Kim Kelley-Wagner a Time magazin egyik cikke mellett látott egy fotót hat gyerekről, egy kínai árvaház lakóiról, ez a kép új irányt adott a nő életének. Kelley-Wagner ugyan sosem ment férjhez, abban viszont egész életében biztos volt, hogy szeretne gyerekeket.
"A képen hat gyerek ült körben, az egyikük arckifejezése a lehető legkomolyabb volt. Ez a kép sokáig elkísért." Ebben az időben Kína egyike volt annak a kevés országnak, ahol egyedülálló szülő is fogadhatott örökbe. Így néhány évvel később, 2001-ben Kelley-Wagner adoptálta a tíz hónapos Liliana-t, 2008-ban pedig az akkor két éves Meikát, aki nyúlszájjal, farkastorokkal született. A két lány most 13 és hét éves, az örökbefogadás óta az anyjukkal, az Egyesült Államokban élnek.
A nő elmondása szerint az első örökbefogadás óta különböző emberek elképesztő mennyiségű bántó, durva megjegyzést tettek a gyerek(ek)re, a helyzetükre, az életükre, a családi viszonyaikra, bár úgy véli, a legtöbben nem gonoszságból, szándékosan durván, inkább végig nem gondolva, mit is mondanak, kérdeznek valójában. Az emberek kíváncsiak, és ez sokszor nagyon szerencsétlen módon tör ki belőlük - véli.
"A megjegyzések a kezdetektől jöttek. Vásároltunk, és a pénztárosok, eladók olyanokat kérdeztek, mondtak, hogy Mennyibe került [a gyerek]? vagy Amennyibe egy ilyen örökbefogadás került, annyiból már egy király kocsit is vehetett volna. Válaszul megkérdeztem, hogy érdeklődnek-e az örökbefogadás iránt. Amikor a válasz nem volt, akkor megkérdeztem, hogy akkor miért kérdezik? A válaszom gyakran arra késztette őket, hogy végiggondolják, hogyan hatottak a megjegyzéseik, és sokan elnézést is kértek" - meséli a nő.
A nőnek és a gyerekeknek célzott kommentárok az egyértelműen bántótól a simán csak félresikerültig terjedtek. Rengeteg tapintatlan megjegyzést követően Kelley-Wagner fejében egy ötlet kezdett körvonalazódni.
"Szerettem volna ebből valami tanító jellegű dolgot kihozni, és elkerülni azt, hogy a lányok internalizálják ezt a negativitást." Úgyhogy megkérdezte a két lányát, részükről rendben lenne-e egy olyan fotósorozat elkészítése, amelyben a képeken nekik célzott/rájuk tett megjegyzésekkel pózolnak. Nagyon lelkesen voltak. Lily azt is mondta, szeretné, ha az emberek tudnák, hogy milyen durvák tudnak lenni. "Leültünk, és elkezdtünk összeírni egy listát. Meglepett, milyen sok olyan esetre emlékeztek ők, amit én már el is felejtettem."
A projektnek Kelley-Wagner a "Dolgok, amiket az örökbefogadott lányaimnak/lányaimról mondtak" címet adta, az elkészült fotókat Januárban tette nyilvánossá. Először csak néhány kisebb weboldal és blog foglalkozott velük, később azonban egyre szélesebb körhöz jutott el az üzenet.
"Sok ellentmondásos reakciót kaptam. Volt, aki szerint ez az akció a szülői csődöm bizonyítéka. De én azt szeretném, ha a lányaim tisztában lennének azzal, hogy a világ gyakran ignoráns, és a helyén tudnák ezt kezelni. Szerencsére, soha nem kérdőjelezték meg a saját helyüket a családunkban, vagy érezték magukat oda nem illőnek."
De azt is elismeri, gyakran nehéz higgadtnak maradnia. Ezzel együtt, azt szeretné, hogy a gyerekei soha ne reagáljanak durván, inkább gondolkoztassák el a másik embert. Azt szokta nekik tanácsolni, hogy reagáljanak úgy, amitől megkukul az, aki bánt. A közelmúltban egy házaspár nőtagja megjegyezte, Sosem tudnék szeretni valakit, akit nem én szültem. Erre Lily, mielőtt elsétált volna onnan azt válaszolta neki, Ó, a férjét is ön szülte? Nagyon büszke voltam rá.
