Mit tegyen a nő, aki egyéves lányát egy krízisbe jutott párkapcsolatban neveli egy német férfival, aki nem érti őt, és akit nem ért ő sem, akivel a szex sem működik, és akivel már megbeszélni sem akarja a problémákat? Menjen? Maradjon? Ha marad, mit tehet a párkapcsolatáért? És ha megy? Akkor mi lesz a lányával? Milyen lesz neki csonka családban felnőni?
Többek között ezeket a kérdéseket feszegeti olvasónk, hallgatónk, Anita, aki levélben kért tőlünk segítséget. A Szeret, nem szeret párkapcsolati pszichopodcast most debütáló spinoffjában, a Rólunk szólban most három pszichológus válaszol Anita levelére. Szalay Ágnes, Milanovich Domi és Csonka Balázs beszélgetnek kulturális különbségekről, arról, mi történik, ha egy kapcsolatban nem működik a kommunikáció, és számos gyakorlati tanáccsal mutatnak lehetséges utakat Anita számára.
Ha most nem alkalmas az idő, hogy podcastot hallgass, akkor olvass bele párkapcsolati kommunikációról szóló cikkünkbe, vagy játssz el a gondolattal, hogy te mit tennél Anita helyzetében, aztán válassz a lehetőségek közül. Itt is van a levél:
Kedves Doktor úr!
Azért fordulok segítségért Önhöz, mert már nem tudom, mit tegyek, és az erőm is elfogyott.
35 éves nő vagyok, Németországban élek jó ideje, itt ismertem meg a páromat három éve. Van egy egyéves kislányunk. A párom német, nem is tud magyarul. Amikor megismerkedtünk, nagyon szerelmes voltam, rózsaszín köd, minden tökéletes volt. De aztán úgy 1 év után már nem éreztem azt a ködöt, és hirtelen ránk szakadtak a gondok. Nem találtam a helyem sem a munkában, sem a párkapcsolatban, a terhességem alatt végig azon gondolkodtam, vajon jó döntést hoztam-e, vajon nem most rontom-e el az életem magamnak és a kislányomnak. Sokat mentem ebben az időben Magyarországra, de ott sem éreztem jól magam, mindig vissza akartam menni a páromhoz, de vele sem tudtam felszabadultan együtt lenni. Sehol nem voltam otthon. Aztán amikor megszületett a lányom, megnyugodtam, a helyemen éreztem magam, tudtam, hogy az anyja akarok lenni, és ez jó volt. A párkapcsolatom viszont egyre rosszabb lett.
Kezdtem ugyan elfogadni a párom hibáit, amik korábban nagyon idegesítettek, elfogadtam, hogy sok áldozatot és kompromisszumot kell hozzak, ha együtt akarunk élni, de egyre távolabb kerültem tőle. Tudni kell rólam, hogy én csendes és visszahúzódó vagyok, ő meg nagyon aktív, rengeteg az energiája, folyton pörög, és ha rossz kedve van, ha jó, azt nagyon kimutatja. Ez mindig nagyon furcsa volt nekem. Mostanában nem tudunk már beszélgetni. Folyton rossz a kedve, durva dolgokat vág a fejemhez, aztán megsértődik, hogy bántom, hogy kikészítem a szarkazmusommal, amit egyáltalán nem értek, én mindig csak csitítani próbálom. Nem érzem, hogy bántanám, de ő mégis ezt mondja. Nem értjük meg egymást. A szex sem működik már közöttünk, két hónapja együtt se voltunk. De erről sem akarok vele beszélni, mert megint csak veszekedés lenne belőle. Azt érzem, hogy egyre jobban bezárok, és ő minél többet beszél az érzéseiről, én annál inkább menekülnék. Nem tudom, hogy kell az érzésekről beszélni, mi a családomban sohase tudtunk.
Azt érzem, hogy nem tudjuk áthidalni ezeket a különbségeket, amik nem tudom, hogy azért vannak-e, mert ennyire mások vagyunk, vagy azért, mert más országból származunk. De egyre kétségbeesettebben keresek megoldást, mert nem hiszem el, hogy ha két ember szereti egymást, akkor ne lehetne megoldani a problémákat. Nem akarom, hogy a lányom család nélkül nőjön fel, de közben így sem akarok tovább élni. Egyre kevesebb a reményem, kérem, segítsenek.
Anita
Mit tegyen Anita?
Ha tetszett a podcast, és szeretnéd meghallgatni a továbbikat is, látogass el a Szeret, nem szeret oldalára, ott lesznek még. Minden kedden új adással jelentkezünk, jövő héten a hűtlenség témájával jövünk. Addig is, ha kérdésed van, véleményed vagy éppen témajavaslatod, írj nekünk bátran a szeretnemszeret@divany.hu e-mail-címre. Előző adásunkat itt meghallgathatod:
