Viking nők valójában nem léteztek: a kifejezést az északon hódító, hajózó népességre használták saját korában, a hajókon pedig leginkább kizárólag férfiak utaztak. Előfordult persze időnként nő is az utasok között, de nagyon alacsony számban, így tehát technikailag viking nőkről nem beszélhetünk. Az utókor mégis eltekint ettől a distinkciótól, és a vikingek asszonyait, lányait, anyjait, egyszóval a társadalom összes tagját a viking jelzővel illeti. Maradunk hát mi is a viking nők kifejezésnél.
Házasság északon
A nők, vagyis inkább lányok általában 12–15 éves korukban mentek férjhez, választásuk pedig ugyan részben a családok megegyezésének kérdése volt, de nekik maguknak is jutott beleszólásuk abba.
A házassági szerződés sem volt ismeretlen ebben a korban, ebben lefektették, hogy esetleges válást követően melyik fél milyen tulajdonnal távozhat a kapcsolatból.
Ha egy nő elvált, a hozományát visszakaphatta, és bizony ő maga is dönthetett arról, hogy nem akar már férjével élni. Ennek oka a bántalmazás vagy az elszegényedés is lehetett akár. Az újraházasodás lehetősége is nyitott volt, a viking társadalom nem vetette meg az elvált nőket.
Abban már van némi ellentmondás a tudósok között, hogy a házasságon kívüli kapcsolatok pontosan hogyan alakultak ebben a társadalomban. Az egészen biztos, hogy a férfiak szabadabban választhattak maguknak házasságon kívüli partnert, és utalnak jelek arra, hogy bizony az is előfordulhatott, hogy a másik – vagy harmadik… – nőt otthonukba vitték. A feleségnek ekkor joga volt szinte uralkodni az ágyasok fölött. Egyes források szerint ugyanakkor bár házasságban nők esetén keményen büntették a hűtlenséget, a házasságot nem kötött nők választhattak maguknak partnert úgy is, hogy hivatalosan nem esküdtek meg, és az ebből a kapcsolatból születő gyerekek hivatalos örökösként való elismerésére is volt mód.
Egy viking nő élete otthon
Bár sokféle szabadságjoggal rendelkeztek ezek a nők, az azért tény, hogy a viking társadalom berendezkedése alapvetően patriarchális volt. A férfiak házuk urai voltak, a legtöbb információnk arról van, ők hogyan élték életüket, de ez nem azt jelenti, hogy a nőkről ne tudnánk semmit sem. A családok összetartásában, a háztartás vezetésében természetesen hatalmas szerepük volt, de ez több és más, mint amit sztereotipikusan gondolhatnánk róluk.
A viking társadalom – bármennyire is hódítóként híresült el – kereskedelem és mezőgazdaság révén tartotta el magát, így a férfin túl a nőnek is jutott feladat bőven otthon. A férfiak általában inkább a földeken dolgoztak, míg a nők jellemzően az állatok ellátásával voltak elfoglalva.
Ha azonban a ház ura hajóra szállt, minden otthoni feladat a nő dolga volt.
Ellátták családjukat, közben vitték az üzletet vagy foglalkoztak az állatokkal. Otthonaikban – melyek jellemzően egyetlen helyiségből álltak, ennek közepén égett a tűz, a ház szélén pedig ágyakat helyeztek el – főztek, varrtak, takarítottak, gondozták az időseket, nevelték a gyerekeket és folyamatosan meséltek. A vikingek történelmének sok fontos fordulópontját csak azért ismerjük, mert az asszonyok újra meg újra elmesélték a történeteket a tűz mellett, így életben tartva azokat.
Amennyiben a férfi a többhetes vagy hónapos útról sosem tért vissza, a nő véglegesen átvette tőle a ház urának szerepét. Volt, aki élete végéig megtartotta ezt a szerepet, amiről a temetéskor a viking nők mellé, sírjukba elhelyezett jelképek árulkodnak.
Mindennapi élet
A viking kori maradványok tanulmányozása során a kutatók arra jutottak, hogy a viking nők és férfiak egyforma egészségi állapotnak örvendtek, ami arra utal, hogy társadalmuk nem „árazta be” egyértelműen értékesebbként már születésekor sem a fiúgyermekeket.
Ugyanazt az élelmet, ellátást kapták meg a lánygyerekek is, mint a fiúk, így ugyanolyan életesélyekkel indulhattak.
Azt nem tudjuk, hogy oktatás terén mire számíthatott egy viking lány, és mire egy viking fiú, de az ismert, hogy sokféle hivatás volt nyitott a nők előtt is, illetve egyes viking sagákban fennmaradtak női hősök nevei is. Még ha nem is élvezhette ebben a társadalomban ugyanazokat a jogokat egy nő, mint egy férfi, az egészen biztos, hogy képességei messzire juttathatták őt is.
Ebbe az is belefért, hogy ritka esetben egy viking nő is harcossá váljon: az ilyenek nők alakja ihlette a valkűrökét. A harcos nők ugyanúgy tudtak kardot forgatni és pajzzsal védekezni, mint férfi társaik: közülük a legismertebb talán Lagertha, aki Ragnar Lothbrok oldalán harcolva annyira lenyűgözte tudásával a férfit, hogy az később feleségül is kérte őt. Viking nők a frissen meghódított területekre is elkísérték egyes esetekben férjeiket, ahogyan arról leletek tanúskodnak: bár valószínűleg a hódításokban nem harcoltak, új helyekre letelepedtek kíséretükben. A viking nők élete egész más lehetett, mint amilyennek hisszük – még mindig sok a kérdés e téren, de az biztos, hogy önálló, erős és kemény nők voltak mind.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
