Mexikóvárostól délre található Xochimilco városa, amely közel 170 kilométer hosszú csatornarendszeréről ismert, és az UNESCO Világörökségének része. Vidám, színes hajókkal fedezheted fel a környéket, ám a legtöbben egy hátborzongató látványosság miatt érkeznek. Ez a babák szigete.
A babák engesztelik ki a lány szellemét?
Korábban azonban nem ezen a néven ismerték a szigetet. A furcsa, hajmeresztő látványosság története az 1950-es években kezdődött, amikor ideköltözött egy Don Julian Santana Barrera nevű férfi. Egy nap ő pillantott meg egy fiatal lányt a vízen lebegni, ám a gyermek már nem élt, nem tudott rajta segíteni. A helyiek azt mondják, hogy a lány belegabalyodott a csatornában tenyésző tündérrózsák indáiba, és ez okozta a halálát.
Don Julian állította, hogy attól a naptól folyamatosan azt hallotta, hogy a lány a babáját követeli, és ő valóban talált nem messze a parton egy játék babát. Ez volt az első darab, amelyet felfüggesztett a fára, hogy így engesztelje ki a szellemet.
Idővel azonban a férfinak szinte mániájává vált a babák gyűjtése. Fellelhetőek olyan források, ahol azt állítják, valójában mindennap újabb baba jelent meg a szigeten, míg mások arról számolnak be, hogy Don Julian volt az, aki minden játékot kihalászott a csatornából, sőt, szeméttelepekre is járt, hogy a lomokat átforgatva minél több darabot tudjon hazavinni és a fákra aggatni. Egyszer még állítólag az általa megtermelt gyümölcsöket és zöldségeket is odaadta, hogy hozzájusson egy új babához.
Akadnak, akik nem mernek itt kikötni
Bármi is történt a magányos férfi életében, azt mindig összefüggésbe hozta a babákkal. Amikor például tönkrement a termése, azonnal újabb babák kerültek a fákra, hogy visszatérjen a szerencséje. A következő ötven évben folyamatosan bővítette a gyűjteményét, és miközben mások rémisztőnek és kísértetjártának gondolták a helyet – főleg, hogy a babákat abban az állapotukban lógatta a fákra, ahogyan megtalálta őket, tehát sokszor hiányzott a fejük vagy valamelyik végtagjuk, ráadásul, az idő vasfoga is kárt tett bennük –, Don Julian úgy érezte, hogy valójában ezek a figurák nem bántják, hanem védelmezik őt.
Azt, hogy a helyiek milyen csodálattal vegyes borzongással tekintenek a helyre, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy részük maga is hoz babákat a fákra, hogy szerencse érje őket, ám a színes kis hajókat vezető sofőrök között – akikkel ki lehet jutni a szigethez – akadnak, akik egyáltalán nem hajlandóak itt kikötni. Sokan állítják, hogy a babák éjjel életre kelnek, suttognak, mozgatják a végtagjaikat, elfordítják a fejüket, kinyitják és becsukják a szemüket. Azok azonban, akik kevésbé babonásak, úgy hiszik, hogy ez nem a szellemek műve, hanem a szél játéka.
Ugyanott érte a vég, mint ahol megtalálta a lányt
Don Julian 2001-ben hunyt el. Abban az időben éppen az unokaöccse is a szigeten volt; ő talált rá a férfire szinte pontosan ugyanazon a helyen, ahonnan 50 évvel korábban a lány holtteste is előkerült. Van, aki szerint a tündérrózsák, mások szerint a szívroham végzett vele. És természetesen, a legbabonásabbak úgy hiszik, hogy a sziget szellemei vitték magukkal. A tulajdonos halála után családja turisztikai látványosságot csinált a babák szigetéből.
A több száz babán kívül megtekinthető az az aprócska kunyhó, amelyben közel ötven éven át élt Barrera, és ott van a szigeten talált legelső baba, valamint a saját kedvence, Agustina is.
A látogatók között jó néhányan visznek játékokat a szigetre, mert hisznek benne, hogy így megkapják azt, amire vágynak.
Ha kíváncsi vagy még rémisztő helyekre, érdemes ezt a cikkünket is elolvasnod.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
