A Doors a ’60-as évek egyik legnagyobb hatású rockzenekara volt, melynek pszichedelikus dallamvilága, látomásos, költői dalszövegei generációk számára váltak meghatározó élménnyé, csakúgy, mint a huszonhét évesen elhunyt frontember, Jim Morrison extravagáns, lázadó személyisége és sámánisztikus színpadi jelenléte. De vajon miért pont „Az ajtók” névvel írta be magát a rockzene történetébe a legendás banda?
A Doors története 1965 júliusában kezdődött, amikor a Kaliforniai Egyetem (UCLA) két film szakos hallgatója, James Douglas Morrison költő-énekes és Ray Manzarek zongorista elhatározta, hogy megpróbálkoznak közösen a dalszerzéssel. A pároshoz hamarosan John Densmore dobos és Robby Krieger gitáros csatlakozott (akik közös meditációs foglalkozásokról ismerték Manzareket), végül ötödik tagként Patty Sullivan basszusgitáros egészítette ki a csapatot. A The Doors néven futó formáció kezdetben egy London Fog (Londoni Köd) nevű ócska Los Angeles-i lebujban lépett fel egy egzotikus táncosnő kísérőprogramjának részeként, később sikerült feljebb lépniük és a jól ismert Whiskey-A-Go-Go klub állandó zenekara lettek. Sullivan időközben lelépett, és a helyére nem kerestek senkit – ettől fogva Manzarek bal keze játszotta a basszus szólamot az elektromos zongorán.
Két év ismeretlenség után végül rámosolygott a szerencse a zenekarra, amikor szerződést kötött velük az Elektra kiadó. 1967-ben megjelent az egyszerűen The Doors névre keresztelt bemutatkozó lemezük, rajta a korszak két meghatározó felvételével – Break on Through (To the Other Side) és Light My Fire –, melyek azonnal ismertté tették a nevüket. Morrison költői és énekesi tehetségének, karizmatikus színpadi jelenlétének, vad személyiségének és vonzó külsejének köszönhetően a korszak szexszimbólumává, a hippikorszak ikonjává vált. Az énekes már-már sámánná változott a színpadon, megszűnt önmaga lenni, teljesen átadta magát egyfajta transzszerű élménynek.
De vajon honnan ered a zenekar neve? A hippikorszakhoz méltón természetesen a drogkultúrából. Morrison és Manzarek a Szép új világ írója, Aldous Huxley Az érzékelés kapui (The Doors of Perception) című, 1954-ben megjelent könyve címéből merítették az ötletet, melyben a szerző a meszkalin hatása alatt átélt élményeit örökítette meg. Huxley ugyanakkor a könyv címét William Blake 18. századi angol költő Menny és pokol házassága című versének egyik sorából kölcsönözte: „If the doors of perception were cleansed, everything would appear to man as it truly is, infinite” („Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek” – Szenczi Miklós fordítása).
Morrisonon idővel elhatalmasodott a kábítószer-függőség, később a drogok mellett egyre inkább az alkohol felé fordult, később masszív ivászata következtében meghízott, megbízhatatlanná és agresszívvá vált. A zenekar pályafutásának majdnem befellegzett, amikor az énekes egy floridai koncerten egyórás késést követően, beszámíthatatlan állapotban állt a mikrofon mögé, és többek között a nemi szervét mutogatta a közönségnek. A rendőrség vádat emelt ellene, de nem ítélték el, ugyanis nem volt konkrét bizonyíték a szeméremsértő tettre. Egyébként a frontember édesapja, George Stephen Morrison a haditengerészet köztiszteletben álló admirálisa volt, és ez Jimet igencsak feszélyezte – diákkorában azt hazudta társainak, hogy apja bárokban zongorázik. Van, aki szerint az idősebb Morrison akár az USA elnöke is lehetett volna, ha nincs ez a botrányos életet élő fia.
A Doors 1971-ig további öt nagylemezt készített, a felsoroltak mellett olyan szerzeményekkel gazdagítva a rocktörténelmet, mint a tízperces The End, a People Are Strange, a Riders On the Storm és a Roadhouse Blues. Morrison 1971-ben barátnőjével, Pamela Coursonnal Párizsba költözött, és a francia fővárosban, rejtélyes körülmények között, hotelszobájuk fürdőkádjában érte a halál. A hivatalos jelentés szerint szívelégtelenség végzett vele, sokan viszont herointúladagolásnak tulajdonították az esetet. Mivel az énekest nem boncolták fel, a valódi ok sosem derült ki, és természetesen az a szóbeszéd is lábra kapott, hogy Morrison csak megrendezte a halálát, hogy elmenekülhessen a nyilvánosságtól. Jimi Hendrix, Janis Joplin és a Rolling Stones gitárosa, Brian Jones után ő lett a 27-esek klubjának, vagyis a huszonhét évesen eltávozott rocksztárok gyülekezetének negyedik tagja.
Morrison halála után a Doors – trióban, Manzarek énekével – még két évig folytatta a zenélést, és két albumot is kiadtak, mielőtt – sikerek híján – 1973-ban feloszlottak. Három évtizeddel később Manzarek és Krieger The Doors of the 21st Century néven újraalapította a zenekart, de Densmore – akit állítása szerint meg sem hívtak – beperelte őket a zenekarnév jogosultatlan használatáért. 1991-ben Oliver Stone rendezett játékfilmet a zenekar történetéről és Jim Morrison életéről, Val Kilmer főszereplésével. Manzarek és a többi tag nyíltan kritikával illette a rendezőt, szerintük ugyanis a film több ponton is meghamisítja a valóságot, a néhai énekest pedig tébolyult figuraként ábrázolja.
A Doors volt az első amerikai zenekar, melynek nyolc albuma egymás után aranylemez lett. Máig több mint 100 millió példányban adták el lemezeiket világszerte, beválasztották őket a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, a Rolling Stone magazin pedig minden idők 41. legjobb zenekarának nevezte őket. Ray Manzarek 2013-as halála után a lassan a nyolcadik ikszbe lépő Krieger és Densmore képviseli ma is a zenekar örökségét.
Ha érdekel más zenekarnevek eredete is, kövesd sorozatunkat! Legutóbb a Ramonesről írtunk.
