A technológia fejlődésének és a legújabb átfogó kutatásoknak köszönhetően egyre többet tudunk meg az ősi maja civilizációról. Ezúttal Mexikó erdős területein tettek jelentős felfedezéseket az archeológusok.
Mexikó esőerdői számos ősi építményt rejtenek
A maja népek egykoron hatalmas területen éltek, ami jelen ismereteink szerint magába foglalta Mexikó délkeleti részét, Guatemalát, Belize-t, Hondurast, illetve El Salvador nyugati részeit. Bár a maják civilizációja már letűnt, leszármazottaik ma is élnek ezeken a területeken. Azt gondolhatnánk, hogy a spanyol hódítások okozták a maja népek vesztét, valójában azonban a társadalom hanyatlása már jóval korábban elkezdődött az egymás elleni háborúk miatt. Pedig a maja civilizáció sokáig virágzott: kialakulásának kezdetét i. e. 2000 környékére teszik, majd a városállamok többsége a klasszikus időszakban, i. sz. 300 – i. sz. 950 között érte el a csúcspontját.
Az, hogy rendkívül fejlett kultúrájuk volt, az eddigi felfedezésekből egyértelműen kiderült: a művészetek, az építészet, a csillagászat, a matematika terén is előrehaladott tudással rendelkeztek. Bár rengeteg információnk van már a majákról, mégsem tudunk mindent a társadalmukról és a kultúrájukról, ezért is kutatják a régészek folyamatosan a letűnt civilizáció nyomait.
Pár héttel ezelőtt is új települések maradványait találták meg Mexikóban, amelyek azonban jelentősen eltérnek a régióban korábban felfedezett városoktól.
A régészeti munkákat a Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) végezte Campeche állam központjában, amely ősi maja romjairól híres. Az új projekt azonban a Balamkú régészeti lelőhely eddig kevésbé tanulmányozott erdőségeire fókuszált, és egy 140 négyzetkilométeres, korábban nem vizsgált területet kutatott át.
A modern technológia letűnt városok felkutatását tette lehetővé az erdő mélyén
Az archeológiai kutatáshoz LiDAR képalkotást használtak, amely egy modern, lézeralapú fény- és távolságérzékelési technológia. LiDAR felvételeket repülőből vagy helikopterből is lehet készíteni egy-egy térségről, több száz méteres magasságból, ami jelentősen megkönnyíti a régészek munkáját. A technológia lényege, hogy rövid lézerimpulzusokat küld ki egy adott terület felé, majd érzékeli és elemezi azoknak a fényimpulzusoknak a visszaverődését, amelyek beérkeznek a kiindulási pontra. A visszaverődő fény időtartama és intenzitása alapján meghatározható a tárgyak helyzete, formája és egyéb tulajdonságai.
A kutatás eredményeképpen évszázadokkal ezelőtt épített piramisokat, egy polgári szertartási központot, föld alatti építményt és labdapályát is találtak.
Az archeológusok megállapították, hogy a nehéz terepviszonyok miatt a terület a mezőgazdasági munkálatokhoz nem volt kedvező, így itt sokkal kevesebb ókori építményt és maradványt találtak, mint a szomszédos régiókban. A maja települések az esőerdő ezen részein szerény méretűek, és díszítések sem nagyon figyelhetőek meg a építmények körül. Ennek ellenére a kutatók számos jelentős megállapítást tettek.
Meghatározták, hogy a területen i. sz. 600 és 1000 között éltek a legtöbben, a demográfiai növekedés a késői vándorlásoknak köszönhető. A települések a maja civilizáció fennmaradásáért folytatott óriási változások és harcok idejében épülhettek itt ki.
A közelben felfedeztek egy nagyobb teret és egy piramis maradványait, amelynek egyik sarkában vízelvezető csatornát figyeltek meg. Egy másik, közeli helyszínen pedig egy nagyjából 13 méter magas épület romjait találták meg, amely vélhetően rendezvényközpontként szolgált.
Gyanítják, hogy a település, bár méretét tekintve nem volt nagy, társadalmi és politikai jelentőséggel bírt.
Mindemellett a keleti szektorban egy sportpályát is felfedeztek, ami megerősítette azt a korábbi feltételezést, hogy a maja társadalomban a labdajátékok nemcsak kedveltek voltak, hanem politikai és spirituális szempontból is nagy jelentőséggel bírtak. Ezért az arénákat gyakran templomok közelében építették. Különös módon azonban az újonnan felfedezett labdapálya alatt egy korábbi időkből (i.sz. 200-600) származó, föld alatti építményt találtak, amelyet festéknyomok és stukkóréteg borított.
A csapat egy másik, közeli lelőhelyet is feltárt – egy téglalap alakú víztározóval és egy 16 méter magas piramissal, ami a település főterén állhatott. Ennek csúcsán kerámiatörmelékeket találtak, és arra utaló nyomokat, hogy valamilyen felajánlást végeztek a helyszínen. A régészek arra a következtetésre jutottak, hogy a terület fontos helyszín lehetett a maja civilizáció számára a spanyol hódítók érkezése előtti utolsó évszázadokban.
Hallottál már a maja piramisról, amit a legenda szerint egy boszorkány épített? Ebből a cikkből megismerheted a különös történetet.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
