Az 1940-es évek egyik leghíresebb szülötte volt a bogárhátú Volkswagen-modell, melyet egészen 2003-ig gyártottak. Több mint 21,5 millió darab rótta hosszú évtizedeken át tartó történelme során a világ útjait, és bár sok minden megváltozott a járművön 1945 óta, a Bogarak megmaradtak továbbra is eltéveszthetetlenül egyedi külsővel rendelkező járműveknek.
A Volkswagen Bogár igazi népautónak született
Hitler alapötlete már a harmincas években megszületett: egy olyan járművet szeretett volna terveztetni, amelyben elfér egy öttagú család, amely képes a száz kilométer per órás sebesség elérésére, és ráadásul az ára is baráti. 990 német márkában határozták meg ezt: ezért annak idején 31 hetet kellett dolgoznia egy németnek. Ugyanakkor ha valaki szeretett volna hozzájutni álmai áramvonalas autójához, ehhez nem egyben kellett leszurkolni az összeget, hanem egy alapba kellett befizetni azt, így előre törlesztve a vételár részleteit.
Amint azt említettük, a harmincas évektől kezdve készült már Hitler arra, hogy ezzel a járművel lepje meg a német népet, ám a tervező, Ferdinand Porsche nem tudta kellő ütemben követni a terveket, ezért aztán
a háború hamarabb megkezdődött, mint hogy a bogárhátúak forgalomba kerülhettek volna.
Valójában egy magyar tervezte
Nem ez volt az egyetlen probléma az autóval. Bár Ferdinand Porsche neve került be a történelemkönyvekbe az autó megálmodójaként, ezzel azért többen is hajlamosak vitázni. A cseh Tatra autógyár például azt állította, hogy a szabadalmak egy részét Hans Ledwinkától, egy osztrák mérnöktől lopták el, akiért egyébként Adolf Hitler rajongott. Pert is indítottak az ügy miatt, azonban amikor az Anschluss bekövetkezett, a német katonák lerohanták a Tatra gyárait is, és betiltották Ledwinka hasonló modelljének gyártását.
A háború után aztán a Volkswagen arra kényszerült, hogy csinos ki összeggel kárpótolja a Tatrát.
Van ugyanakkor még egy szereplője ennek a történetnek, ráadásul magyar: nem más, mint Barényi Béla. A fiatal gépészmérnök, akit az autók világa lenyűgözött, már 1929-ben felskiccelte annak az autónak a terveit, amelyet állítólag a vele személyes kapcsolatban is álló Ferdinand Porsche készített. 1936-ban hallgatott, amikor Porsche az ő tollaival ékeskedett, majd elment a Mercedes-Benzhez. Egészen nyugdíjazásáig, 1972-ig ennek a márkának a hírnevét öregbítette, de azért idővel feltámadt igazságérzete is, és jogi útra terelte a Bogár szabadalma körüli hercehurcát.
Sikerült is tervei bemutatásával meggyőznie a bíróságot arról, hogy Porsche finoman szólva tőle inspirálódott, 1955-ben tehát már elismerték őt a modell atyjának.
Nem a pénz miatt vágott bele a folyamatba: mindössze egy márkát kért a szabadalomért, nagylelkűségéről tanúbizonyságot adva.
Az angolok lenézték
Azt, hogy a modell a háború végén nem tűnt el a süllyesztőben, részben Ivan Hirst brit tisztnek köszönhetjük. A férfi látta a német hadszíntéren, milyen jő minőségű jármű is a Bogár, és úgy gondolta, hogy Németországon kívül is lehet jövője a modellnek. Amikor Angliába szállították az első darabot, az ottani autógyárosok is megnézték azt tüzetesen – és lesújtó véleményt alkottak róla, bumfordi, csúnya modellnek titulálták, amely ráadásul nagyon hangos is, ezért gyártásába belevágni teljességgel ki nem fizetődő vállalkozás.
Amerikában ugyanakkor másképp gondolkodtak, és az ötvenes években külön kampánnyal vezették be a Bogarat, ami a hatvanas évekre a legnagyobb számban eladott nem amerikai autóvá vált az országban. Különböző változatait készítették el, melyek közé kabrió és sportautó is befért. Azt, hogy a valóságban menyire megkedvelték a modellt, jól illusztrálja, hogy A kicsi kocsi kalandjaival elindított franchise-ban több családi film főszereplőjévé tették a Herbie névre keresztelt Bogarat.
1968-ban mutatták be a sorozat első, 2005-ben pedig ez idáig utolsó darabját: összesen hat bogaras film ültetett rengeteg embert a mozivászon elé.
A hippik kedvencévé vált
Azért az angolok is megbarátkoztak a Bogárral: ez részben a Beatlesnek is köszönhető, ők ugyanis egy sárga bogárhátúban is mutatkoztak első filmjükben. A hatvanas évek hippikultúrájának szerves részévé vált ez a szerethető, tényleg hippis kisautó, melynek népszerűségében az is közrejátszott, hogy könnyen elérhetők voltak hozzá az alkatrészek a nagy gyártási darabszámnak köszönhetően, és otthon is meg lehetett bütykölni, ha esetleg meghibásodott volna. A bogárhátúk megjelenése máig mosolyt csal az emberek ajkára – valószínűleg senkinek sem jut már eszébe róluk Adolf Hitler…
Ha szívesen olvasnál a náci diktátorral kapcsolatosan egy izgalmas anekdotát, olvasd el a következő cikkünket:
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
