A magas-tátrai aranyláz története a 13. században kezdődik, amikor Németországból telepesek érkeztek Hybe községbe, amely 18 kilométerre délnyugatra található a Krivántól. A településen átfolyik a Hybica-patak, amely a hordalékát többek között a 2495 méter magas csúcs letörésein gyűjti. A telepesek a folyócskában aranyat találtak, és ekkor alakult ki az az elképzelés, hogy a hegy elképesztő kincseket rejt. Egyre feljebb és feljebb kezdtek arany után kutatni.
Kincseket ígért egy népszerű elmélet
Az aranylázat fokozta, hogy az ekkoriban elterjedt teleologikus felfogás szerint Isten mindent célszerűen rendezett el a világon, így a hatalmas hegyek sem létezhetnek cél nélkül. A hó, a jég és a viharos szél védte magas, nehezen megközelíthető csúcsok bizonyára értékes drágaságokat rejtenek. Persze az sem csökkentette a hegyek vonzerejét, hogy a Tátra sok helyneve utal kincsekre: Karbunkulus-torony, Gránát-fal, Sárkány-fal, Réz-padok.
Embertelen körülmények a magasban
Az arany utáni hajsza több száz éven keresztül folyt a Krivánon. Mivel az értékes nemesfémet a vízszintesen elhelyezkedő kovaérc rejtette, a bányászok fekve dolgoztak a sokszor rettentő hidegben. „Az ereket nagy facövekek segítségével repesztették szét, főleg fenyőből, ezeket a természetes repedésekbe ütötték be, vagy tűzzel segítettek, amelyet a tárnák belsejében gyújtottak meg, aztán vízzel öntöztek, amíg a falak (a hőingadozástól – a szerk.) megrepedeztek és szétestek” – írja František Bakoš, az Arany Szlovákiában című könyvében. Az embert próbáló munkával egy év alatt mindössze néhány méterrel sikerült bővíteni a bányajáratokat, ami nem is csoda, hiszen kezdetleges módszereikkel egyszerre csak körülbelül három hónapot dolgozhattak – az év többi részében túl hideg volt az idő. Kevéske pihenőidejüket megmunkálatlan kőből épített kis menedékekben, „szerszámkamrákban” töltötték,
a falak réseit mohával tömték be, a tetőt fából készítették, így védték magukat a sokszor jeges szelektől és esőtől.
A bányajáratok magassága ritkán haladta meg az 1,3 métert, a kibányászott nehéz tömböket pedig kézben vitték ki a föld alól.
A bányászat Mátyás király és II. Miksa német-római császár idején is folytatódott. Ekkor nyitottak tárnákat a déli és a délnyugati lejtőkön. A bányaút nyomai máig felismerhetőek, régen a császárról Miksa útjának nevezték. Ebben az időben a Tátra leghíresebb kincskeresője Johann Andreas Papirus asztalosmester volt, aki 20 éven keresztül járta a hegyeket értékek után kutatva. Végül 1771-ben végzetes balesetet szenvedett a később róla elnevezett Nagy-Papirusz-völgyben.
Az utolsó próbálkozás a 18. század végén történt: ekkor Jozef Fornet evangélikus lelkész próbált szerencsét, ám még kiadásait sem tudta fedezni a kibányászott arannyal. Ezzel zárult le a kriváni aranyláz története, amely csekély eredményt hozott:
a mai becslések szerint az idők során összesen körülbelül 50 kilogramm aranyat termelhettek ki.
(Összehasonlításként: Károly Róbert idejében (1308–1342) Magyarországon egy évben mintegy 1000 kilogramm aranyat bányásztak ki.)
Téli zárlat a Tátrában
A Magas-Tátra magasabban elhelyezkedő útjai nem látogathatók egész évben: november 1-től június 14-ig a túraútvonalak jelentős részét lezárják. Ebben az időszakban csak hegymászási engedéllyel rendelkezők léphetnek be a lezárt területekre. Erre azért van szükség, hogy a nyári–őszi, sokszor rendkívül forgalmas időszak után a természetnek legyen ideje regenerálódni. Sok állatnak, például a zergéknek ekkor van a párzási időszaka, illetve a zárlat alatt hordják ki és szülik meg kicsinyeiket. A tátrai természetnek ezt a rendkívül érzékeny időszakát hivatott védeni a tél zárlat.Ma is látszik az aranybányászat nyoma a Tátrában
Az arany utáni több száz éves hajsza nyomai itt-ott ma is látszanak. A Tátra Nemzeti Park egyik őre, Ján Šeleng pár éve találta meg a Mária Terézia-tárnát, amely valószínűleg a legmagasabban fekvő tárna a hegyen, a 2495 méteres csúcsnál mindössze 50 méterrel lejjebb helyezkedik el. A bányászok menedékeinek is megtalálható néhol a nyoma, alacsonyabb, nagyrészt szétesett kis falak formájában.
Bár a bányászat nyomait ma már kifejezetten nehéz megtalálni, a közvélekedés is megőrizte a több száz éves küzdelem emlékét: a népi legenda szerint a Kriván csúcsa azért olyan görbe, mert addig bányásztak aranyat a belsejében, amíg a csúcs végül veszélyesen megdőlt.
Túra a Krivánra
A Kriván egyike a Magas-Tátra 9 csúcsának, amelyeket jelzett turistaúton meg lehet közelíteni. Amikor éppen nincs zárlat, közepes tapasztalattal és megfelelő túrafelszereléssel egy nap alatt oda-vissza vagy körtúrával meghódítható. A körtúra a nyugati oldalon, a zöld jelzésen vezet fel a csúcsra, majd a kék jelzéssel összefutva teszi meg az út utolsó egy kilométerét, és a keleti oldalon ereszkedik le a kék jelzésen a Jamske plesóig, ahol a piros jelzésű útra áttérve tér vissza a kiindulópontra.
Ha szeretnél gyönyörű fotókat nézegetni a Magas-Tátráról, kattints az alábbi képgalériás cikkünkre.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
