Szerencsés esetben egy lakásba szabadult sündisznó, netalántán a televízió egy időben sokat foglalkoztatott műsorvezetője, de kevésbé szerencsés esetben lehet az egy év alatti gyerekünk is. Utóbbinál nincs mese, szakemberhez érdemes fordulni.
Még nyáron kezdődött, amikor észrevettük először, a fenébe, már megint köhög a gyerek. Három hónapos korában már volt hörghurutja, mint minden rendes kistestvérnek, aki számára a nagytesó szolgálatkészen házhoz szállítja az összes óvodai bacit, ingyen és bérmentve. Na de nyáron, és hetekig? Az első orvosi vizsgálat szerint –a saját doktor néni helyettesénél – a hang forrása a gégében van, tartsuk tisztán az orrát. Akkor nem is egészen értettük, a hörgőtágítót minek adták, ha a gégénél lejjebb nincs semmi. A hörgőtágítót kiköpködte (szirupot adni csecsemőnek kábé annyira egyszerű és eredményes, mint tablettát macskának), viszont szép fokozatosan azt vettük észre, a gyerek nemcsak köhög, hanem zihálva, zajosan veszi a levegőt, egyre többször. A doktor néni – a sajátunk – már a fejét ingatta, szó sincs gégéről. Addig már én is búvárkodtam a pesti rendelők közt, irány a pulmonológia, nincs mese. „Asztmatikus tüdőzajok” – hát nem csoda, hogy belém állt a frász, az asztma nem vicc, az úristen mentsen tőle minden jótét csecsemőt és kisgyereket.
A tüdőgyógyász doktornő – a hajdani svábhegyi csapat egyik tagja, aki most már meglehetős forgalmú magánrendelést is tart fenn – megerősítette, a gyerek biza zörög. Fenét a gégéből, tüdő-hörgő eredetű, de asztmának egyelőre nem diagnosztizálható. „Röhögve hörög” – konstatálta, amikor a gyerek jókedvűen rávigyorgott a vizsgálóasztalon – „ez mindenesetre biztató.” Amellett, hogy szeretne látni egy mellkasröntgent (ahhoz képest hogy el sem bírtam képzelni, hogy lehet ezt egy babával kivitelezni, meglepően simán ment egy hét múlva), a váladékoldó mellett hörgőtágítónak a kiköpött szirup helyett egy nagy, átlátszó szerkentyűt mutatott, a végén vécépumpa-szerűséggel. Ebbe kell a gyógyszer-porlasztót bedugni a másik végén, és így – közben a fiam arcára illesztette a vécépumpát – megnyomni a tubust, mint valami légfrissítőt. Látja ezt a szelepet? Legalább ötször mozduljon meg, mielőtt leveszi az arcáról a maszkot. És négyszer kell használni egy nap.
Húha. A készüléket Babyhalernek hívják, tulajdonképpen okos kis műszer, nem éppen olcsó, aki már szívott orrot gyereknek, az a Babyhalerrel is elboldogul, bár látszólag a gyerek ennek is ordítva küszködik a végén, esetleg meglepett arccal kapkodja a levegőt.
Nem, a gyerek valószínűleg egyelőre nem asztmás, általános állapota jó, de nem kizárt, hogy később lesznek még gondjaink. „A fiúk az érintettek inkább” – így a doktornő, valamiért a fiúk hajlamosabbak rá, hogy éretlen porcokkal jöjjenek világra, a hörgőik gyengébbek, könnyebben szaporodik fel mögöttük a váladék, amitől nehezebb a légzés, a gyerek pedig fokozottan fogékony minden alsólégúti fertőzésre. A helyzet akkor szokott javulni, amikor lábra állnak, és a gravitáció segítségével megerősödnek, szabályos formájúvá válnak a hörgők. Na fiam, mondom magamban, még egy ok, hogy mihamarabb elinduljál, homo erectus, aztán nyargalj sürgősen, mert addig köhögsz majd, mint a Kaméliás Hölgy. Ha utána sem javul a dolog, nos, akkor gáz van.
A rendelőbe közben aggasztó mennyiségben jöttek befelé a nehéz légzésű, köhögős, sípolós-fulladós kicsik. Ovisok és iskolások, soványak és kövérek. A doktornő részletes életmód-tanácsokat ad, mozogni általában ajánlott, de sokak gyógytestnevelésre kerülnek a „rendes” helyett, a szorongás is sajnos ronthat az állapoton. Bár a krónikus asztmában szenvedő gyerekre járhat méltányossági gyes-hosszabbítás (3 éven felül), esetleg közgyógyellátási igazolvány, valahogy mégis úgy tűnik, folyamatos szívás és macera az élet egy ilyen állapottal. A gyerekkori asztma, ahogy a hörgőgyengeség, kinőhető – de az éveket, amiket egy porlasztó végén tölt a gyerek, miközben egyszerű, mindennapi dolgok ronthatnak az állapotán (ha mondjuk a dolog allergiás eredetű) – nos azokat az éveket nem adja vissza senki. És a doktornő prognózisa szerint az ilyen gyerekek száma csak nőni fog a jövőben.
A mi tíz nappal későbbi kontrollunk eredménye mindenesetre biztató. Röntgen tökéletes (egy darabig haboznak a kerületi gyerekrendelőben, de lebeszélem őket, hogy továbbküldjenek a Bethesdába, ahol állítólag ennek az igazi szakértői vannak), a tüdeje feltisztult (azt hogy egyáltalán nem köhög, azért még nem merem mondani), egyelőre várunk és pár havonta kontroll. Persze az első őszi taknyos fertőzést azóta már bekaptuk családostul, mind a négyen, de lekopogni, a ziháló légzés nem tért egyelőre vissza, úgy tűnik egyelőre, csak megcsapott a szele valaminek, ami egy igazi nyűgös civilizációs betegségnek nevezhető, életminőséget rontó állapot. Bár kiváltó ok számos lehet, ahogy elnézem a sok sípoló városi gyereket, valahol mégis úgy érzem, valamit csinálni kéne a környezetszennyezéssel.
Az OEP honlapján az asztmás gyermekek számára elérhető támogatások a doktornő szerint részletesen, laikusok számára is elérhetően fel vannak sorolva. Érdemes a „szakmai oldalakat” (szintén nyilvánosak) is végignézni. Én még csak ezt találtam „asztma” keresőszóra: http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=6,33139&_dad=portal&_schema=PORTAL, de a szakértők nyilván nálam jobban eligazodnak a dokumentumok közt.
