Ha eleged van a tömegből, akkor neked mindenképp érdemes ellátogatnod a világ legelhagyatottabb nyaralóhelyeire vagy a bolygónk legészakibb településére. A Norvégiához tartozó Spitzbergák legnagyobb városa és székhelye kétségkívül Földünk egyik legcsendesebb, legháborítatlanabb, legtöbb titkot rejtő települése.
Az Északi-sark közelében
Az idilli Advent-fjord partján, meredek hegyekkel és több gleccserrel körülvett völgyben fekvő Longyearbyen az északi szélesség 78. fokán található, mindössze 1316 kilométerre az Északi-sarktól. A norvég fővárosból, Oslóból háromórás, Norvégia nyolcadik legnagyobb városából, Tromsøből pedig másfél órás repülőút vezet a Spizbergák szigetén található településre.
Átmenetileg otthon
Bár az apró város kissé zordnak tűnhet, Longyearbyen valójában nagyon vendégszerető. A helyiek szerint a legtöbb idelátogató jól érzi magát, és közülük sokakat annyira elvarázsol a hely, hogy nem is szívesen mozdul délebbre.
Bár azt hozzáteszik, hogy Longyearbyen leginkább egy olyan hely, ahová az emberek dolgozni, és nem élni jönnek.
Ezt támasztják alá a Norvég Statisztikai Hivatal adatai is, amelyek szerint az emberek átlagosan hét évet élnek Svalbardon.
Egy kis történelem
A települést egy bányatársaság egyik tulajdonosa, John Munro Longyear amerikai üzletember alapította 1906-ban. Mint az sejthető, a település a nevét is róla kapta, amely kiegészült a norvég várost jelentő „byen” szóval. A helyiek csaknem száz éven át főleg bányászatból éltek Longyearbyenben, amely 1943-ban teljesen megsemmisült, szerencsére azonban a második világháború után sikerült újjáépíteni. A település 1990-ig tipikus bányászváros volt, amely mára változatos üzleti közösséggel rendelkező várossá fejlődött.
Nekik normális, nekünk nem
Noha a közel 2500 longyearbyeni úgy érzi, hogy teljesen normális mindennapokat él, kívülről ez másképp látszik. Nem is csoda, hiszen a világ legtöbb településének lakói nem mondhatják el magukról például azt, hogy bármikor találkozhatnak jegesmedvével. Aztán ott van a meglehetősen zord és kiszámíthatatlan éghajlat, amelyet mondjuk egy mediterrán ember elképzelni sem tud, ahogyan azt sem, hogy hogyan lehet kibírni a hónapokig tartó sötétséget, aztán pedig a hosszú hetekig tartó világosságot.
Szezonális kontrasztok
Az északi fény idején Svalbardon négy hónapig – október végétől február közepéig – sötét van, ebből két és fél hónapig nincs különbség nappal és éjszaka között. Ez a sarki éjszakának nevezett időszak látványos szürkülettel kezdődik és ér véget, míg a „kevésbé sötét” hetekben bár egész nap a horizont alatt marad a nap, a felsejlő fény gyönyörű kék és vörös sugarakat küld az égboltra.
A sarkvidéki nyarat április közepétől augusztus végéig viszont az éjféli nap uralja, amely a nap 24 órájában magasan áll az égen.
Az évszak irányította, hatalmas szezonális kontrasztok a mindennapokat is befolyásolják. Ha világos van, és süt a nap, az emberek sok időt töltenek a szabadban, a téli sötétségben viszont társasági életet élnek, fesztiváloznak, fejlámpával túráznak és étterembe járnak.
Vigyázz, jegesmedve!
Longyearbyen egy olyan hely, ahol tulajdonképpen bármikor számíthatunk arra, hogy jegesmedvével találkozunk. A Polar Institute 2004-es jelentése szerint a Barents-tengeri területen 1900–3600 jegesmedve él.
Úgy gondolják, hogy ebből körülbelül 300 példány kóborol Svalbard környékén, ezért a lakosokat arra biztatják, hogy a biztonság kedvéért mindig legyen náluk puska vagy jelzőfegyver, ha elhagyják a települést.
Jegesmedvét ölni azonban tilos, lőni is csak életveszélyes helyzetben lehet. Noha Longyearbyen a fehér bundások szempontjából biztonságos zónának számít, időnként azért a település utcáira téved egy-egy példány.
De hol vannak a fák?
Longyearbyenben sehol, hiszen a tundra éghajlat miatt nemhogy fák nincsenek, a növényzet is minimális.
Svalbardon ráadásul permafroszt is van, ami azt jelenti, hogy a talaj több mint két éven át folyamatosan fagyott.
Ha nyáron valamennyire felolvad a talaj, még virág is nőhet, de ez tényleg nagy csoda a térségben. Svalbard egyedülálló növényvilágát egyébként törvény védi, tilos leszedni, hiszen sok-sok év is lehet, mire újra látható.
Páratlan, de nem veszélytelen természet
Ami szintén nagyon más, mint a mi világunk, az az, hogy Svalbard mintegy 60 százalékát gleccserek borítják. Amikor a jég nyáron elolvad, a gleccser olvadékvíz-csatornákat képez, amelyek télen jégbarlangokká alakulnak.
A barlangok akár több kilométer hosszan, több méter mélyen a föld alatt húzódnak, amelyek gyönyörű jégalakzatait gyakran fedezik fel megfelelő sisakkal és fényszórókkal.
Noha ezek valóban gyönyörűek, a hószánozókra nagy veszélyt is jelenthetnek, hiszen a hasadékokat és a hóhidakat borító hó könnyen beszakadhat.
Így közlekednek ők
Apropó, szán! Az alig több mint 40 kilométernyi, számozott utcákból álló úthálózattal rendelkező Longyearbyenben télen hó- vagy kutyaszánnal lehet közlekedni, nyáron pedig csónakkal, hiszen a Svalbard-szigetek településeit egyetlen út sem köti össze. Persze a településre repülővel is el lehet jutni, hiszen van repülőtere.
Szülni nem lehet
A város külön érdekessége, hogy teljesen másképp kezeli a szülést és a haláleseteket. Bár Longyearbyenben van egy kis sürgősségi kórház, a legtöbb esetet mégis a szárazföldön kell ellátni.
Az egészségügyi intézmény nincs például felkészülve egy szüléslevezetésre, ezért a kismamáknak azt tanácsolják, hogy a szülés előtt egy hónappal utazzanak el.
Gyakran ugyanezt kérik a haldoklóktól is, hiszen a településen a már korábban említett permafroszt miatt nem lehet hagyományosan temetni. A halottakat általában vagy a szárazföldre szállítják, vagy hamvasztás után, urnában helyezik örök nyugalomra a longyearbyeni temetőben.
További érdekességek
Ha még nem volna elég ennyi érdekesség a világ legészakibb városáról, még álljon itt néhány! Hihetetlen, de a településen mindössze egy élelmiszerbolt van, és a helyieknek természetes, hogy az ablakukból rénszarvasokat vagy épp békésen úszkáló bálnákat látnak.
A longyearbyeniek még mindig tartanak egy hagyományt: akárhányszor mennek szállodába vagy étterembe, leveszik a cipőjüket, csakúgy, mint régen, amikor még szénporosak voltak a lábbelijeik.
Emellett az összes bányászati infrastruktúra védett a településen és környékén. A bányászat egyébként továbbra is az egyik fő iparág, de az elmúlt évek szénárainak csökkenése miatt a bányászati tevékenységet visszaszorították. Az 1990-es évek után a turizmus is lassan, de biztosan jelentős iparággá vált Longyearbyenben, és mára a társadalom egyik fő pillére. 2016-ban 115 ezren keresték fel Longyearbyent, ebből 35 ezren tengerjáró hajóval érkeztek a tengerentúlról. A kutatás és az oktatás egy ugyancsak fontos iparág: diákok a világ minden tájáról érkeznek a Svalbard Egyetemi Központba, amely a biológia, geológia, geofizika és technológia területén végzett sarkvidéki kutatásokra összpontosít.
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
