Sorozatunk szerzőjéről az előző részben már kiderült, mennyire szereti a könyveket. De vajon mit olvas esténként fiának, és számít-e az előadásmód?
Mesét mondunk
A mesélés ideje általában este, lefekvés előtt van, és ilyenkor Eff már sokszor fáradt, és már csak ezért sem figyel oda. Amikor kérdezem, hogy abbahagyjam-e, akkor persze azt mondja, hogy ne. De közben teljesen mással foglalkozik, mindenfélét bedugdos a pólóm alá, elmászkál. Meglepő módon ennek ellenére egész sok megmarad benne. Olyan lehet ez, mint a relaxáció közbeni nyelvtanulás. Mostanában eleve olyan az agya, mint a szivacs. Ha valamennyire hajlandó figyelni, az is macerás, mert akkor meg mondatonként kérdezget, ami persze egyáltalán nem baj, de órákig tart, mire a végére érünk egy mesének. Mondjuk a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy elég gyatra mesélő vagyok, Nem valami izgalmas az előadásmódom, monoton a hangom. Én leglábbis unnám magam, úgyhogy ez is ad némi magyarázatot a dologra. Meg az is lehet, hogy rosszul választok. Próbálkozok érdekességekkel, ami nagy eséllyel csak nekem érdekes, mondjuk tibeti mesékkel (A hóoroszlán meséi), vagy orosz népmesékkel (A tűzmadár – orosz varázsmesék). Á. máshogy, sokkal szórakoztatóbban mesél, és általában megmarad a klasszikusoknál: Grimm, Andersen, magyar népmesék, Benedek Elek. Általában én fektetem Effet, úgyhogy nincs valami nagy szerencséje e téren.
Kicsit más
Majdnem kihagytam egy fontos műfajt. A képregényt. Lehet fikázni meg lenézni, de ennél azért komolyabb dologról van szó. Gyerekkoromban volt a Kockás, a Mozaik, meg a Füles és a Pajtás képregényrészei, elvétve Pif meg Asterix füzetek. Nem vagyok igazán se szakértő, se nagy rajongó, de nem rossz feeling képregényt olvasni, és mostanában nagyon jók vannak gyerekeknek is. Például a Geronomo Stiltonok. És ha úgy vesszük, a diafilmeket is valahova majdnem a könyvek közé sorolnám. Ráadásul most reneszánszukat élik. Besötétíteni, vetíteni, na ez tényleg jó családi szórakozás.
Mindenek felett
Aztán vannak persze örök kasszikusok, amik még mindig nem annyira bénák, hogy ne élveznék a gyerekek. Nem csak gyerekeknek persze, de Weöres Sándor gyerekversei, meg a Janikovszky Éva könyvek, főleg a Már óvodás vagyok volt nálunk nagyon népszerű. Édibédi könyvek helyett meg majdnem minden, ami Roald Dahl, vagy Tomi Ungerer: Nem puszilom meg a mamát! című könyve. Vagy amiből nem rég csináltak filmet, amit eredetileg Maurice Sendak írt, majd Dave Eggers újraírt, az Ahol a vadak várnak. Meg annyi minden még, hogy ezek csak kiragadott példák, meg úgyis az egyedi ízlés dönt el mindent.
Pénz, pénz, pénz
Hol érdemes gyerekkönyvet venni? Milyet? Na erre senki nem fog tudni jó választ adni.
Az jó, ha a gyerek tud bogarászni, nézegetni, mint sok nagyobb boltban, de persze semmit nem jelent, ha ott éppen rákattannak valamelyikre. Sok könyvről kiderül, hogy pont öt percnyi élvezetet ad, általában hihetetlen pénzekért. Van sok menő, új illusztrátor. Szépek is könyvek, meg a mese is sokszor egész jó. De egyszer mesélhető. Ami 2500-3000 Ft-ért ez azért elég húzós.
Érdemes figyelni az akciókat, illetve gszemélyes véleményem az, hogy yakorlatilag csak akciós áron meg a neten szabad (gyerek)könyvet venni. Nekem van egy titkos lelőhelyem, ahol sokszor kifogtam már elég jó dolgokat, és az antikváriumokban lehet találni ezt-azt. Extrém esetben pedig ingyen is lehet könyvhöz jutni. Én például a legútóbbi lomtalanításon vagy tíz gyerekkönyvet szedtem össze. Nem koszosak, nem büdösek. De a megszerzésük életveszélyes volt, mert a professzionális lomizók mindig gyorsabbak, és nem szívesen osztoznak, főleg az ilyen nagy értékű holmin ...
Ja. És a könyvtár. Na ez, amit mi nem gyakorlunk, pedig szinte pénz nélkül lehetne sok könyvöz jutni. Csak ugye én kényszeres vagyok, és nekem az a jó érzés, ha ott van a könyv a saját polcomon. Az, hogy Jé majd mit szeret, azt nem lehet tudni. Biztos, hogy a bátyja komoly befolyással bír majd, hiszen már most is próbálja utánozni, amiben csak lehet. Azt hiszem, elég lesz, úgyhogy most éppen itt a
vége.
