rajzok jelentése

A művészetterápiában gyakran foglalkozunk azzal, hogy az általunk megalkotott rajzoknak, képeknek pontosan mi is a szimbolikája, mit üzennek nekünk, és vajon a szimbolikus jelentésük hogyan kapcsolódhat hozzánk. Nem ritka, hogy ilyenkor egészen megdöbbentő összefüggésekre ébredhetünk rá. Persze az unaloműzésből végzett firkálgatás vagy rajzolgatás nem teljesen alkalmas arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le az életünkre vagy saját magunkra vonatkoztatva, azonban érdekes gondolatébresztő lehet, ha elolvassuk, hogy mit is jelentenek azok az ábrák, amelyeket a leggyakrabban firkantunk a papírra.

Csillagok

A csillagok az éjszakai égbolt fényes pontjai, amelyet gyakran társítanak a fensőbbséggel, az örökkévalósággal és a halhatatlansággal, de kifejezhetik a reményt is (mint az egyetlen reménysugár az éjfeketeségben). Az egyiptomi kultúrában a lélek szimbólumának tartották, amely annak halhatatlanságát fejezi ki, hiszen a testtől megfosztva is tovább él. Bizonyos kultúrákban a csillagokat a végzet és a sors szimbólumának is tartják. Vincent van Gogh egyik leghíresebb festményén, a Csillagos éjen az éjszakai égbolt a kozmikus örvénylést és folytonos áramlást fejezi ki.

Fa

Pszichológiai szempontból az örök körforgás és a fejlődés megjelenítője, az évszakokról évszakokra ciklikusan pusztuló, majd újraéledő részeivel. Ősi fejlődésszimbólumnak is tartják, hiszen a személyiségfejlődésünk minőségi változásait, egymásra épülő szakaszait jól szemlélteti. Freud a fa gyökérzetét a tudattalan, törzsét a tudat, lombkoronáját pedig a felettes én kifejezésének tartotta. Jung szerint a gyökér a kollektív tudattalant, a törzs a növekedést, a lombkorona pedig a szellemi világot jeleníti meg. A természeti népek mítoszaiban az állatokhoz hasonlóan a fa lélekjelkép, sőt az emberek származását is eredeztették fából. Például a germán hitvilágban az első emberpárt az istenek kőrisfából és szilfából keltették életre.

Házikó

Erősen feminin szimbólum, gyakran társítják az anyához. Menedéket, a körülölelő védelmet jelenti, ugyanakkor a megpihenés és a megújulás lehetőségét is magában hordozza. Jellemzően ami az álmainkban egy házban zajlik, az velünk történik, hiszen a ház belső énünk szimbóluma, ezért nem mindegy, milyennek látjuk: romosnak vagy felújítottnak. A ház az irodalomban is fontos motívum, például Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége c. művében a családi kúria falainak repedezése, majd leomlása a család romlását jelzi.

Kör

Mivel önmagába tér vissza, az egység és a tökéletesség jelképe, valamint a teljesség, az ég, az egész szimbóluma. A buddhizmusban a koncentrikus körök a megvilágosodás lépcsőfokait jelzik, valamint a mandalák egyik alapeleme. A zen festészetben az üres vagy egészen fekete kör a tér egységét és tökéletességét fejezi ki. A gótikus üvegablak-művészet jellegzetes típusa, a rózsaablak szintén a kör formát követi.

Pillangó/lepke

Díszes szárnyai miatt a szépség; átalakulási fázisai, valamint csapongó repkedése miatt a lélek szimbóluma. Negatív értelemben a gyors mulandóságot, a múlékony szépséget és a rövid földi létet is kifejezheti. Mivel a fény és a láng felé vonzódik, az önpusztítás megtestesítője. A kínai hagyományban a feminin virágon és gyümölcsön ülő pillangó maszkulin jelkép, a szerelmes férfi. Shakespeare-nél a mulandóság kifejezője: „Pillangó az ember: / Csak a nyárnak mutatja szárnya hamvát” (Troilus és Cressida). Csokonai A pillangóhoz című versében a tavasz és a boldogság jelképe, Adynál az elérhetetlen eszményi tisztaság és szépség kifejezője: „Valamit tán szeretnénk, / Pillangó-élet hasonát / S tünnek tőlünk a lepkék” (Elszállnak a lepkék). 

Virág

Női motívum, elsősorban a növekedés, a szépség, a szerelem és a mulandóság jelképe. A virágok eltérő színe mást és mást jelöl: a vörös a szenvedélyt, a fehér virág a tisztaságot és az ártatlanságot, a fehér és a vörös együtt pedig a halált jelképezi. A keltáknál a virág a változékonyság, az instabilitás, az eltűnő szépség jelképe. Petőfi költészetében is a mulandóságot jelzi: „Elhull a virág, eliramlik az élet…” (Szeptember végén). Baudelaire verseinek virágai a tisztaság helyett a mocsokból, a Rosszból, a Romlásból fakadnak (A Romlás virágai). 

Négyzet

A föld szimbóluma, szembeállítva a kör jelképezte éggel. Statikus forma, mivel négy oldala határolt. A kockához hasonlóan emlékeztethet a stagnálásra, a megszilárdulásra és a stabilitásra is. 

Spirál

A örök ciklikusság, a dinamizmus és a végtelenség jelképe. Számos kultúrában szereplő motívum, illetve a természetben is igen gyakran előfordul: például a csiga, a kígyó összetekeredése, a szőlő kacsai, a fenyőtoboz, a napraforgó és a nyíló rózsa szirmainak, magjainak elrendeződése. A prehisztorikus időkben és a kelta kultúrában gyakori díszítőelem volt, feltehetően termékenységi jelképnek tekintették.

Szív

Az élő szervezet központja. Általában az érzelmek jelképe, szemben a fej intellektualitásával. A szív a szerelem és szeretet emblémája is. A szív az igazi megértés szerve Saint-Exupéry A kis herceg című könyvében: „…jól csak a szívével lát az ember.” Adynál szerelemjelkép: „S vén szivem most sírva játssza el / A szív örök komédiáját” (A szív komédiája). József Attila Amit szivedbe rejtesz c. költeményében a legbensőbb érzelem lakhelye, Reménytelenül c. versében pedig az ember magányának és számkivetettségének kifejezője: „A semmi ágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog.”