerültek, mint amivel előzetesen számoltak. A rekorder Montreal, ahol 720 százalékkal került többe az olimpia.

Az eddigi adatok szerint:

• az olimpiák csaknem fele több mint kétszer annyiba került, mint tervezték
• az olimpiák kb 80 százaléka pedig legalább másfélszer annyiba

Mivel ez tényleg országokat dönthet romba, 1990 óta létezik az Olympic Games Knowledge Management Program, ami abban hivatott segíteni a pályázó, rendező országokat, hogy ne menjenek csődbe. Ennek köszönhetően 1990 óta az átlagos költségtúllépés már "csak" +51 százalék.

Na, és akkor nekünk mennyibe is kerülne ez most már tényleg?

Elnézést, a hosszú bevezetésért, most már tényleg eljutunk a lényegig. Magyarország a hivatalosan közzétett adatok szerint összesen (tehát mindhárom típusú költséggel számolva) 3113 milliárd forint kiadással és 2983 milliárd forint bevétellel számol.

Mi azt tettük, hogy felszoroztuk ezt a 3113 milliárdot azzal az 51 százalékkal, ami az átlagos túlköltés olimpiák esetén. Azt hiszem, ezzel még elég jóindulatúak voltunk, mert

• nem számoltunk azzal, hogy a pályázatban szereplő 774 milliárd forint (2,69 milliárd dollár) lényegesen kevesebb, mint az előző olimpiák költsége, és 2024-ig még nőni fognak az árak. 
• csak az átlagos túlcsúszással kalkuláltunk, márpedig ez a plusz 51 százalék a nagy magyar beruházásokat és azok körülményeit tekintve nem tűnik rosszindulatú feltételezésnek.
• a bevételbecslést elfogadtuk

Mivel a harmadik költségcsoportra, a közvetett költségekre nem áll rendelkezésre megbízható nemzetközi adatsor, azt is az 51 százalékkal szoroztuk fel. A számolásunk nyilvánvalóan elég elnagyolt, de arra talán alkalmas, hogy megtudjuk, nagyságrendileg milyen összeg máshol történő elköltéséről gondolkodhatunk.

Tehát ha a nemzetközi átlagnak megfelelően lépjük túl a költségvetést, a magyar olimpia eredménye így néz ki:

Kiadások: 4700 milliárd forint

Bevételek: 2983 milliárd forint

Eredmény: mínusz 1717 milliárd forint.