„A nyaraló emberek pedig három részre oszlanak. Az első osztályú nyaralók azok, akik a maguk birtokán, villájában, vagy nyári lakásában nyaralnak. Ezek az istenek kedvenczei. (…) A második osztályú nyaralók a fürdőzők. Ezek már félig bele vannak szorítva a czivilizáczió ártalmaiba. Kráglit (gallért) és corsetet (fűzőt) viselnek, más kedvéért öltözködnek és sokat bosszankodnak.
De mindent eltűrnek a kúráért, különösen ha nemcsak vízben, hanem udvarlókban is fürödhetnek.
(...) A harmadik osztályú nyaralók, akik itthon kénytelenek nyaralni a hivataluk vagy pénztárczájuk miatt. Kijelentem, hogy ez nem szégyen. Podmaniczky Frigyes báró már több mint 30 éve Budapesten nyaral és ezt vallja a világ legkedvesebb nyaraló helyének. Ilyenkor itt csönd van. A marakodás és pletyka elcsöndesedik. És a budai fürdőknél nincs jobb a világon” – állapította meg 1906-ban Az Ujság cikkírója.
Bár az említett Podmaniczky báró szívesen maradt Budapesten, a polgári és arisztokrata családok, ha tehették, útnak indultak. Sőt: olyan nagy szégyennek számított, ha valaki nem tudott nyaralni menni, hogy inkább az elfüggönyözött, elsötétített lakásba zárkóztak, ahonnan csak este, lopva osontak ki egyet sétálni. „Messze fekvő kurta kocsmában vacsoráznak, s éjjel hasonló módon kerülve az embereket térnek haza.”
Erdély, Felvidék vagy Abbázia?
Már az útnak indulás sem volt egyszerű: be kellett csomagolni a ruhákat (úti ruha, délutáni ruha, estélyi ruha, fürdőkalap stb.), letakarni a bútorokat (nehogy beporosodjanak a hosszú hónapok alatt), hiszen ha vidékre utaztak, sokszor a cselédet is magukkal vitték. A legnépszerűbb, határon belüli úti célok az erdélyi és felvidéki fürdővárosok voltak: Erdélyben Szováta, Herkulesfürdő és Tusnádfürdő; a Felvidéken pedig Pöstyén, Bártfa, Új-Tátrafüred, Trencsénteplic vagy Szliács. Aki a tengert kívánta látni, Abbáziába utazott vagy az olasz Lidóra, de a tehetős családok a francia Riviérát és a belgiumi Ostendét is kedvelték. A „felső tízezer” szívesen látogatta a cseh vagy osztrák fürdővárosokat is, például Karlsbadot vagy Marienbadot.
A képre kattintva galéria nyílik, amely után a cikk folytatódik!
Régen máshogy nyaraltak a fürdőhelyeken
A fürdők színes prospektusokkal igyekeztek vonzóvá tenni szolgáltatásaikat, amelyek között a gyógyítás és a szórakoztatás volt a legfontosabb. A korabeli hirdetések szerint a fürdők úgyszólván minden testi bajra gyógyírt kínáltak, emellett zene, tánc, estélyek, kirándulás és sportolás (persze csak úriasan) színesítették a fürdőhelyen nyaralók mindennapjait. A vendégek nappal a fürdőorvos által felírt kezeléseken vettek részt, „soványító”- vagy hízókúra esetén szigorú diétát követtek:
akadt, akinek napi 12 korsó gyógyvíz fogyasztását írták fel.
Délutánonként pedig zeneszó mellett sétálhattak a parkban, amely kiváló alkalom volt az ismerkedésre. Csakúgy, mint a táncestélyek vagy a cigányzenés estek, ahol kedvére mulathatott az úri közönség, sutba dobva a diétát.
A fürdőidény májusban indult és szeptember közepén ért véget, egy valamirevaló fürdőkúra minimum négy hétig tartott. Az erdélyi Herkulesfürdőt például kénes és sós forrásai tették híressé, és a 19. század második felétől kezdve épültek itt a díszes villák és nyaralók, a fürdőpavilonok és a gyógycsarnokok.
A fürdők sétányain zenekarok szórakoztatták a nyaralókat, akik, miközben sétálgattak és gyógyvizet szürcsölgettek, hallgathatták a muzsikát.
A mai értelemben vett strandolás még nem volt divatban (aki valamennyit is adott magára, éppen hogy óvta arcbőrét a naptól), a nők teljes testet takaró fürdőruhát viseltek, és csak az úgynevezett fürdőházban ereszkedhettek bele a vízbe. A Balaton népszerűsége akkor kezdett növekedni, amikor kiépült a vasúthálózat; Balatonfüred, majd Siófok voltak az első balatoni települések, ahová a budapesti nyaralni vágyó közönség érkezett – köztük például Jókai, gőzhajón.
"Hogy vagy, édes öregem?"
Aki külföldre utazott, legtöbbször Abbáziát választotta. Korabeli lapok rendszeresen írnak arról, hogy Abbáziában már minden és mindenki magyar, a pincértől a szállásadón át az összes vendégig: „Ugyanazok a ruhák, amiket tegnap láttunk, ugyanazok a kalapok, amik tegnap elfogták előlünk a kilátást, ugyanazok a szép asszonyok, akiknek tegnap megcsókolták a kezét, ugyanazok a jóbarátok, akik tegnap a korzón megkérdezték: - Hogy vagy, hogy vagy, édes öregem? Ma se tudnak egyebet, a strandon. Ma is csak azt kérdezik: - Hogy vagy, hogy vagy, édes öregem?” - panaszkodik 1911-ben Az Ujság.
Félvilági nők és szmokingos gavallérok
A belgiumi Ostendébe viszont tényleg csak a legelőkelőbbek jutottak el, Európa egykori arisztokráciája az ottani sétányon mutatta be a legújabb ruhakölteményeket. De nemcsak ők, hanem „az a temérdek sok mondain nő, továbbá párisi demimonde-ok és cocotte-ok mind ott strandolnak”, abban reménykedve, hogy egy arra járó arisztokratának elcsavarhatják a fejét.
Az ismerkedni vágyó nők is jobban tették, ha nem feledkeztek meg az óvatosságról nyaralás közben sem. A Tolnai Világlapja 1907-ben erre figyelmeztetett: „Minden magyarországi fürdő megtelik ilyenkor gavallérokkal, akiknek egyedüli vagyonuk a szépen megvasalt smoking. Honnan jöttek, kicsodák, azt senki sem tudja, de ott forognak az előkelőség között, ahová érthetetlen módon pottyantak bele, ami hitel szempontjából nagyon üdvös dolog... szenvedélyesen udvarolnak ennek vagy annak a kiérdemesült özvegynek, akiről beavatott körökben azt tartják, hogy jó parti, ami megint csak nagyon üdvös dolog a hitel szempontjából. Mig végre töméntelen adósságok, s tört szivek hátrahagyásával kámforrá válnak.”
A fürdőben azért szövődtek „tisztességes” szerelmek is; sőt, az is megesett, hogy házasság lett belőle. Máskor szép emlékű flört maradt a fürdői ismeretség – amire aztán idősen is visszagondolhatott az illető, akárhányszor csak felcsendült a Herkulesfürdői emlék:
Ma már a nyár messze jár, édes-bús emlék csupán,
Hajam is ezüst-fehér, elpihent már a szél.
Álmomban itt vagy velem, ifjúság, szerelmesem,
Jössz-e még, kérdezem, de már csak a csend felel.
Ha szívesen nézegetnél képeket a régi dunai fürdőzésekről is, ezt a cikket ajánljuk.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
