Ez az az út, ami a váláshoz vezet. Felismered?

Elválni kemény dolog. Nemcsak a veszekedések, az egymásnak okozott fájdalom, a biztonságunk, az egykori szerettünk elvesztése, a jogi hercehurca vagy az újrakezdés nehézségei miatt, hanem azért is, mert válás idején az álmainkat, a terveinket, a jövőnket gyászoljuk. A válás kudarc, a mégsem sikerült, a nem voltunk elegek, a rosszul döntöttünk kudarca. A kudarc érzése fájdalommal jár, a sebek, amiket egy válás során szerzünk és okozunk, csak lassan, rengeteg munka árán gyógyulnak be. 

Válás idején vagy közvetlenül utána nem ritka, hogy feltesszük magunknak a gyakran megválaszolhatatlannak tűnő kérdést: 

Hogyan jutottunk idáig?

Bármilyen egyszerű is ez a kérdés, bármilyen lehetetlennek tűnik is megtalálni rá a választ, azért érdemes keresni. Ez a válasz segíthet ugyanis abban, hogy tanuljunk a történtekből, hogy képesek legyünk a helyükre tenni a dolgokat, hogy begyógyítsuk a sebeinket. Meg persze ez segít abban is, hogy legközelebb, ha hasonló helyzetbe kerülünk, felismerjük, hogy merre halad az életünk, és esélyünk legyen még idejében közbeavatkozni. Fontos tehát látnunk azt, hogy milyen folyamatok vezetnek a váláshoz, mi előzi meg, mire érdemes felkapni a fejünket. A Szeret, nem szeret párkapcsolati pszichopodcast mai részében Péter Anna és Sákovics Diana pszichológus éppen erről beszélgetnek. 

Arra az esetre pedig, ha most éppen nem tudod meghallgatni a podcastot, összefoglaltuk neked a beszélgetés legfontosabb pontjait. Pontosan öt darabot.  

1. A válásokat inkább a nők kezdeményezik

Talán meglepő, de a statisztikai adatok alapján a nők jóval gyakrabban kezdeményezik a válást, mint a férfiak. 2017-ben Magyarországon ez 65-35 százalékos arányt jelentett. De vajon miért alakult így? Erre a kérdésre ugyan nincs konkrét válasz, de a pszichológusok tapasztalata szerint létezik egy tipikus kapcsolati forgatókönyv, amely végül a váláshoz vezet. Eszerint a kapcsolatban gyakran a nők azok, akik gondozzák a kapcsolatot, szervezik a közös programokat, kezdeményezik a minőségi idő együtt töltését. Aztán a munka és egyéb feladatok mellett idővel a kapcsolatra is kevesebb energia jut, így a nők gyakran elégedetlenné, frusztrálttá válnak, indulataiknak pedig különböző formákban adnak hangot, például kritizálják, piszkálják a párjukat, panaszkodnak.

Gyakran megesik, hogy jelzik is a problémáikat, kezdeményeznek változásokat, megoldásmódokat, de ezek nem tűnnek annyira komolynak és jelentősnek a férfiak szemében, amilyenek a nő számára. A tehetetlenség, a mellőzöttség és elégedetlenség érzésével pedig egy idő után a nők eljutnak oda, hogy a kiutat kezdik tervezni a kapcsolatból, felépítik a B tervet, végül bejelentik: véget akarnak vetni a kapcsolatnak. Ez a hír sokszor váratlanul éri a férfiakat, akiket ez a súlyos válság ösztönöz végül arra, hogy energiát fektessenek a kapcsolatba vagy éppen külső segítséget kérjenek. Ez azonban gyakran már késő. De vajon hogyan lehet elkerülni ezeket a helyzeteket? A kulcs a tiszta és nyílt kommunikációban rejlik.

2. Bár nem valami romantikus, de hasznos: projektszemlélet a párkapcsolatban

Ahhoz, hogy elkerüljük a fenti forgatókönyvet, érdemes a kapcsolatra úgy tekinteni, mint egy projektre. Persze nem abban az értelemben, hogy jól körülhatárolható a feladat eleje és vége, sokkal inkább a közös cél, a közös munka szempontjából: egy feladat, amin együtt dolgozunk, amit nyomon követünk, amit értékelünk, és ha nem úgy halad, ahogy kellene, akkor idejében közbeavatkozunk, változtatunk rajta annak érdekében, hogy a célunk, a közös boldogságunk felé haladjunk. Ha erre képesek vagyunk, ha érzékenyen reagálunk a másikra, ha meghalljuk, megértjük, figyelembe vesszük a másik érzéseit, nehézségeit, ha kölcsönösen célunk az, hogy a másik jól érezze magát a kapcsolatban, támogatva legyen, akkor a kapcsolatot is jónak érezzük majd. Ez a hozzáállás különösen akkor fontos, amikor úgy érezzük, lejtmenetben van a kapcsolat. Ilyenkor lényeges, hogyan értékeljük ezt. Úgy érezzük-e, hogy a kapcsolat romlott el, vagy úgy, hogy éppen van egy rossz időszakunk? Az utóbbi megközelítésnél hajlamosabbak vagyunk energiát, figyelmet fektetni abba, hogy javítsunk a helyzetünkön. A kapcsolatunkra tehát figyelni kell, gondozni azt, és rendszeresen feltenni a kérdést magunknak és a másiknak is: hogy is érezzük magunkat éppen? 

3. A hűtlenség a párkapcsolati problémák következményéből az okává válik

Számos oka lehet annak, hogy valaki úgy dönt, ideje elválni. Az okok között a gyakran felbukkanó elhidegülés mellett a hűtlenség is előkelő helyen szerepel. A hűtlenség azonban sokszor inkább következménye a megoldatlan problémáknak, amelyek nem feltétlenül a kapcsolatból, hanem akár saját elakadásainkból, vágyainkból, szükségleteinkből fakadnak. A hűtlenség hiába tünet, könnyen válik a szakítás okává, hiszen a harmadik fél megjelenésével a kapcsolat törékeny lesz, a bizalom sérül. Bizalmat visszaépíteni pedig hosszú és nehéz folyamat, amihez két emberre és rengeteg kitartásra van szükség. 

4. A párterápia akkor segít, ha elakadtatok

Vajon érdemes-e párterápiába menni minden kapcsolati krízis esetén? A rövid válasz az, hogy nem. A problémákat elsősorban együtt, a partnerünkkel érdemes megoldani, méghozzá jó sok és nyílt beszélgetéssel. Nehéz élethelyzetekben sokat segít az is, ha az ember a barátaihoz fordul, ha segítséget, támogatást kér és kap a környezetétől. Ezt a párterápia nem helyettesíti. Ahogy a barátaink sem helyettesítik a párterápiát. A párterápiában ugyanis elfogulatlan szakemberekkel ültünk szembe, ráadásul egyszerre, mindketten. Ez pedig akkor jön jól, ha elakadtatok, ha úgy érzitek, hogy csak körbe-körbe jártok keresve a lehetséges megoldásokat, ha nem tudtok kikavarodni a problémaspirálból. Ilyenkor segít, ha ismeretlen embereknek nyíltok meg és tárjátok fel egymás előtt is, hogyan és miben látjátok a nehézségeket, és mi az, amit szeretnétek elérni. Ez a folyamat segít abban, hogy új megvilágításba kerüljenek a problémák, a szakemberek pedig támogatnak egymás mélyebb megértésében és új megoldásmódok elsajátításában. 

5. A párkapcsolat nem lesz ugyanolyan, mint a krízis előtt. És ez jó.

Vajon lehet-e még ugyanolyan egy házasság a krízis után? Nem. Legalábbis abban az esetben nem, ha azt a krízist valóban sikerül megoldani. A megoldás ugyanis azzal jár, hogy jobban megismerjük, megértjük egymást, hogy új dolgokat tanulunk, új utakat találunk egymáshoz. Ha pedig ez sikerül, akkor egy sokkal jobb kapcsolatban élhetünk a partnerünkkel. A sérülések, amiket szerzünk, általában csak lassan gyógyulnak, és ennek a gyógyulásnak valóban meg kell történnie ahhoz, hogy ténylegesen fejlődhessünk, ténylegesen jobb társak lehessünk, jobb kapcsolatban éljünk. 

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden kapcsolatot meg lehet, pláne azt, hogy meg kellene menteni. Nem. Vannak olyan élethelyzetek, amikor tényleg a legjobb megoldás a szakítás.