Johanna kicsit ráparázott az AFP-vizsgálatra, viszont már azt is tudják: fiú lesz.
Gyereket vársz, megosztanád? Írj nekünk terhesnaplót! Küldd el beszámolódat a poronty@divany.hu címre!
Két p: para és pesszimizmus
Ez a hét egy AFP-vizsgálattal indult, pontosabban most tudtam meg az eredményét. Hát, elég necces a dolog, mert épphogy elértem a normál tartományt, ami olyasvalakinek, mint én, nagyon rossz hírnek számít. Nagyon, de nagyon parás vagyok, és hajlamos is mindent túldramatizálni, emellett még meglehetősen pesszimista is vagyok, tehát lógott az orrom rendesen. Próbáltak összekanalazni a barátok, szomszédok, de a remény csak pár nap múlva, egész pontosan szerdán tért vissza újra, amikor is a genetikai ultrahangon volt jelenésünk.
Ezen az ultrahangon mindenféle babaparamétereket néznek, nem mellesleg a nemét is megtudhatod a gyereknek. Most sem indítottam másképp, mint vércikivel, ugyanis az első kérdés az volt még kint a váróban, hogy hány hetes terhes vagyok, én pedig összevissza habogtam, aztán életem párja a rá jellemző nyugalommal kisegített.
Bent sem változott a helyzet, ott is hülyét csináltam magamból. De erről majd később. Szóval: minden a legnagyobb rendben van, szépen mozgolódott, lengette a karját, tornázott. Az összes mérés jó lett, és megnyugtatott az ultrahangosnéni, hogy semmi ok az aggodalomra az AFP miatt, mert ami igazán számít, az a kombinált teszt, és ez az AFP amúgy is egy elavult dolog, tehát ne idegeskedjek. Nekem meg eddig a vérképtől kezdve minden leletem kiváló lett hál' Istennek. Ezután még ment egy ideig a babamozizás, kíváncsian méregettük a kis élőlényt, aki majd családdá lépteti elő életközösségünket.
Fehér köpenyes kérdések
Na és peeersze, hogy megint bekérdeztem az ostobaságot. Nem röhögni, illetve azt azért ér, de nem elítélni, mert rájöttem, a hülye kérdéseket csak és kizárólag a fehér köpeny váltja ki belőlem. Ha orvosnál vagyok, annyira sután tudok viselkedni, hogy az valami bődület. Beszéltem már régebben erről másokkal, és van is néhány barátnőm, aki hasonló cipőben jár: ha dokinál van, esetlenné válik, hülyeségeket mond, talán zavarában még rötyörög is.
Na szóval párbeszéd az ultrahangon:
– És nézzék csak, még a kis szemgolyói is milyen jól látszanak!
Én, az okos: – Még nem fejlődtek ki a szemhéjai?
Robi csak fogta a fejét, és verte a fejét a falba, hogy ilyen csaja van, persze azért nevetett, és én is azonnal kapcsoltam, hogy mekkora marhaságot kérdeztem.
Pasik és csajok
Erről jut eszembe, visszanyúlnék egy régi dologra, mégpedig a párkapcsolati „hogyan hívjuk egymástra”. A legelején kiakadt néhány „jóindulatú” olvasó azon, hogy azt írtam, hogy a „fiúm”. Ebből igencsak merész és komoly következtetéseket vontak le a jellememre nézve. Mielőtt kiveri a biztosítékot az is, hogy azt írtam, hogy a „csaja vagyok valakinek”, gondoltam, jó ötlet ezt tisztázni. A „fiúm”, még ha ovisan hangzik is, fedi a valóságot, hiszen nem vagyunk házasok, és én szeretek a csaja lenni. Már hét éve.
Ja, és mondtam már, hogy FIÚ?
Johanna
