Egy kanadai pár a gyermeknevelés egy nem épp gyakori módját választotta: három gyermekét azok nemének eltitkolásával neveli. Ezzel azoktól a súlyos szociális normáktól akarják megóvni őket, amik nőként, illetve férfiként nehezednének rájuk.
A házaspár legkisebb gyermeke, Storm mindössze négy hónapos, de hogy fiúként vagy lányként látta meg a napvilágot, az titok. A szülők tudatos döntéséről van szó, úgy határoztak, hogy a baba védelmében elhallgatják annak nemét, hogy a környezet ne aggathassa rá a tipikus kislány, illetve fiús jelzőket, vonásokat, ezzel pedig ne determinálják annak sorsát - olvasható a Babble oldalán. A szülők egész egyszerűen nem szeretnék, ha gyermekük saját neme miatt bármiféle kényszert érezne azok miatt a szociális normák miatt, amik nőként, illetve férfiként nehezednek rá.
Nemi identitás kérdésben a szülőknek van már tapasztalata, első két gyermekük, Jazz (5) és Kio (2) is ebben a szemléletben nőtt fel. Jazz, bár fiú, haja hosszú, és ha úgy tartja kedve, rózsaszín ruhába bújik, körmeit kifesti, fülébe pedig egy csillogó, rózsaszín fülbevalót aggat. Ez mind az ő döntése. Bár a társadalom úgy tartja, mindez feminin és buzis, a szülők szerint nincs magyarázat arra, hogy valami mitől nőies vagy férfias, egy társdalmi döntésről van szó, ami már a születés pillanatában stigmát rak a gyermekre.
A szülők elhatározását egy könnyelmű felvetés előzte meg első gyermekük születésekor, majd elkezdtek kutatni a témában, és egy 1978-as könyv (Lois Gould - X: A Fabulous Child's Story) segítségével megtalálták a megoldást. A könyv X-ről szólt, akiről nem lehetett tudni, hogy fiú-e vagy lány, boldog gyermekként nevelkedett. Focizott, kosarat font, ha úgy tartotta kedve, nem kellett alkalmazkodnia azokhoz a társadalmi elvárásokhoz, melyek már egészen pici korban, a rózsaszín és kék pizsivel elkezdődnek.
Szociális normák nélkül szabadon
A szülők az ötletet az elején kivitelezhetetlennek tartották, a baba születése után mégis e-mailben tudatták a barátokkal és rokonokkal, hogy amíg csak lehet, nem szeretnék megosztani a gyermek nemét, hogy szabad gyermekként, elvárások nélkül cseperedhessen fel. A nem nélküli állapottal a gyermek a szabad választás jogát kapja meg, hogy mit szeretne csinálni, mivé szeretne válni egyszer. A mindennapok nagyon nehezek a szülők számára, mindig újra és újra el kell magyarázniuk, hogy miért hallgatják el a gyermekek nemét, ráadásul a gyerekekkel is sokat kell beszélgetni a világról, az életről, az emberekről, hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe.
Vajon tényleg jó ötlet?
Szülőket és leendő édesanyákat is megkérdeztünk arról, hogy mit godnolnak a kanadai házaspár nevelési elveiről. Vajon Jazz, Kio és Storm szerencsések, valóban szabadabban nőnek fel, vagy különcségük miatt gúny tárgyává válnak és emiatt szorulnak ki a közösségből?
Az egygyermekes anyuka, Kinga (29) minden szélsőséges nevelési gyakorlatról azt gondolja, hogy ártanak vele a gyereknek. "A végén így is úgy is ebben a társadalomban kell megtalálniuk a boldogulásukat. A különcöket pedig nem tolerálja jól a társadalom. Ezzel nem arra gondolok, hogy egyenkatonákat kell nevelni, az egyéniség kibontakozása és kibontakoztatása szerintem az egyik legfontosabb ügye, feladata egy szülőnek, de a fura különccé nevelés, főleg tudatosan, szemétség a gyerekkel szemben.
Amíg egy öntudatlan csecsemővel szórakoznak így, addig a gyereknek nem lesz belőle baja. Tegyék, maximum őket nézik hülyének. Onnantól kezdve, hogy a gyerek ebből érzékel valamit, amit nyilván érteni nem fog, csak azt látja majd, hogy ő más mint a többiek, ráadásul valami egészen idióta dolog miatt, na onnantól menjenek a fenébe a szülők.
De az egész logikát nem értem. Meddig tartható fenn ez az állapot? 2-3 éves korig, ha nagyon vigyáznak, bár ezt is elképzelhetetlennek tartom. Addigra azért már a nemi identitás kialakulásában elég fontos lépcsőkön van túl a gyerek, hamarosan az Ödipusz/Elektra-komplexus is színre lép. Ha ezekbe bezavarnak, hogyan lesz a gyereknek egészséges nem tudata? Szerintem az erősen sérül, viszont ebben a korban nem hiszem, hogy olyan nagy terheket kapna a nyakába még a neméből fakadóan.”
„Csak magukkal nem számolnak a kísérletükben. mivel a szülők is a társadalom részei, sőt, anyu-apu, ezért nekik is vannak vagy ösztönös, vagy tanult nemi viselkedési mintáik. márpedig ezeket nem tudják megváltoztatni, az biztos. mondjuk ha apu néha magas sarkúban megy le vásárolni, anyunak pedig szőrös a lába, akkor van rá esély, de különben nem sok.
én pl. nagyon szívesen báboztam volna a fiammal (babázni azért nem akartam vele) de őt ösztönösen a kocsik, a játék szerszámok, leginkább a fúrógép és a valódi markolók érdekelték. mégcsak az uniszex játékok sem. biztosan sok a tanult szerep is a nemiségünkben, de azért a tesztoszteron és az ösztrogén hajt mindenkit."
Egy jövendőbeli anyuka, Anna (30) szerint nagyon furcsa, hogy a szülők attól tartanak, hogy a környezet aggatja a gyerekekre az elvárásokat. „Soha nem hallottam még olyan gyerekről, akinek az első éveiben a személyiségfejlődésében olyan jelentős szerepet játszott volna a családján kívül eső világ. Hát még az is idő, amíg egy gyerek különbséget tud tenni az anyja és sajátmaga közt, legalábbis a pszichók ezt mondják. Nem egyszerűbb lenne csak figyelni a gyereket és reagálni rá, mint dugdosni a nemét a külvilág elől?”
A szocialista gyerek
„Én, úgy látszik, szocialista gyerek voltam: sehol egy rózsaszín, testvéremmel még a hajunk is ugyanolyan egyenbili volt. Ebből meg a rajtam lévő fiúruhákból, amelyeket a bátyámtól örököltem, kettőnk közül mindig őt nézték lánynak engem pedig fiúnak. De ettől még szerettem Cindy babámat, bár jó volt a bátyámmal autósat meg indiánosdit játszani - és nem hiszem, hogy anyu meghirdette volna az Új Szóban vagy a Népszabiban, hogy ő mekkora menő, hogy genderfree gyereket nevel. Szerintem a kanadai pár a nevelési irány nem működik, az én kislányom Laura már most csaj, hiába nem babáztatnám, neki a cicája a mindene. Bence le sem szarta, ő mindentől függetlenül vonatokkal vagy markolókkal akar aludni.” - írja Kata (31).
