Az 5 dolog, amit magamért megteszek című sorozatunk Vámos Miklós jóvoltából ezúttal rendhagyó módon folytatódik. A József Attila-díjas író üzenetében arra hívja fel a figyelmet, hogy legyen bár más a szándék, akkor is „voltaképp mindig önmagunkat szolgáljuk”.
Mit teszek magamért? – így a szerkesztő
Én a kérdést fordítva tenném föl. Mit nem? Az csak a kollektív elvű társadalmak kigondolóinak derűs elképzelése, hogy az ember másokért él. Mozgalmi dalban is szerepel: „Mert az ember másokért él, s ez a legszebb mesterség.”
Szelíden ellentmondok. Ha elég mélyen lehatolunk viselkedésünk és cselekedeteink mozgatórugójáig, könnyen rájöhetünk, hogy voltaképp mindig önmagunkat szolgáljuk. Például úgy, hogy amikor adunk, a jobb adni, mint kapni elv alapján szerzünk örömet (büszkeséget, jó érzést, megbecsülést) az egónknak. Ez nem csökkenti az együttérzés és a segítés eszméjének értékét, csupán szerénységre int.
A kérdésről eszembe jut egy karikatúra, a rendszerváltozás után jelent meg valamelyik vicclapban. Biciklista húz el a bolt előtt, melynek felirata: KÖZÉRT. Áthúzza ezt, s odaírja: MAGAMÉRT.
Igen.
Rátérek a konkrétumokra.
Egy
Mindenekelőtt írok magamnak, s így azután nektek is. Azoknak, akik szeretik a munkáimat.
Kettő
Ennek előfeltétele, hogy olvasok, olyasmit, ami ízlik. Sokat, gyors tempóban. Ami nem tetszik, azt kíméletlenül abbahagyom. Olykor az érdemes könyvekről beszámolok a Fidelióban, azzal a kissé fellengzős főcímmel, hogy e hónapban is megmondom, mit érdemes olvasni. Ez is jelzi, hogy bizonyos mértékig nektek olvasok.
Három
Ezt aztán tényleg magamnak, magamért teszem. Nem vállalom el a felkérések zömét, alkalmi cikkekre, fellépésekre, író-olvasó találkozókra, nem járok sajtótájékoztatókra, hivatalos pofavizitekre. Interjút csak akkor adok, amikor könyvem jön ki. Megtartom magamnak az időt – az az élet lényege. Így biztosíthatom, hogy eleget áldozzak belőle az első két tevékenységre.
Négy
Nem iszom alkoholt, nem dohányzom, igyekszem egészségesen élni, heti háromszor teniszezni. Futni csak úgy a Duna-parton már nem engednek a térdízületeim. Imádok élni, és sokáig szeretnék.
Öt
Találkozom szeretteimmel és barátaimmal, amennyit csak engednek a lehetőségeim, s persze az ő táncrendjük. Valószínűleg ők a legfőbb örömforrásaim, ööö… az írás után. Ez utóbbi rosszul hangzik, de – igaz.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
