Makó élmény

Bár Jeruzsálemtől a közismert szóláshasonlatban valójában nem a magyar város, hanem egy azonos nevű lovag van messze, az azonban bizonyos, hogy Budapesttől autóval mindössze kétórányi a távolság a Dél-Alföldön található Makóig. A város leginkább a hagymatermesztésről és a Makovecz Imre által tervezett gyógyfürdőjéről ismert, de idén márciustól már a makói születésű világhírű mérnökről, Galamb Józsefről elnevezett kiállítóközpont is a kirándulók célpontja lehet.

Egy makói, aki mert nagyot álmodni

A makói születésű Galamb József 1903-ban, 22 éves korában gondolt egy nagyot: a mérnök végzettségű fiatalembernek minden vágya az volt, hogy eljusson Amerikába, a St. Louisban megrendezendő autó-világkiállításra. Két év múlva már a detroiti Ford Motor Company munkatársa volt, akinek tehetségére Henry Ford is felfigyelt, és megbízta egy új autó tervezésével. 1908-ban részben az ő tervei alapján született meg a Ford T-modell, amely rendkívül népszerű lett az elkövetkezendő években. A kiállítótérben eredeti, 1917-es Ford T-modelleket is megtekinthetünk, miközben gyermekeink a retrószobában rácsodálkozhatnak arra, milyen volt szüleik gyermekkora a létező szocializmus évtizedeiben.

Technikai kincsek, kazettás magnók, Junoszty tévék, régi motorok éppúgy láthatók itt, mint retró apróságok vagy éppen Vlagyimir Iljics fametszete.

Galamb József nem feledkezett meg szülőhazájáról sem: 1911-ben és 1913-ban is hazalátogatott Makóra, majd, miután megalkotta a Fordson-traktor terveit, Makón maradó testvéreinek is küldött néhány darabot a praktikus gépezetből, amelyet elsősorban nőknek szántak, hogy amíg férjük a fronton harcol, addig se álljon le a mezőgazdasági termelés. A családi cég egykori telephelyén, az ország első Ford-lerakatának épületében nyitott meg néhány hónapja a Galamb József Veteránjármű Kiállító Központ. 

József Attila és a makói hagymatermesztők élete

Nemcsak Galamb Józsefnek szenteltek múzeumot Makón, hanem József Attilának is: a József Attila Múzeumban a gimnazista költő makói éveiről gazdag és interaktív kiállítást nézhettünk meg, megismerhetjük egykori pártfogóit és akár egykori szerelme hangját is meghallgathatjuk, felvételről. A létesítményhez tartozik egy szabadtéri néprajzi múzeum, azaz skanzen is, amely nagyon is élő hely: ottjártunkkor éppen a Múzeumi Világnap alkalmából rendeztek Kincses napot. Apró gyerekek járták a népi táncot, miközben igazi, élő zenekar húzta a talpalávalót, de különböző népi játékok és programok is várták az érdeklődőket. A múzeum munkatársai készségesen (és, hozzáteszem, nagyon izgalmasan) vezettek körbe bennünket: megtudhattuk, milyen egy hamisítatlan putri (amelyből egyet meg is tekinthetünk a maga valóságában, berendezve), mire való a kotárka, hogy nézett ki egy asztalos- vagy bognárműhely, és milyen küzdelmes volt a hagymatermesztők élete.

Itt derült ki az is, mi mindenre jó lehet a talicska: nemcsak hagymát, de akár gyereket is lehet benne szállítani,

ha pedig felfordították, már készen is volt a piaci elárusítóhely. 

Piac, kisvonat, makói reggeli

Makón a századfordulón jelentős polgári réteg élt, köztük számottevő (körülbelül 20%-nyi) zsidóság, akiknek Magyarország második legnagyobb ortodox zsinagógáját köszönheti a város. A századfordulós jólét emlékét őrzik a városszerte még ma is megtalálható polgári családi házak – és azok az eklektikus vagy neobarokk épületek, amelyek egyikében nemrégiben megnyílt a Gábli étterem, ahol remek „Makói reggeli”-vel indíthatjuk a napot. (A századfordulós hangulatot erősítendő, a gábli afféle békebeli, késői reggeli volt, a témában legilletékesebb Krúdy Gyula szerint

„a férfiak ebéd előtti étkezése”, amelynek „veszedelmességét” az jelenti, hogy „olyan időpontra esik, amikor az embernek legjobban esik az étel.”)

Reggeli után érdemes ellátogatni a helyi piacra, ahol igazi makói hagymát és friss, aromás fokhagymát lehet beszerezni, majd a városnéző kisvonatra szállva megismerkedni Makó történelmével, múltjával és jelenével, köztük a számos Makovecz-épülettel, amelyek közül legismertebb a „fürdők katedrálisa”, a Hagymatikum.

Komplex élmény Makón: a Hagymatikum 

A Hagymatikum fürdő valóságos gyógy-, wellness- és élménykomplexum. Beltéri és kültéri egységei egyaránt működnek télen-nyáron, hiszen a talajból feltörő termálvíz (amely több kútból is érkezik) eleve kellemesen meleg, a gyógymedencékben 35-39 fokos. A jellegzetes illatú, jódos gyógyvízzel teli medencéket minden este leengedik, majd újratöltik, napközben pedig a szűrőberendezés gondoskodik a kifogástalan tisztaságról. Az épületben ugyanakkor nyoma sincs a szokásos, illúzióromboló csöveknek: Makovecz Imre úgy tervezte az épületet, hogy épület és környezete harmóniában maradjon. (A gyógyvizet pedig akár meg is kóstolhatjuk a Zsolnay-ivókútból.)

A kellemesen meleg termálvízben ücsörögve akkor sem kell visszaslattyogni a büfébe, ha épp koktélozni támad kedvünk, hiszen a koktélbár egybeépült az egyik gyógymedencével.

A gyógymedencék után kipróbálhatjuk az élményrészleget (a bátrabbak az új részlegben, az idén átadott, adrenalinszint-emelő csúszdákon is lecsúszhatnak 12 méter magasból), majd a szauna felé vehetjük az irányt. Többféle finn szauna, aromakabin, gyógynövényes és fényözönszauna várja a betérőket, akik, ha megéheztek, a Nyugi Bárban vagy a fürdő éttermében csillapíthatják éhségüket.

Akkor sem kell aggódnunk, ha kisgyermekkel vagy kalandvágyó kamaszokkal érkezünk. Amíg koktélozunk vagy megfáradt végtagjainkat áztatjuk, esetleg masszíroztatjuk, a kicsik a számukra elkülönített vízi birodalomban Robin Hoodnak érezhetik magukat, vagy szakképzett gyermekfelügyelők vigyázó tekintete mellett játszhatnak a Mátyás királyról elnevezett játszóházban. A nagyobbak garantált izgalmakat élhetnek át, ha kipróbálják a VR-szemüveg és a vízben lebegés ötvözte különleges élményt, amellyel, választástól függően, űrhajósnak, Vörös-tengeri búvárnak vagy a sivatag fölött repülő szabad madárnak érezhetjük magunkat. De azok sem csalódnak, akik a művészetek iránt érdeklődnek: az emeleten mindenképp érdemes megtekinteni a Makovecz Imre rajzai alapján készült, az elsüllyedt Atlantisz világát idéző szoborcsoportot, amely fényjátékkal kísérve garantálja, hogy elmerüljünk a vízi csodabirodalomban.

Vidéki nyugalom és makói ízek

A kiadós fürdőzés után jólesik a vacsora, például a közeli a Szent Gellért Borházban. Csodás makói hagymaleves és kiadós lepények várják azokat, akik megéheztek, mindezt jóféle homoki borral öblíthetjük le. A parasztházból kialakított borház panzióként is üzemel, hangulatos belső udvarán nyári estéken koncertek várják a betérőket, de akár egy pohár fröccsel a kezünkben is üldögélhetünk, miközben átadjuk magunkat a vidéki nyugalomnak. Az élménydús nap után már elégedetten hajthatjuk álomra fejünket. A négycsillagos Grand Hotel Glorius gyönyörűen felújított, századfordulós épületben található a városközpontban, hangulatos tetőteraszáról remek kilátás nyílik szomszédos Hagymatikumra, különösen naplemente idején. A szálloda egy pici wellnessrészleggel is büszkélkedhet, a gyerekeket játszószoba, a romantikus együttlétre vágyó párokat pedig a De Luxe Romantique szoba várja.

Alföldi kalandok

Vétek lenne kihagyni a Maros-part fölött ívelő lombkoronasétányt. Bár manapság gyanakodni kezdünk a szó hallatán, semmi okunk rá: ez valódi, igazi, kalandos lombkoronasétány, több méterrel a föld fölött, pihenőkkel, megállókkal, és – ismét egy kis adrenalinfokozás! – csúszdákkal. Ez utóbbi persze nem kötelező, aki békére, csendre és nyugalomra vágyik, egyszerűen csak élvezze a magasban az erdő hangjait és a szél susogását. Aki viszont további kalandokra szomjazik, bátran próbálja ki az akadálypályákat vagy a canopyt, nem fogja megbánni.

Tartozzunk bármely korosztályhoz, Makó olyan programokat és látnivalókat kínál, amelyek garantáltan lenyűgözik az arra járót. De nemcsak a látnivalók miatt érdemes felkeresni ezt a dél-alföldi települést, hanem a mindenütt megtapasztalható vendégszeretet miatt is. Mert ez az, ami miatt hazafelé autózva úgy érezheti az ember: ide még biztosan vissza fog térni újabb élményekért.

Ha szívesen olvasnál még hasonló úti tippeket, ezt a cikket ajánljuk.