Gödi képviselőnk csütörtökön befejezte az eheti próbatételt - pénteken sajnos elhalaszthatatlan tárgyalása lesz. Utolsó bölcsődei napján viszont jócskán kivette a részét a munkából. Izgalmakban ezúttal sem volt hiány,hol egy alulszámolt cumisereg, hol az ebéd miatt, de mint kiderült, a gödi bölcsiben a legnagyobb szám ma az audiovizualitás volt: a nap csúcspontja fotósunk megjelenése lett.
Ma is hosszúztam, mert holnap délelőtt a már kétszer elhalasztott bírósági közvetítői eljárásra vagyok hivatalos (tavaly az önkormányzati választások előtti napokban többször életveszélyesen megfenyegetett engem és a gyerekeimet egy sződligeti férfi), utána kora délutántól a Kommunizmus Áldozatai Emléknapja alkalmából rendezett megemlékezéseken veszek részt.
...és igen, kezdek fáradni!
De NEM a gyerekek miatt, hanem a körülmények okán. Hétfő óta párhuzamosan élem az életemet kisgyermeknevelőként, politikusként és családanyaként. A bölcsiből hazaérve rám zúdulnak az e-mailek, telefonüzenetek, elvégzendő feladatok. A családom megértő. Az ovis kisfiam mellettem csicsereg, amíg a "kásahegyet lapátolom", az egyetemista nagylányom kikérdezi a kislányomat (12 éves, és már nem tartja magát annak) a tananyagból, a férjem zokszó nélkül elmosogat és összetakarít.
Ma arra értem a csoportomba, hogy Zsuzsa néninek "beállt" a dereka, és a hajolgatás kínszenvedés számára. No de sebaj, itt vagyok, mint segéderő! Bizony, nem használ a több évtizedes egyirányú terhelés a derekaknak és egyéb nagyízületeknek. A csoport ma 6 főre apadt, mert a tegnapi orrfolyósok közül kettőt kiütöttek a vírusok, ráadásul a szomszédos csoportban (ma 3 főt számlált!) a hányós-hasmenős kórság jelentkezett.
Az apróságok vidáman szaladtak elém, Beni rögtön közölte is, hogy ma "eleven" lesz. Ez a reggelire kapott töpörtyűkrémes kenyér felett kornyadozva még nem tűnt fel rajta. Viszont a tejeskávéban lehetett valami, mert a reggeli után (egy síróska kivételével) mindegyik turbó üzemmódra kapcsolt, és Schumachert megszégyenítő sebességgel, hangzavarral és rutinnal száguldoztak körbe-körbe a piros műanyag "csodajárgányokon". Mit mondjak, lett néhány új ősz hajszálam...
A balesetmentes autóverseny után szerencsére eszükbe jutott Boribon, amit mindenki harsányan követelt. Hat könyvet olvastam el többször is az elejétől a végéig. A csemeték hangosan mondták velem a meséket, már annyiszor hallották, hogy kívülről fújták. Csodálkoztak is, hogy én még olvasom. Nem igazán értették, hogy Mazsolán és Cicavízión szocializálódtam az ő korukban.
Ezután "zene- és táncóra" következett Halász Juditra. A síróskánk is abbahagyta másfél órája kisebb-nagyobb megszakításokkal tartó kesergését, és megmutatta, hogy milyen ügyesen énekel és táncol. Aztán persze rájött, hogy tulajdonképpen jól érzi magát, és onnantól a kópéság egyik fő képviselője lett.
Az udvarra sajnos ma sem tudtunk kimenni a kemény mínuszok miatt, és a csoportszobában egyre inkább koncentrálódott az apróságokban feszülő energia. Mert labdázni csak sikítva lehet, ugyanígy, de nagyobb hangerőre kapcsolva követelni a másiktól az egyébként addig totál érdektelen játékot, földre fekve-rugdalózva világgá kiáltani a vélt vagy valós sérelmeket, egymás cumiját leszólni.
Apropó cumi: az egyik kislány általában 3 cumival jár "bölcsiskedni". Ezeket a belépésnél egy erre a célra rendszeresített dobozba kell helyeznie, és a nap folyamán szín és állag szerint használtatik a kívánatos eszköz. Ma is kipakolta a hármat a dobozba, ami a polcra (magasra) került. Ám a mesélés közben a kishölgynél megláttunk egy cumit. Lázas keresés vette kezdetét, hogy a "kollégák" közül ki szenved cumihiányban. Persze mindenkinek megvolt a jogos tulajdona. Cumisdoboz polcról le, gyors számolás, leltár stimmel. Hát kiderült, hogy ma a leányzó 4 cumit hozott magával szűkösebb időkre számítva...
Az ebéd ma is nagy sikert aratott: májgombócleves és kakaós tejberizs került a tányérokba. Mindenki repetázott, és az étkezés végén az alma nem nyert hangszórót. El is aludt mindenki hamar. Na ja, a teli pocak jó indok! A csendespihenőt Szűcs Vikivel (BDDSZ) arra használtuk fel, hogy a szakmát érintő elképzelésekről, javaslatokról beszéljünk.
Uzsonnára sajtos kenyér volt uborkával, ami a bőséges és finom ebéd után nem aratott osztatlan sikert. Ellentétben az Index videósával, aki akkor toppant be, és a kölkök csapot-papot hátrahagyva vetették magukat a "csodamasinával" érkező úriemberre. A fiúk a fényképezőgépet bűvölték, a lányok pózoltak és kényeskedtek ("engem ne fényképezz" csatakiáltással álltak sorfalat a fotós előtt, illegve-billegve, csacsogva, a fényképezkedés egyértelmű céljával). Javasolnám felvenni az igen drága, fotó és videó készítésére egyaránt alkalmas gépet a pszichoszociális fejlődést szolgáló eszközök sorába. A mi gyerekeinket hosszú időre lekötötte és angyalkává varázsolta.
A szülők lassan elkezdtek szállingózni csemetéikért, és az én munkám is véget ért a gödi Szivárvány bölcsődében. Bár csak pár napról volt szó, mégis nehezen vettem búcsút.
Nagyon sokat kaptam: gyermeki őszinteséget, jókedvet, új lendületet, tapasztalatokat, ismerősöket és újabb feladatokat.
Mindannyiunk nevében köszönöm a kisgyermek nevelők áldozatos munkáját, hivatás szeretetét, kitartását.
Köszönöm, hogy megtiszteltetek bizalmatokkal, igyekszem megszolgálni!
Adjon Isten jó erőt és egészséget mindannyiótoknak!
