Majdnem felnyerítettem a nevetéstől a rendelőben, de persze csak komoly arccal bólogattam, amikor a nőgyógyász spontán együttlétet ajánlott. Értsd: hétfőn este nyolc órakor kell házaséletet élni, mert nagy valószínűséggel akkor van peteérésem. Mondtam is az uramnak, hogy most aztán nagyon spontának leszünk, írja be a naptárába a tárgyalások mellé, hogy jelenése van az ágyban. Vagy a földön. Vagy a kádban. A lényeg, hogy fussunk össze!
Lazán, de nem időben
Azaz nem is mindegy, hogy hol, mert jól meg kell választani a pózt. Mert az is számít, hogy elölről, hátulról, alulról vagy felülről közelítünk a kérdéshez, ha gyereket szeretnénk. De a hangsúly a tanács szerint a spontánon van, engedjük el magunkat, nem szabad görcsölni, sőt, a gyerek eszünkbe se jusson, csak élvezzük a szexet. Jó. Biztosan sikerülni fog, olyan lazák leszünk, hogy elfolyunk. Illetve azt nem szabad, csordogálni csak egy bizonyos szögben kellene azoknak a kis hímivarsejteknek.
Az együttlét valóban spontán volt, mert az orvos utasításait nem tartottuk be, egy nappal korábban ellőttük a ,,lehetőséget". (A szexnél jobb vidító erő nincs is.) Persze utólag eszembe jutott, hogy húsz órával elsiettük a dolgot, mi lesz most velünk. Semmi. Illetve minden, mert kilenc hónappal később megszületett a lányunk.
Miért nehéz teherbe esni?
Ennek egyik oka, hogy létezik a köztudatban egy olyan elképzelés, hogy a „babaprojekt” mindenképpen nehéz lesz. E szerint a fantázia szerint megfoganni nagyon nehéz és bonyolult dolog, ezért biztos, hogy nem jön azonnal a gyermek.
Ezek a gerjesztett félelmek aztán végül valóban nehézséget okozhatnak. Ehhez hozzáadódnak az olyan erős társadalmi elvárások, mint a tudatos gyermektervezés, valamint a gyermekvállalás „megfelelő” ideje.
A sürgetést jelzi, hogy a meddőség diagnózisát is egyre hamarabb sütik rá a reménybeli kismamára, míg 10 évvel ezelőtt 2 év után kapták meg ezt a diagnózist, addig mára ez a határ 1 év, sőt az is előfordul, hogy valakit már fél év után meddővé nyilvánítanak. Beszélgetés Dr. Frigyes Júlia pszichiáterrel és szülésznővel, valamint Molnár Judit Eszter klinikai szakpszichológussal itt.
Jó nagy cipő, beleférünk
Amikor a statisztikai adatokat olvasgattam, hogy a gyerekre gyúró párok húsz százaléka meddő, nem vigasztalt, hogy legalább százötvenezer párral járunk egy cipőben. Jó nagy az a cipő, ha ennyien beleférünk. Mégis, ha belegondolunk, a nehéz fogantatásról senki nem beszél.
Sokkal könnyebben mondja ki az ember, hogy rákos, mint azt, hogy nem jön össze a gyerek. Mert akkor jönnek a lesajnáló pillantások, amik idegesítőek ugyan, de még mindig jobbak, mint az ezer tanács, amiből százat szívesen meghallgat az ember, az ezrediknél viszont sikoltva rohanna ki a világból.
Ittam teákat, jártam speciális tornákra
Ezeknek köszönhetően ittam teákat, jártam speciális tornára, lőttem sok-sok ovulációs és terhességi tesztet, próbáltam ki krémeket, pózokat, lámpákat. A párom kitartóan támogatott. Amikor előálltam az újabb és újabb ötletemmel, nem mondta, hogy hagyjam már.
Amikor éjszaka zokogtam, nem üvöltötte le a hajat a fejemről, hogy ne siránkozzak. Amikor törtem-zúztam csalódottságomban, csak rendet rakott utánam, nem szidott. Még vizsgálatra is elment. Az már eleve vicces volt - nekem. Neki nem annyira, hiszen melyik férfi veszi jó néven, hogy miközben a legnemesebb ékszerét fogdossa egy másik pasi egy nem annyira szép asszisztensnő előtt, arról csevegnek vele, hol dolgozik.
A férfiak vizsgálata
Majd kiderült, az orvos több embert is ismer a cégtől. Marhára megérte utazni, éppen azért mentünk egy száz kilométerrel arrébb lévő klinikára, hogy senki ne ismerjen minket. Aztán várakoztunk a folyosón több pár társaságában, mert foglalt volt a fülke, ahol anyagot kellett produkálni. Majd kijött a pár, a lánynak vérvörös az arca, hiszen mindenki tudta, hogy odabenn ,,romantikáztak" egy perce. Ők ketten munkálkodtak.
Az én uram inkább egyedül intézte. Illetve ez relatív, hogy mennyire érzi magát az ember egyedül, ha a függöny másik oldalán vizsgálnak egy másik beteget és éppen a szexuális szokásairól érdeklődnek. Pedig kedvcsinálóról is gondoskodtak, nézegethetett egy több éves, salátává lapozott, pecsétes szexújságot. Az eredménye tökéletes volt, ami nagy szó, mert manapság sok férfi bukik meg a vizsgán. S még többen hasalnának el (jaj, még mindig azok a pózok járnak a fejemben), ha nem vinnék folyamatosan lejjebb a mércét.
Laptop ölben: csökkenti a férfiak termékenységét
Egy cikkben olvastam, hogy száz évvel ezelőtt a férfiaknak milliliterenként átlagosan százmillió spermiumuk volt, a nyolcvanas évek elején már csak hatvanmillió. A drasztikus apadást látva a WHO folyamatosan változtatta a termékenység definícióját: először negyvenmillióra, majd húszra módosította az elfogadott határértéket.
Néhány hónapja még lejjebb adták: ma már az a férfi számít termékenynek, akinél tizenötmillió ez a szám, az ivarsejtek fele mozog, és tízből három egészséges. Az a fránya internet.
Merthogy az pusztítja az ivarsejteket, ha a laptopot ölben tartják a teremtés koronái, mert melegíti az ágyékukat, ahogyan egy extrém forró fürdővel vagy szaunázással is hónapokra taccsra teszik a kis ,,barátaikat". Ahhoz ugyanis, hogy az új spermiumok kifejlődjenek, 72 nap kell.
Ki hibás?
Persze a tudomány már csodákra képes, általában akkor is tudnak segíteni, ha a férfi vagy a nő a ,,hibás". És segítenek is, hiszen a világon évente több mint kétszázötvenezer asszisztált reprodukciós kezelés történik (ezek felét Európában végzik), ami azt jelenti, hogy a babák három százaléka így jön a világra.
Ez most nem is tűnik soknak, de szakértők szerint a folyamat arra utal, hogy megtörténhet, hogy néhány évtizeden belül a megszülető gyerekek fele nem foganhat meg orvosi segítség nélkül. S azt, hogy ez milyen lelki teherrel jár, csak az tudja, aki végigcsinálja. Mi csak a ,,spontán", időzített együttlétig jutottunk el, de már az sok(k) volt.
