Kevés brit iskolában tanítottak akkoriban lányoknak fizikát és kémiát, még szerencse, hogy a Szent Pál Leányiskolában, ahová Rosalind Franklin járt, éppen megtették. Az 1920-ban született lány már 15 évesen tudta, hogy ha nagy lesz, tudós akar lenni, s három évvel később már fel is vették Cambridge-be, hogy kémia tanulmányait ott folytathassa. A pályán nőként elszenvedett elszigeteltsége és mellőzöttsége az ő rövid életében is drámai fordulatokhoz vezetett.
Ígéretes kezdetek
A II. világháború alatt a Brit Szénhasznosítási Kutatási Társaságnál a szén fizikai szerkezetével kapcsolatos vizsgálatai hozzájárultak a brit katonák gázálarcának fejlesztéséhez, számára pedig doktori címet eredményeztek. Párizsban folytatta munkásságát, itt dolgozott először a röntgendiffrakció módszerével, majd tudományos munkatársi állást ajánlottak neki Londonban, a King's College biofizikai részlegénél, ahol 1951-től ismét röntgentechnikával kutatta, immár a DNS szerkezetét.
„A tudomány sötét asszonya” gúnynevet kollégájától kapta
Maurice Wilkins ugyancsak vezető kutatóként már ott dolgozott, de Rosalind érkezésénél épp távol tartózkodott, s visszatérve azt feltételezte a női munkatársról, hogy asszisztensnek vették fel, hogy a keze alá dolgozzon. Ezt a női kutatókról a kor tudományos világában uralkodó szemléletet jól tükröző eset már a kezdetekkor aláásta kettejük viszonyát, mely később sem fordult jobbra.
A tudósnő korszakalkotó felvétele
Míg Maurice Wilkins két másik kutatóval, Francis Crickkel és James Watsonnal éveken át próbálta megfejteni a DNS szerkezetét, addig a feszült és kínos hangulatban is szorgalmasan, de immár elszigeteltebben dolgozó Rosalind egy PhD-hallgatóval, Raymond Goslinggal nagy felbontású fotót készített a DNS szerkezetéről, mely "51-es fotó" néven írta be magát a tudomány nagykönyvébe. A felvétel, melynek csupán az elkészítése 100 órába tellett, egy évnyi tanulmányozás nyomán ugyanis végül elárulta, hogy a DNS szerkezete valójában egy kettős spirál.
Küzdelem a babérokért
A történet innentől kezdve számos interpretációt kapott az évek során, melyekből csak ködös kép rajzolódik ki a laikusok számára az egyes szereplők, így Rosalind, Maurice és a többiek valódi jelentőségéről a tudományos felfedezésben. Még színpadi előadás is született 2015-ben a "Photograph 51" címmel, melyben Rosalind szerepét Nicole Kidman játszotta.
Ami még innen is igaznak látszik, az az, hogy Maurice Wilkins, anélkül, hogy Rosalind tudta volna, megosztotta a nő eredményeit két munkatársával, Francis Crickkel és James Watsonnal. A három férfi a további részletek tisztázásával aztán publikálta 1953-ban a végső eredményeket. Mindeközben Rosalind, aki mit sem tudott a háta mögött zajló folyamatokról, hosszadalmas és precíz elemzésekkel igyekezett pontos értékekre jutni. Végül ugyanazt az eredményt kapta, mint Maurice és társai, de azokra így leginkább már csak Maurice-ék elméletének alátámasztásaként tekintettek. Mára egyetértés van abban, hogy Rosalind munkájának jelentősége alulértékelt maradt ahhoz képest, hogy a három férfi a 20. századi tudományos élet meghatározó alakjaiként vonult be a történelembe.
Elismerés nélkül maradt erőfeszítések
Rosalind 37 éves korában petefészekrákban elhunyt. Kezelőorvosai úgy vélték,
betegsége lehetett a hosszan tartó röntgensugárzásnak kitettség következménye.
„A tudomány sötét asszonya” ennek ellenére munkáját még a rákterápia kezelései közben is folytatta. 1958-ban aztán végleg feláldozta életét a tudomány oltárán, alig négy évvel később,
1962-ben pedig Maurice Wilkins, Francis Crick és James Watson orvosi Nobel-díjat kaptak a DNS szerkezetének felismerésében végzett munkájuk elismeréséül.
Különös módon, nem ez volt az egyetlen Nobel-díj, amelynek elnyerésében Rosalind munkásságának elévülhetetlen érdemei voltak, és amelyben ő maga mégsem részesülhetett. 1982-ben Nobel-díjat kapott ugyanis az az Aaron Klug is, aki 1953-tól a dohánymozaikvírussal foglalkozott Rosalinddal dolgozva egy krisztallográfus laboratóriumában. A vírusszerkezetről itt, Rosalind mellett szerzett tudása és a vírusok tanulmányozásához kellő csillapíthatatlan tudásvágya mind hozzájárultak ahhoz, hogy közel három évtizeddel később, és alig két évtizeddel Rosalind halála után, Aaron Klug kémiai Nobel-díjat kaphasson.
Ha a Nobel-díjas Karikó Katalinról is szívesen tudnál meg többet, ezt a korábbi cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
(A címlapfotón Nicole Kidman látható Rosalind Franklin szerepében a már említett darabban. Fotó: Marc Brenner/The Michael Grandage Company via Getty Images)
