voynich kézirat

1912-ben Wilfrid Michael Voynich, egy lengyel származású, amerikai antikvárius Olaszországba utazott. Nem turistacélpontot keresett fel, hanem Frascati városába igyekezett: az ott álló, 16. században épített Villa Mondragonéban ugyanis számtalan értékes, régi könyvet őriztek a jezsuita rend tagjai. A domb tetején álló villa évszázadok óta bíborosok és pápák kedvelt pihenőhelye volt, és gazdag könyvtárral büszkélkedhetett.

1911 végén azonban a jezsuiták úgy határoztak, eladják gyűjteményük egy részét. Az élelmes könyvkereskedő lecsapott a lehetőségre, és egy ládában elrejtve valóban számtalan ritka és régi kéziratra bukkant. Köztük volt például egy eredeti Boccaccio-kézirat is, ezt Voynich eladta a Chicagói Egyetemnek. A titokzatos jelekkel telerótt kéziratot – amely később róla kapta a nevét – megtartotta. A kézirat Voynich 1930-as halála után özvegyére szállt, majd az ő halála után egy másik, ritka könyvekkel foglalkozó antikvárius, Hans P. Kraus lett a gazdája. Kraus végül – vevő híján – a Yale Egyetem könyvtárának adományozta az egyedülálló művet, amely online is megtekinthető teljes egészében.

Megállt a tudomány

Mitől egyedülálló a Voynich-kézirat? Leginkább attól, hogy megfejthetetlen ábrái és rejtélyes nyelven írott szövege már számtalan kriptográfusnak okoztak nehéz perceket sok-sok éven keresztül. Voynichnak már-már a rögeszméjévé vált a titkosírás megfejtése – olyannyira, hogy felmerült a gyanú, hogy valójában Amerika ellen kémkedik. Tudományos körökben is egyre népszerűbb lett a kézirat, emellett az Egyesült Államok leghíresebb kódfejtői és titkosírás-szakértői próbálták megfejteni, de hiába: a szöveg nem tárta fel rejtélyes mondandóját senkinek.

Galaxisok és fürdőző nők

A 17 cm széles és 25 cm magas könyvecske 234 sűrűn telerajzolt és valamilyen titokzatos nyelven teleírt oldalt tartalmaz. Az első 130 oldal leginkább egy füvészkönyvre emlékeztet: többségében ismeretlen növények kissé szürreális ábráit tartalmazza, megfejthetetlen magyarázatokkal ellátva. Ezt követi – kihajtható oldalakkal – az asztronómiai rész: égitestek és állatövi jegyek ábrái, meztelen nőalakokkal körülvéve.

A különös ábrák mai szemmel nézve akár galaxisoknak is tűnhetnek, vagy éppen csak mikroszkóppal látható sejteknek – ami a 15. században nem állt még rendelkezésre.

Ezután következik a biológiai (vagy balneológiai) rész, amely végképp összezavarja a 21. századi olvasót: zöld vizű medencékben, ruha nélkül fürdő, kissé túlsúlyos nőket ábrázol, a medencék és kádak bonyolult csőhálózatokkal vannak összekötve, amelyek emberi szervekre hasonlítanak. (Egyes kutatók szerint mindez a szaporodás jelképes ábrázolása.) Ezután ismeretlen szigetek, kastélyok térképei következnek, majd egy (valószínűleg) gyógyszerészeti rész jön, növényi levelek, gyökerek rajzai, különös tégelyekkel együtt. Végül 23 sűrűn teleírt oldal zárja a titokzatos kéziratot, csillaggal elválasztott bekezdésekre tagolva.

A Voynich-kézirat története

A radiokarbon kormeghatározás szerint a kézikönyv a 15. század elején íródott, valamikor 1450 és 1520 között. A legújabb elképzelések szerint első ismert tulajdonosa dr. Leonard Rauwolf botanikus volt, akitől Carl Widemann orvos vásárolta meg, majd 1599-ben eladta 600 dukátért II. Rudolf német-római császárnak, mondván, hogy a neves angol szerzetes-gondolkodó, Roger Bacon munkája. A 17. században a kézirat már egy híres prágai alkimista, Georg Baresch tulajdonában volt, majd barátjához, Jan Marek Marcihoz került, végül pedig a jezsuiták könyvtárába került, ahonnan Voynich megvásárolta.

Különös természetes nyelven íródott

A könyv 35 000 szót tartalmaz, és 20-30 írásjel jelenik meg benne. (Egyes írásjeleknél nem egyértelmű, különálló betűről van-e szó, vagy ugyanannak a betűnek egy kissé eltérő írásmódjáról.) Statisztikai elemzések szerint a szöveg szerkezete hasonlít a természetes nyelvekéhez; néhány szó (például a növények fölé írt szavak) csak egyszer fordul elő benne, más szavak többször is. Másfelől vannak különös szabályai is: néhány betű csak a szavak elején, mások a szavak végén fordulnak elő, megint mások csak középen. Nincsenek viszont tízbetűsnél hosszabb szavak, és az egy- vagy kétbetűs szavak aránya is szokatlanul alacsony.

Talán orvosi könyvnek szánták

Mindez jól feladta a leckét a kódfejtőknek és titkosírás-kutatóknak – köztük Alan Turingnak, aki képes volt megfejteni a német Enigma-kódot, de a Voynich-kézirat kapcsán csak találgatni tudott. Vajon egy rég elfeledett nyelvhez alkotott különös ábécét valaki? Vagy titkosírással jegyezte le az információkat? Esetleg egy középkori mesterséges nyelven íródott? Vagy egy idegen civilizáció üzenetét hordozza? A szerző kiléte szintén régóta izgatja a kutatókat. Voynich maga azt hitte, hogy a középkori ferences szerzetes és gondolkodó, Roger Bacon műve, de a későbbi kutatások ezt elvetették. Ugyanígy megdőlni látszik Leonardo da Vinci szerzőségének elmélete is, nem utolsósorban a gyermeteg rajzok miatt. Különböző középkori alkimisták és tudósok neve is felmerült, de rendre mindet cáfolták a későbbiek során. De vannak olyanok is, akik olasz boszorkányok vagy apácák munkájának hiszik. Mindenesetre a tudósok többsége egyetért abban, hogy egy korabeli orvosi könyvről van szó, aminek a középpontjában a nők egészsége áll.

Nem csalás, nem ámítás?

Olyanok is akadnak, akik csalást gyanítanak a rejtélyes szöveg mögött. A bizarr képi anyag, a történelmi utalások hiánya, az egyetlen ismert nyelvhez sem hasonlító nyelvezet mind ezt támasztják alá.

Ugyanakkor felmerül a kérdés: ki és miért vesződött volna a részletgazdag ábrázolással és azzal, hogy természetesnek tűnő nyelvet hozzon létre?

A hamisítványelmélet főként addig tartotta magát, amíg a tinta korát meg nem határozták, de immár az is kiderült, hogy korabeli anyagokkal festették meg a színes ábrákat. 2014-ben egy kutatócsoport a kulcsszavakat is meghatározta, és szinte biztos, hogy nem véletlenszerű halandzsáról, hanem valódi nyelven íródott szövegről van szó.

Hiányzó oldalak és magyarázatok

Időről időre felröppen a hír, hogy megfejtették a kéziratot, de a szöveg nem adja magát egykönnyen. Kanadai kutatók 2018-ban azt állították, hogy a szöveg kódolt héber nyelven íródott, és az első mondata annyit jelent: „A nő javaslatokat tett a papnak, a ház urának, nekem és az embereknek.” Cseh kutatók ócseh, török tudósok ótörök eredetűnek hiszik, olasz kutatók szerint pedig az egyik rajzon látható szigetcsoport Volcano szigetét ábrázolja, ahol a 15. században működő vulkán volt, de erre sincs érdemi bizonyíték. 2019-ben egy brit kutató proto-újlatin nyelven íródottnak mondta, bár hivatalosan ilyen nyelv nem is létezik. A titok nyitja valószínűleg a hiányzó 37 oldal egyikében rejlik, ami talán majd előkerül egyszer. Vagy majd segít a mesterséges intelligencia.