per színésznő

"Szeleczky szép és kiszámíthatatlan, mint a kor, amelyet reprezentál. Az élet áprilisa." Ezt írta a fiatal tehetségről annak idején Kálmán Jenő, a Színházi Élet kritikusa. Az 1915-ös születésű Szeleczky Zita Klára Terézia első nagy álma az volt, hogy tornász olimpikon lesz, de 16 évesen már mégis a színi pálya mellett érvelt szüleinél. A színházkedvelő édesapa végül engedett lánya óhajának felesége ellenében is, mert Zita lányában a második Jászai Marit remélte felfedezni. 

Egy fényes karrier kezdete

A színházlátogató édesapa jó szemű műértő lehetett, hiszen lánya már a Magyar Királyi Színiakadémia utolsó évében az akkor még a Blaha Lujza téren található Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett, diplomázása után pedig azonnal szerződtették is.

Sőt, hamarosan a társulat legjobb fiatal színészeként neki ítélték a Farkas-Ratkó gyűrű megtisztelő elismerését is. Az akkor friss és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, ám a szakmában kétes megítélésű hangosfilm is gyorsan felfedezte magának a különleges szépségű, bájos tekintetű, elegáns mozgású és nagy tehetségű fiatal lányt. Ugyan nem rögtön az első film, de mégis a mozi hozta meg számára az országos népszerűséget. Jókai műveinek vászonra vitt adaptációival, a Fekete gyémántokban és a Szegény gazdagokban nyújtott alakításával a szigorúbb kritikusokat is sikerült meghódtania a nézők mellett. Rajongói klubok jöttek létre, melyekben sok száz imádója ostromolta vagy kérte autogramját, később pedig a Nemzeti Színház mellett játszott még a Madách és az Operettszínházban is. 

A sűrű mindennapok

Első házassága is a sűrű hétköznapok megfeszített tempójának esett áldozatul. Az akkor még elképesztőbbnek ható nap rutin reggel 5 órai kelést jelentett. Nem sokkal később egy produkciós kocsin érkező stáb, köztük a sminkes felkészítette a színésznőt a 8 órakor kezdődő forgatásra, de délelőtt 10 órára már a színházban kellett lennie az aktuális darab próbáján. A színházi próba végeztével aztán újra a filmgyárban folytatta napját, ahonnan este átment a színházba, hogy játsszon az esti előadásban. Ezután kimerültem esett haza, majd másnap kezdte előlről ugyanezt. A mérleg csak 1938-ban 6 film forgatása, összesen 24 film 1944-ig, számos főszerep a Nemzeti Színházban, az Operettszínházban pedig Mária főhadnagy címszerepében 256 előadás. Munkásságát már 1941-ben, a Velencei Filmfesztiválon is díjjal ismerték el.

Az élet a legnagyobb rendező

Ragyogó karrierje csúcsán a háborús időkben a katonák örömére és lelkesítésére folyamatosan járta a hadikórházakat és a frontot is, így nemcsak a „magyar kórházak üdvöskéje”, de a „katonák és a nemzet kishúga” kitüntető címet is kivívta magának. 1944-ben aztán a Magyar Rádióban, majd pedig a II. Magyar Kívánsághangversenyen elszavalta Petőfi Sándor Föl a szent háborúra! című versét, melynek elsősorban a „Jön az orosz, jön az orosz, / itt is van már valóba” soraiért később távollétében a Népbíróság 1948. február 7-én, jogerősen háromévi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte.

Per a színésznő ellen

A népellenes bűntettek és háborús uszítás vádpontjai mellett felrótták a színésznőnek, hogy 1940 nyarán tartott esküvőjén díszmagyart viselt, s a börtönbüntetés ítéletétől még az sem mentette meg, hogy az egyébként kommunista párttag Gobbi Hilda és Várkonyi Zoltán is mellette tanúskodtak.

Szeleckzy Zita 1944. december elején lépett fel utoljára a Blahat Lujza téren a Nemzetiben, s még 30 éves kora előtt, 1945 márciusában elhagyta Magyarországot. A szovjetek már mindent átkutattak a szélsőjobboldalinak bélyegzett színésznőt keresve, ezért, hogy menekülését biztosítsa, korábbi hitvese megerősítette a nő álhalálhírét, miszerint az addigra Sopronban öngyilkosságot követett el. A megtévesztő hír terjesztése mindenesetre arra jó volt, hogy a színésznő időt nyerjen, és rendben átlépje a határt. 

Világot jelentő deszkák szerte a nagyvilágban

Előbb Ausztria, majd Olaszország után 1948-tól Argentína lett új otthona, ahol a Buenos Aires-i Magyar Színjátszó Társaság egyik alapítótagjaként alkalma nyílt újra együtt játszani régi, szeretett kollégái közül többek között Páger Antallal is. Ugyanitt később létrehozta az Argentínai Magyar Színházat 1951-től, mely 9 bemutatót élt meg. Bő tíz évvel később, 1962-ben nővérével az Amerikai Egyesült Államokba költözött, pódium-előadásokat, fellépéseket, versmondó esteket tartott a magyar kultúra megszállott terjesztőjeként.

Még egyre fokozózó anyagi nehézségei és két újabb sikertelen házassága sem gátolta meg abban, hogy töretlen lelkesedéssel népszerűsítse a magyar irodalmat, zene- és színművészetet: nyolc hanglemezt és tizenkét kazettát adott ki.

Hazatérés

A rendszerváltás után, 1990-ben, 75 éves korában, 45 év távollét után tért haza. Az emigrációban kifejtett kultúrmunkájáért 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapta. 1999-ben, 84 évesen hunyt el, az akkor már két éve újra Magyarországon élő színésznő.

Ha szívesen olvasol régi idők magyar színészeiről, ezt a korábbi írásunkat is ajánljuk figyelmedbe.