Néhány anyukát megkértünk, meséljék el, hogyan készül a család decemberben, hogyan zajlik a karácsonyozás, milyen a szenteste, miket esznek-isznak, és milyen az ajándékozás. És persze arra is kíváncsiak voltunk, mennyire veszik a vállukra az ünneppel járó terhet, és pihennek-e egyáltalán. Lilla (1 ovis kisfiú, Budapest), Veronika (1 ovis kislány, Fót), Zsuzsa (4 gyerek, Őrbottyán), Timi (2 gyerek, Székesfehérvár) és Kikocs (3 gyerek, a negyedik éppen útban van, Dunakeszi) mesélt nekünk.
Hogyan hangolódtok rá az ünnepekre?
Lilla: Nálunk talán idén kezdett megérni a kisfiam annyira, hogy megértette mi az a Mikulás. Most először igazán várta, izgatottan feküdt le este, és reggel első dolga volt, hogy odaszaladt a csizmájához. Jót mosolyogtunk ezen mi is, izgultunk, nehogy lebukjunk valahogy. Anyósomtól kaptunk egy csokis adventi naptárat, de azt még Csani nem érti, hogy egy nap egyet kell kinyitni, és az utolsó nap már a Karácsony kezdete. Ez a folyamat még bonyolult, de a Karácsonyról már nagyjából tudja, micsoda, emlékszik is tavalyról. Szeretek készülődni, kidíszítgetem a lakást, mikulásvirág, karácsonyi kaktusz, gyertyák, égők, ajtódísz, dekoráció, ilyesmik.
Zsuzsa: Advent idején rengeteget sütünk, együtt a két középső gyerekkel, a kekszeket-sütiket szoktuk 1-2 embernek karácsonyra adni. Igyekszünk a házat, lakást feldíszíteni, kívül fények, bent apró díszek, fenyőágak. Minden évben elhatározom, hogy lesz búzavetés, aztán kimarad. Van adventi naptár is, minden évben más, mert a klasszikus filc ablakosat vagy az egerek rágták meg, vagy a molyok. Idén WC papír gurigát karácsonyi csomagolópapírral borított be a lányom, 24-et. Egy ilyen van a 4 gyereknek, az aktuálisba tesznek a manók valamit. Érdekes, ebben még mindig hisznek, bár kételkedve, hiszen már 9 és 11 évesek. A nagy már nem, de ő mindjárt 18, a legkisebbnek (még két éves sincs) meg fogalma sincs, mi a helyzet. Egyszóval, igyekszünk ráhangolódni az ünnepre, próbálom a veszekedéseket, verekedéseket minimalizálni. Több-kevesebb sikerrel megy.
Timi: Nálunk mindkét fiam (a kicsi nagycsoportos, a nagyobb negyedikes) hasonlóan várja a december 1-et, mert minden évben van nagy hóember figurás adventi kalendárium. Pár éve kaptuk egy ismerőstől, elég jól bírja. Már hetekkel előtte készülök, hogy mi kerüljön bele, de nem könnyű, mert azért nem akarok minden napra csokit, édességet, úgyhogy szoktam bele tenni kis aszalt gyümölcs válogatást (pár dekát, éppen egy-két adagot), finom teákat, egy kis üzenetet, hogy például „ma választhatsz valamit a boltban” - ezeket is szeretik. A lakást kívül-belül feldíszítjük, van a pincében három nagy doboz, tele karácsonyi kellékekkel. Az udvaron a nagy fenyőt kivilágítjuk, nagyon pompásan néz ki. És majdnem elfelejtettem, esténként minden nap egy adventi rövidke mesét olvasok fel, a férjem is ott van, beszélgetünk kicsit elalvás előtt.
Kikocs: Nagyon készülünk. Van adventi naptár édességgel, benne karácsonyvárós mese, ezt reggel bontjuk ki, mesére este van idő. Ilyenkor mindannyian elhatározunk valami jóságot is arra a napra, pl. hogy játszok, beszélgetek valakivel, aki egyedül van, vagy megdicsérek valakit. Este, vacsora után meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáját, éneklünk valami karácsonyit, hogy jól menjen majd a fa alatt, és megbeszéljük, hogy hogy sikerült az aznapi feladat, illetve minden jócselekedetért jár egy kanál liszt egy bödönbe, ebből 24-én reggel kalácsot sütök majd nekik terv szerint. Szépen telik, jó nagy kalács lesz, a nagykanalat le is kellett cserélni kiskanálra. Néha úgy vadásszuk össze, de 2-3 kanál mindig jut mindenkinek. Idén végre elkészül a családi betlehem is, amit azóta tervezek, hogy saját háztartásom van... Szoktunk kézművesedni, bár idén erre is kevesebb idő van, és a rajzos falat egészen lecsupaszítottam december elején, hogy töltsék meg csupa karácsonyi rajzzal.
Milyen nálatok a Szenteste? Van valamilyen örökölt hagyományotok?
Lilla: Amióta külön családunk van, évről-évre változik, hol töltjük a szentestét, mivel mindkét nagyszülő család vidéken lakik, mi meg Budapesten. Hol itt, hol ott voltunk, de előfordult, hogy hozzánk jöttek. Idén először itthon maradunk úgy, hogy nem lesz nálunk sem senki. Ilyen még nem volt, de azt hiszem, ez lesz életünk legnyugodtabb Szentestéje. A karácsonyfa fontos, hogy szép, viszonylag nagy legyen, gyerekkoromban nekünk mindig mini volt, 24-én vettük a legolcsóbbat a piacon. Pár évig kiélvezem, ami akkor kimaradt. Napközben karácsonyi zenéket hallgatunk, alvásidőben fát díszítünk, vacsorázunk, és ajándékozunk. Majd 25-én útra kelünk.
Veronika: 24-én én nem főzök, mert mindkettőnk szüleihez átmegyünk, ott eszünk, iszunk, este pedig otthon, hármasban fejezzük be a szentestét. Énekelünk, imádkozunk a fa körül, van, hogy zenélünk is, ha van idő gyakorolni. Nálunk hagyomány volt már egészen kis koromtól, hogy 24-én délután mikor már sötétedni kezdett, pásztorjátékot adtunk elő a templomban, mikor már „kiöregedtünk” az angyal szerepből, csak nézőként dúdoltuk az ismerős dallamokat. Ezután karácsonyoztunk. Finom vacsi, ajándékozás, majd este 11-től beéneklés, fél 12-től karácsonyi énekelgetés, éjfélkor ünnepi mise, aztán másnap délelőtt zenekaros nagy ünnepi mise, utána pihenés a finom illatos fa mellett. A következő napokban meglátogatjuk a dédszülőket és a távolabbi rokonságot is.
Zsuzsa: 24-én reggel már izgatottan kelnek a gyerekek, terített asztal finomságokkal, ilyenkor lehet kérni, ki mit szeretne. Többek között karácsonyi kuglóf is van. Délelőtt még némi főzőcske, a gyerekek és a családfő inzultálása, hogy hozza a fát, faragja, legyen egyenes, a gyerekek pakoljanak még össze - úgysem pakolnak. Évek óta letettem arról, hogy csili-vili legyen a lakás, úgysem sikerül ennyi gyerek, ennyi karácsonyi program (fellépések, koncertek) mellett még a nagytakarítás is. Délben valami egyszerű ebéd van, alvásidőben díszítjük a fát, majd vacsora 5-6 körül, és azután ajándékozás. Van Jézuskának-angyalkának írt levél, de nem tudják biztosan, mit kapnak. Hisznek, még mindig, és ez nagyon jó. Egy ismerősömhöz hasonlóan én is azt várom, mikor lehet majd velük együtt titokban készülődni, beavatva őket is, titkolva a legkisebb előtt. Szoktunk valami saját készítésű ajándékot is készíteni.
Timi: Mi minden évben ugyanúgy csináljuk. Napközben valamilyen lájtosat eszünk, ebéd után a gyerekeket átviszi valamelyikünk a szüleimhez, közel laknak. Ott már felöltöztetett kis fa várja őket, alatta az ajándékok. Pár órát elvannak ott, kicsit nyűgösködnek, mert már bontanák a csomagokat, de azért kibírják. Játszanak, néznek valamit a tévében. Mi gyorsan otthon, kettesben feldíszítjük a fát, becsomagoljuk az ajándékokat, és megyünk utánuk. Együtt megvacsorázunk, minden évben ugyanazt, utána ajándékozás, majd hazamegyünk. Otthon várja őket a mi fánk, a mi ajándékainkkal. Dupla öröm, szeretjük így.
Kikocs: 24-én igyekszünk már semmi kötelezőt nem csinálni, csak együtt lenni, illetve a titkos dolgokat előkészíteni. Délelőtt karácsonyfa-díszeket készítünk, van egy papírlánc, amit a férjemmel kezdtünk el az első kettesben töltött karácsonyunkon 11 éve, azóta minden évben fűzünk hozzá, most már a gyerekekkel. Mostanra kétszer keresztülér a házon. A menetrenden pont idén kell változtatni, mert már nem alszanak délben a gyerekek, eddig ébredés utánra jött meg az angyal. Idén már betlehemesre megyünk, és még nem találtuk ki, hogy hogyan oldjuk meg a varázslatot. Eddig az ajándékbontás után volt a vacsora, hogy egyenek is valamit, idén talán ezen is változtatunk, a legkisebb is türelmesebb már. Ja, és nekem fontos, hogy felöltözzön mindenki szép ruhába. És ilyenkor próbálunk meg családi képet csinálni, amin mindenki rajta van, persze egyre kevésbé sikerülnek ezek a képek, valaki mindig kilóg, elfordul, pofákat vág.
Milyen az ünnepi menüsor? Tradicionális, reform ételek, vagy semmi különleges?
Lilla: Én szeretem a hagyományos ételeket, de ezeket is variálom kicsit, mert elég válogatós vagyok sajnos, és így egyénre szabva készül minden. Például a töltött káposztába nem darált húst, hanem kelkáposztás, rizses töltelék kerül, kevés kolbásszal, az is otthoni. Édesszájú a családunk, úgyhogy nálunk valamilyen édes leves szokott lenni, tavaly gesztenyekrém leves volt aszalt szilvával. Szerintem most is az lesz, nagyon karácsonyi hangulatú az ízvilága, és gyorsan megvan. A második fogáson még gondolkodom, még nem beszéltünk róla. Sütiből a klasszikusokat mindig a rokonoktól, barátoktól kapjuk, én ezért csak stollent sütök, meg csinálok aszalt gyümölcsös, karamellás, pisztáciás szaloncukrot, és rózsás lókumot (török édesség).
Veronika: Nálunk nagyon hagyományos a menü, semmi reform kaja, semmi újítás. Tejfölös savanyú káposzta leves, apu egy barátja hoz halászlét, rántott husi, és pácolt hagymás, mustáros, borókabogyós marhaszelet, bejgli és mézes a családi recept szerint, meg zserbó. Ez anyukáméknál a menü, náluk vagyunk kora este. Előtte ebéd a férjem anyukájánál, nála húsleves, töltött káposzta, sajttekercs, spenótkrém, gombás hagymás saláta, és valamilyen sült hal szokott lenni. Süti kedvencem a méteres kalács, szerintem verhetetlen.
Zsuzsa: A vacsora nem mindig ugyanaz, vannak jól sikerült és kevésbé sikerült fogások, utóbbiakat még hosszú évek után is felemlegetjük. Idén szilvakrém leves lesz (ez már volt), rántott hekk, ecetes-hagymás krumpli saláta, narancsos-csokis torta. Halászlét rendelek, én arra nem vállalkozom, és csak hárman szeretjük. Tavaly sütöttem először pozsonyi kiflit, és bejglit, nagyon jól sikerült, többször újráztam, idén biztosan lesz az is. Másnap maradék, vagy esetleg töltött káposzta, vagy tárkonyos leves szokott lenni. Egész nap pihenés, játék, séta.
Timi: Minden évben ugyanaz a menü, az anyukám készíti. Halászlé a felnőtteknek, a gyerekeknek húsleves. Utána rántott tengeri hal és ponty, rántott hús krumplisalátával. Sütinek bejgli, aprósüti van anyukámnál, én főleg a krémesebb sütiket szeretem, mint a házi krémes vagy a hatlapos. Ezeket szoktam én csinálni, de a sógorom nagy cukrászguru, ők ellátnak minket mindenféle finomsággal. Az ünnep többi részében nem mondanám, hogy tipikus karácsonyi kajákat eszünk, azt letudjuk Szentestén egy évre.
Kikocs: Nem csinálok ügyet a főzésből. Nagyon szeretek főzni, és alapvetően szeretem megadni az ünnepeknek a módját, de tipikusan a karácsony az, amikor azt tartom a legfontosabbnak, hogy minél több időt áldozzunk egymásra. Szenteste nálunk az utóbbi években valamilyen kész, formázott falatka volt sült krumplival és ketchuppal. Vicces módon ez még ünnepi is, mert nem szoktam ilyent a gyerekek elé tenni, de ez a kedvencük. A felnőttek luxusa valamilyen extra párolt zöldségköret. A többi napon többnyire nem vagyunk itthon, bár most - mivel nagy hassal már nem esik jól az utazás meg az idegen ágy - pont nem megyünk sehova. Úgy tervezem, előkészítek valamilyen extrább főételt, amit aztán fél-egy óra alatt befejezek, többet nem akarok a konyhában tölteni. Sütiket sütök, szintén karácsony előtt, sokat, és tartósakat. Zserbót, bejglit, hókiflit, linzert, kekszszalámit, mézeskalácsot, ilyeneket.
Mennyire fontos az ajándékozás?
Lilla: Mindig elhatározzuk, hogy nem lesz semmi faxni, csak jelképes, de előfordul, hogy meglátunk valamit, ami szükséges, vagy biztosan örömet okozna, és túllépjük a betervezett keretet. Van, hogy előre egyeztetünk, vagy én készítek valamit (pl. idén szappant, vaníliás, levendulás cukrot, mogyorókrémet), de inkább a meglepetés és a személyesség a lényeg, és nem a pénzbeli értéke. Természetesen a kisfiúnké a főszerep, főleg, mert mindkét oldalon ő az egyetlen unoka.
Veronika: Az ajándékozás nekünk, felnőtteknek már nem fontos, viszont Bogi már abban a korban van, hogy nagyon-nagyon várja az ajándékokat is. Igyekszünk a kedvére tenni. A család többi tagja számára a lényeg, hogy együtt vagyunk, beszélgetünk, nyugodtan együtt eszünk. A fa, a karácsony illata a levegőben, a nyugalom, az fontos. Persze kis ajándék mindenkinek jut minden évben. Szeretek saját készítésű ajándékot adni, kapni is. Idén már Bogival együtt is készítünk kis egyszerű apróságokat a családnak.
Zsuzsa: Az ajándék fontos, fontos, hogy meglepetés legyen, és sejtsem, hogy örülni fog neki. Volt már balul elsült ajándék is, sajnos. Idéntől igyekszünk minimálra törekedni, meglehetősen lent húztuk meg a gyerek/összeget, de remélem az öröm megmarad. Tévénk nincs, így az onnan áradó reklámkampány elmarad. De úgyis legalább kétóránként egyszer valami balhé kerekedik, és vigasztalás és békítés, ez már szinte hagyománynak számít.
Timi: A gyerekeknek nagy öröm ez az ünnep, mondhatjuk persze, hogy nem a pénz számít, de azért elég sok mindent megkapnak ilyenkor. Nagyjából tudjuk, mi az, amit szeretnének, jó párszor elmondják, és ha van rá éppen keret, mérlegelünk, és megvesszük. A legó, dupló, DVD, könyvek, ruhák mennek ilyenkor, meg persze folyton nyaggatnak, hogy legyen egy kiscicánk, de még tartjuk magunkat.
Kikocs: A kislányom a legidősebb, ő is még csak 8 éves lesz, nekik még az ajándékról szól a karácsony, és egyelőre a játéknak örülnek igazán. De én is szeretek ajándékot adni (kapni is), az utóbbi években igyekeztem kézzel készíteni, amit lehet. Néha nagyon nehéz rá időt találni, idén nem is sikerül, sőt, a bevásárlással is el vagyok maradva, de tavaly késő estig gyártottam a bonbonokat, likőröket, sütiket. Általában egy-két ötletből gyártok sorozatot, és megy a nagyüzem, így hamarabb megvan. Kézügyességem nincs, így marad a konyha. Gyakran már nyáron, a befőzés időszakában gondolok a karácsonyra, és próbálok ki lekvár különlegességeket, idén például paradicsomos-vaníliás őszibaracklekvárt tettem el, ami jól sikerült - voltak kudarcaim is - paradicsomot aszaltam, rumos meggyet gyártottam. A gyerekekkel a nagyszülőknek, szülőknek, pedagógusoknak, gyerekorvosnak mindig közösen készítünk valamit, szeretném, ha beléjük ivódna, hogy nem csak a vásárolt ajándéknak van értéke.
Tudtok pihenni az ünnepek alatt?
Lilla: Én idén fogok pihenni. Nem lesznek több napos vendégek, hanem mi megyünk a rokonokhoz 25-én. Hozzánk csak barátok jönnek majd, talán egy távoli rokon beugrik kicsit. Főzni így nem kell túl sokat, ez elég sok stressztől és futkározástól megkímél. A szüleimnél leszünk pár napot, ott is lesz lehetőség kicsit olvasgatni, semmit tenni, ez a karácsony most nagyon nyugisnak ígérkezik. Alig várom már.
Veronika: A korábbi években vizsgákra készültem ilyenkor, de most eldöntöttem, hogy pihenni fogok.
Zsuzsa: A 25-e laza nap, séta, játék, szabadfoglalkozás, ebédre maradék, töltött káposzta talán. Harmadnap anyuék. Én pihenek, játszom, élvezem, hogy mind együtt vagyunk.
Timi: A férjem sokat dolgozik, általában én intézem a karácsonyi bevásárlást, ajándékokat, sütést-főzést, mire eljön a nagy nap, eléggé kivagyok. De sosem jutna eszembe panaszkodni, ilyenkor tartja bennem a lelket, hogy tudom, a család apraja-nagyja milyen boldog lesz. Az ünnepek alatt a testvérem családja jön át hozzánk egy napra, keveset találkozunk, erre az alkalomra nagyon készülök. Aztán vége, nincs több kötelesség, több napig csak pihenés, filmeket, meséket nézünk, társasozunk, kirándulunk. A legjobb, ha hó is van, elmegyünk szánkózni, túrázni valamerre.
Kikocs: Igen. Végigpihenjük. Előtte nem, az nagyon fárasztó szokott lenni, de ahogy közeledik az ünnep, úgy adok le a tervekből, és ahogy ér a 24-e reggel, úgy fog eltelni a karácsony, és pont úgy lesz tökéletes. Nehéz volt ezt elfogadni, amikor megszületett az első gyerek, és semmi nem olyan lett, ahogy elterveztem, és a következő évben sem, és utána sem, de most, három és fél gyerekkel már profi vagyok abban, hogy annak örüljek, ami sikerült. Többnyire nem tudok teljesen kitakarítani, nem sikerül megsütni azt a sütit, amit pont nagyon szerettem volna, ferde a fa, és pont ott hiányzik az ága, ahol nem kéne, elfelejtem odatenni a férjem ajándékát, odaég a kaja, és a gyerekek garantáltan összebalhéznak valamin, de nem baj. Tökéletes így is.
