Németországba költözésünk után nem sokkal, még július elején feltérképeztük a környező iskolákat, és pár levélváltás után az is kiderült, hogy melyik intézmény van felkészülve a bevándorló gyerekek fogadására. Szászországban ugyanis most már az a rendszer, hogy nem ültetik be a német nyeltudással nem rendelkező új diákot a normál osztályba, és hagyják, hogy a mélyvízben boldoguljon, hanem kijelölt iskolákban speciális oktatásban részesülnek. Ez külön erre kijelölt pedagógusokat is jelent, akik először csak a nyelvet tanítják a gyerekeknek, később a bő szókincset nem igazán igénylő tantárgyakat (pl. matematika), majd amikor úgy látják, itt az idő, integrálják a gyereket normál osztályba.
Először az iskolával vettük fel a kapcsolatot, ahol tájékoztattak minket arról, hogy első lépésként a szász oktatási hivatalban kell bejelentkeznünk. Mindhárom iskoláskorú gyereket vinnünk kellett magunkkal, ennek a találkozásnak a lényege ugyanis az volt, hogy felmérjék a kölkök nyelvtudásának szintjét, majd a kapott javaslattal kellett megjelenni az iskolában.
A gyerekek
Bendegúz (14 éves): Az általános iskolában eddig csak angol nyelvet tanult, majd, amikor eldöntöttük, hogy Németországba költözünk, elvégzett egy gyorstalpaló német nyelvtanfolyamot.
Botond (13 éves): Az első osztályt német nemzetiségi tagozaton kezdte, hat évig tanulta a nyelvet. Iskolaváltás miatt viszont volt, hogy elölről kellett kezdenie a könyvet, amiből előző évben tanult.
Rozi (11 éves): Két év angol van a háta mögött, német szókincse kifullad az elefantnál.
1. lépés: oktatási hivatal
A szintfelmérés mindössze egy beszélgetésben merült ki, ennek hossza persze függ attól, kivel mennyit lehet kommunikálni. Mi egy óráig voltunk bent a gyerekekkel az irodában, akik olyan kérdéseket kaptak, hogy tanulták-e már a nyelvet, ha igen, hány éven keresztül, milyen osztályba jártak eddig, stb. A legtöbb kérdésre persze mi, felnőttek válaszoltunk, bár Botond szinte mindent értett, nem került még olyan helyzetbe, hogy beszélgetnie kelljen. (Sose voltak szituációs játékok a magyar általános iskolában, szóban nem is feleltek, csak írásban, szomorú.)
Szükséges dokumentumok: a gyerekek németországi lakcímét igazoló nyomtatvány, személyi igazolványuk vagy útlevelük és a bizonyítványuk.
2. lépés: iskolai beiratkozás
Nyelvi nehézségeink azért még nekünk is akadnak, és nemcsak a szász akcentus miatt, úgyhogy az iskolai beiratkozásnál megkértük az igazgatónőt, hogy lehetőség szerint legyen ott az angoltanár. Mint kiderült, nem is lett volna szükség rá, a gyerekek tanára ugyanis lassan, tagoltan és érthetően beszélt, ha pedig valamit nem értettünk, azt elmagyarázta másképp. Ez a találkozó is bő egy órát vett igénybe.
Szükséges dokumentumok: az oktatási hivataltól kapott nyomtatvány, a gyerekek anyakönyvi kivonata és a bizonyítványuk. Két utóbbit egyébként nem kell honosítani, magyar nyelven is elfogadták.
Ó, hát ilyen is van?
A gyerekek még ott, a beiratkozás ideje alatt ingyen megkapták a három nyelvű diákigazolványukat, amihez csak fényképet kellett csináltatnunk (4 db. igazolványkép=5 euró). Magyarországon egyik ismerősöm esetében a csúcs másfél év várakozás volt.
Mivel a kölkök busszal fognak járni iskolába, bérletre is szükségünk volt, amit szintén az iskolán keresztül rendelhettünk meg, így a kedvezményes bérlet még kedvezményesebb. A diákok havonta a sulitól kapják meg a bérletet, a szolgáltató pedig a számlánkról fogja levonni az árát. Míg az elkészül, szeptember első hetében a tömegközlekedés ingyenes minden iskolás számára.
Ugyanígy nem kell nagyobb összeget adni a gyerek kezébe ebédbefizetéskor sem, ez is SEPA-n keresztül történik majd. A kaját egy külsős cég biztosítja, és minden nap háromféle menüből lehet választani. Ebből egy minden esetben vegetáriánus étel, amit tojás -és laktózérzékenyek is fogyaszthatnak. Az étlapon mindemellett azt is feltüntetik, melyik kaja tartalmaz színezőanyagot, földimogyorót, szóját, tartósítószert, esetleg foszfátot, stb. Az ebéd napi 2.15 euró. A gyerekek egy bankkártyához hasonló ebédkártyát kapnak majd, ha azt elveszítik, lehet pótolni 5 euróért. Innentől kezdve egyébként az interneten keresztül tudunk tájékozódni a havi menüről, a megrendelés is ott történik, és ha valamelyikük beteg lesz, reggel fél 8-ig gond nélkül vissza tudjuk mondani az ebédet aznapra.
A srácok felszerelése egyelőre fejenként három füzet és egy dosszié, úgyhogy a szeptember 1-jét megelőző este mi nem a csomagolástól kaptunk frászt, hanem a nyomtatványok, megrendelőlapok kitöltésétől. De ez mindössze egyszeri szívást jelent, onnantól kezdve nem kell a befizetésekkel foglalkozni, nem nekünk kell rohangálni miatta és nullára csökkent az esélye annak, hogy a gyerek elhagyja a rábízott összeget.
Azóta túl vagyunk az első pár tanítási napon, az élményekről és tapasztalatokról a következő posztban számolok be.
