A Városliget területe több mint két évszázada a szórakozás színhelye: az 1810-es évek óta céllövöldék, mutatványosok, jósok, fakírok, tűznyelők, erőművészek várták itt a közönséget, eleinte alkalomszerűen, majd a vurstli megalakulása után állandó jelleggel. Az Ős-Budavára mulató a millennium évében vonzotta a bizarr látványosságokra vágyókat, a vurstli pedig főként a szabadnapos cselédlányokat és kimenős bakákat célozta meg, olcsó vendéglőivel és szórakozási lehetőségeivel.
A középosztály kedvelt helye: az Angol Park
Az 1910-es években a vurstli mellett megnyílt a középosztály kedvelt szórakozóhelye, az Angol Park, amelyben a vállalkozó kedvűek hajnali kettőig üthették el az időt. Kipróbálhatták a sárkányvasutat (a barlangvasút elődjét), majd felépült a hullámvasút, a sikló, a ródli, a csodacsónak (mesecsónak), az elvarázsolt kastély, a kanyargó, a későbbi viharvasút, továbbá megkezdte működését az első dodzsem és a gőzmozdonyos kisvasút. A Dragon Ervin tervezte hullámvasút egy kilométeres borovi fenyőből készült pályája már ekkor is Európa leghosszabb faszerkezetű hullámvasútjának számított. A körhinta 1906 óta forgott, eleinte izomerő, majd gőzgép, végül áram hajtotta. A nagy attrakciók mellett céllövöldék, fotográfusok, jósok, ügyességi játékok is várták az érdeklődőket.
Vidám Park: a dolgozók szórakozóhelye
Az Angol Park a háború alatt is üzemelt, amíg lehetett. Később jódlizenés sörcsarnokában, az Alpesi Faluban katonákat szállásoltak el. Az ostrom alatt a vasút közelsége miatt a park súlyos károkat szenvedett, majd szovjet fennhatóság alá került. A park szinte azonnal kinyitott a háború vége után, 1950-ben pedig a vurstli és az Angol Park egyesülésével megalakult a Budapesti Vidám Park Vállalat. A színes plakátok büszkén hirdették, hogy ez a hely a „dolgozók szórakozóhelye”, s a park ennek megfelelően át is alakult:
revüműsor helyett munkásmozgalmi dalokat hallgathattak az arra járók, és a dekorációt is az osztályharc szellemének megfelelően alakították át.
Ekkor alakították ki a János vitézt idéző dekorációt a barlangvasúton, a hatvanas években pedig a játékterem vonzott minden addiginál több érdeklődőt. Hétvégente csak kiadós sorban állás után lehetett bejutni a Vidám Parkba: a tükör útvesztő és az ultramodernnek számító röpcsi is sokakat érdekelt. Igyekeztek cserélni az elavult játékokat, beszereztek például 30 villanyautót (dodzsem), és 1981-ben átadták az űrrakéta nevű játékot, majd a leégett elvarázsolt kastély helyett épült új épületet.
Sorban állás a nyolcvanas években
Az idelátogató gyerekek és felnőttek a nyolcvanas évekre számtalan izgalmas szerkentyűt próbálhattak ki – például a viharvasút sci-fi változatát is. A kilencvenes évekre ezek mellé egyre durvább, egyre inkább gyomrot próbáló szerkezetek érkeztek: az átforduló hullámvasút (Looping Star), a Galaxy, a sokak számára maradandó élményt nyújtó Pirat vagy az Isar Jump vadvízi csónak.
A nyolcvanas években hétvégente több ezer ember látogatott ki a Vidám Parkba, nagyobb ünnepek alkalmával pedig gyakorlatilag egy gombostűt sem lehetett leejteni. Kora tavasztól késő őszig tartottak nyitva, és a legnépszerűbb eszközökre akár fél órát is sorban kellett állni. A belépődíjon kívül minden egyes attrakcióért még külön kellett fizetni: „Emlékszem még azokra az időkre, amikor minden játékot külön kellett fizetni: nagy stressz volt, hogy mi mindent sikerül majd kikunyerálni, mivel nem ezresekkel volt otthon kitömve a párnaciha” – emlékezik vissza gyerekkorára Szandra. „A hullámvasút volt a non plus ultra élmény, hát arra a faszerkezetre azt hiszem, felnőtt fejjel mar nem is merném rábízni magam. A Piratot és a centrifugát vagy nem mertük kipróbálni, vagy a szülők nem engedték – vagy túl drága lehetett… végül a Breakdance-nél kötöttünk ki, nagy kedvencként.”
Retró élményeink
„Én már akkor is elég félős voltam, és a nagy faszerkezetes hullámvasút egyáltalán nem adott okot a bizalomra, így soha nem is ültem fel rá. Legjobban a régi körhinta tetszett, mert visszarepített a régi, békebeli időkbe, és az a korszak már gyerekként is elvarázsolt. Egyébként meg tiszta stressz volt, hogy mindenért külön kell fizetni, mert a szüleim azért nem voltak annyira kitömve, és ha mindenre felültem volna, kész anyagi csőd lett volna” – vallja be Bogi.
Timi viszont igazi Vidám Park-rajongó és adrenalinfüggő volt kislányként is: „Emlékszem az izgalomra, hogy vajon a recsegő hullámvasút színes sárkánykocsijai közül sikerül-e az elsőt elcsípni. A ciklon hullámvasút kísértetiesen üres vasszerkezetére, ami mint egy mementó foglalt el egy jókora részt a Vidám Park hátulsó részében. Szüleink elmondása szerint baleset volt, valaki kiesett… de még évekig nem bontották el. A rozsdás óriáskerékről be lehetett látni az egész környéket, de szigorúan ránk volt szólva, kapaszkodnunk kellett a középső asztalkába, nehogy ki találjunk esni több emelet magasságból, hiszen a biztonságot egy beakasztható vékony lánc jelentette csak. A Pirat hajóban ugyan egyáltalán nem volt meg a biztonságérzetem, de a »nagyok« szerint ez volt a legmenőbb – így nekem is mennem kellett persze, és amikor kiszálltam a Breakdance forgatagából, zúgott a fejem a kilencvenes évek diszkóslágereitől, de fülig ért a szám.”
Akiket nem az adrenalin vonzott, szelídebb szórakozást is találhattak maguknak: „A legjobb a peca volt, ahol fahalakat kellett kipecázni, a hasukon volt szám. A szám alapján kaptál valami gagyi cuccot. Imádtam.”
„Mivel egész életemben tériszonyom volt, az óriáskerék, hullámvasút szóba sem jöhetett. A mesecsónakot viszont nagyon szerettem, később, amikor a szüleim már elég idősnek tartottak hozzá, a szellemvasút is bejött. A pecázós játékra én is emlékszem, az nagyon menő volt.”
Mások viszont nem lelkesedtek már gyerekként se a Vidám Parkért: „Anyám vitt egy csomó kört azon a rémségesen, aminek van egy neve is, csak nem jut eszembe, mire észrevette, hogy végig be volt csukva a szemem, mert nem merem kinyitni. Megígértette velem, hogy kinyitom, megígértem, de nem ment. Azóta sem tudom, mi volt bent, csak hogy huhogtak, viszont legalább elment vele 3 óra.”
„Valami brigádkiránduláson voltam gyerekként a Vidám Parkban meg a cirkuszban.
Apám be volt rúgva, meg szerintem minden más férfi is, aki útnak indult a különbuszon a pesti kirándulásra.
Később 15-16 évesen is jártam a Vidám Parkban, a színjátszó csoporttal: nagy, bő népies szoknya, fatalpú szandál, bő póló, »tökéletes« outfit a sokat sétálós, játékokra felülős naphoz.”
„Mi nem nagyon voltunk. Anyám ugye már akkor bio volt, és én felnőttként ettem először vattacukrot. Nem is ízlik. Most külföldön élünk, és folyton meghatódom, amikor a kisfiam megy a körhintában. Itt tényleg nagyon szép, 20-as évekbeli hinták vannak, és nem a gagyi műanyag villogók.”
Egy korszak vége
A kilencvenes évek második felére a Vidám Park vesztett a vonzerejéből. Hosszas tárgyalások után döntés született arról, hogy az állatkertbe integrálják, így 2013. szeptember 30-án bezárták. A szétbontható és elszállítható szerkezeteket 2014-ben eladták egy holland cégnek, amely továbbértékesítette azokat – ócskavasként, annak ellenére, hogy egy részük, például a panorámakerék még működőképes volt. Ezután az állatkert területén működött rövid ideig a Holnemvolt Park, de mára a játékok közül a műemlékké nyilvánított hullámvasút, az alatta lévő mesecsónak és lovas körhinta maradt csak meg, amelyek a Pannon Park – és a hozzá tartozó hányatott sorsú Biodóm – részeként várják további sorsukat.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés