magyar pókember

Amikor éppen nem a város legmagasabb épületeinek szélén lóbálja a lábát, hogy onnan készítsen fotókat, ahol talán csak a madár jár, egy mozdony vezetőülésében dolgozik. A vonatok gyerekkora óta lenyűgözik, így nem csoda, hogy sokáig ez volt a kedvenc fotótémája. Akár életveszélyes helyzeteket is vállal, hogy megörökítsen néhány különleges pillanatot.

Azért tanult, hogy gyermekvasutas lehessen

Élete első emléke is a vasúthoz kötődik: kétéves volt, amikor kapott a nagypapájától egy vonatszettet. Onnantól nem volt megállás, minden közös programnak a mozdonyokról kellett szólnia. 

„Folyton azt kértem, hogy menjünk a Közlekedési Múzeumba, és utazzunk a Gyermekvasúttal – kezdi a történetet Rizsavi Tamás. Csak azok a gyerekek lehetnek gyermekvasutasok, akiknek 4,5 fölött van a tanulmányi eredménye, ezért is tanultam keményen, hogy bekerülhessek."

Bár Csepelen laktunk, de ötödiktől nyolcadikig teljesítettem Budán szolgálatot. A Papa nagyon büszke volt rám, hiszen az ő sugallatára estem szerelembe a vasúttal.

A vonatokkal párhuzamos azonban érkezett még egy hobbi az életébe: a fotózás.

„Az első kihívás, amit magamnak állítottam: lefotózni az összes pályaszámot, ami olyan a mozdonyoknál, mint az autóknál a rendszám – idézi fel. Autodidakta módon lestem el a fényképezés fortélyait, az pedig nem volt kérdés, hogy vasútgépésznek fogok tanulni a nyolcadik osztály után. Mindig is az volt a vágyam, hogy mozdonyvezető legyek.” 

A magyar Pókember Hongkongban majdnem rendőrkézre jutott

A kiválasztás hónapokon át tartott; 1035 jelentkezőből csupán 30 kezdhette el a kétéves képzést. Nemcsak a tudást, de a pszichológiai rátermettséget is vizsgálják. Ha valaki nem alkalmas, kihullik a rostán.

„A mozdonyvezetőknél is végig kell járni a ranglétrát; először Ferencvárosban tolató feladatokat végezhettem, majd jó ideig csak felügyelet mellett vezethettem. Idővel aztán már egyedül is útra kelhettem; a Balaton vidéke az egyik legkedvesebb útvonalam, meg amikor átmegyek Ausztriába.

Sokszor előfordul, hogy útközben látok olyan tájat, amit szívesen lefotóznék, de persze nem állhatok meg a vonattal. Ezeket sajnos el kell szalasztanom.

Ködből előbukkanó gőzös, a 19-es villamos a havas Duna-parton, a Nyugati pályaudvar madártávlatból. Csak néhány téma, ami a fővárosban talált rá Tamásra. De fotózta már a sarki fényt és hongkongi felhőkarcolók tetejéről az ázsiai metropoliszt.

„Budapesten már ismernek annyira, hogy általában felengednek a legmagasabb épületek tetejére is, de külföldön még mindig előfordul, hogy fel kell szöknöm – meséli a fotós-mozdonyvezető. Hongkongban majdnem rendőrkézre jutottam, az utolsó pillanatban sikerült meglógnom előlük.”

Kezdetben azért mászott a város fölé, mert még nem voltak drónok, amelyekkel madártávlatból lehetett volna fotózni. Aztán már annyira igényelte az adrenalinlöketet, hogy eszében sincs drónt használni.

Felmászott a Parlement tetejére is

Készített már képet a Megyeri híd tetejéről, rádiótornyokról, egyéves szervezés után pedig feljutott a Parlamentre is. Előfordult azonban, hogy majdnem otthagyta a fogát. 

„A Bakonyban szerettem volna lefotózni a vaksötétben az utolsó vonatot, és megcsúsztam egy sziklán” – meséli Rizsavi Tamás.

Jó 80-90 méter volt alattam a mélység, és el kellett döntenem, hogy én zuhanok le, vagy a fényképezőgépet engedem el.

Ott nem kevés pénzem tört darabokra. De az is előfordult, hogy viharfotózás közben szó szerint mellettem csapott le a villám.”

A Facebookra 2008-ban kezdte el feltölteni a képeit; már az is óriási boldogság volt, amikor elérte az ezer követőt.

„Akkor arra gondoltam, ha elérem az 5000-et, már elégedett leszek. Most 132 ezren vagyunk. Szinte mindennap töltök fel új képet, és még előttem van 15 év fotóinak feldolgozása. Ugyanakkor rengeteg tervem van: márciusban Izlandra megyünk, hogy újra lefotózhassam a sarki fényt, de szívesen felmásznék San Franciscóban a Golden Gate hídra, vagy megörökítenék egy 3 kilométeres konténervonatot.”

(A következő képre kattintva galéria nyílik meg Rizsavi Tamás fotóiból.)

Azt mondja, egyik szenvedélyét sem tudná feladni: nem lenne boldog, ha csak mozdonyt vezetne, vagy csak fényképezne. És a vonatokkal kapcsolatban is van bakancslistája.

„Nem vonzanak a híres vonatok, mint a TGV vagy a Sinkanzen, ezek számomra túl modernek – jegyzi meg. De szívesen megtanulnék gőzmozdonyt vezetni, mert arra még nincs engedélyem. Az szerintem igazán illene hozzám.” 

(Címlapfotó: Rizsavi Tamás)

Ha kíváncsi vagy egy legendás fotóművész kalandos életére, olvasd el ezt a cikkünket is.