Victor Hugo szerelmi élete

Feleségével nyitott házasságban éltek

Victor-Marie Hugo 1802. február 26-án született Besançonban, grófi családba; édesapja tábornokként szolgált Napóleon seregében, mely, csakúgy, mint az édesanyja által vallott rojalista eszmék, meghatározták a leendő irodalmár politikai és világnézetét. Hugo már kamaszként irodalmi pályára kívánt lépni: 15 évesen elküldte egyik versét a Francia Akadémia pályázatára, a zsűri azonban azt hitte, fricskából tetteti magát ilyen fiatalnak, ezért a fődíj helyett csak dicséretben részesítették. Az elismerés felbátorította az ifjú költő- és írópalántát, aki ezután minden erejével az írás felé fordult, és a kibontakozó francia romantikus mozgalom egyik vezéralakja lett.

A szorgos és tehetséges fiatalember mindössze húszéves volt, amikor feleségül vette a nála egy évvel idősebb Adèle Foucher-t, akit gyerekkora óta ismert, családjaik ugyanis szoros baráti kapcsolatban álltak egymással. A két fiatal közelebbi ismeretsége levelezéssel kezdődött, Hugo három éven keresztül udvarolt, és legalább 200 szerelmes levelet, verset írt kedvesének, akit ekkor még nem igazán érdekelt az irodalom, férje példáját követve később mégis írónő vált belőle. Hugo a leveleiben menyasszonyaként hivatkozott Adèle-re, a lány szülei azonban sokáig hallani sem akartak kettejük kapcsolatáról; végül 1821-ben, miután Hugo édesanyja meghalt, ő pedig a Bourbon-házat dicsőítő költeményeiért évi 1000 frank királyi kegydíjban részesült, mégis beleegyeztek a frigybe.

A saját maga által terjesztett történet szerint a szexuálisan túlfűtött író és újdonsült neje kilencszer szeretkeztek a nászéjszakán, később azonban teljesen kiveszett kapcsolatukból a testiség. Hugo és a markánsan eltérő vérmérsékletű Adèle 46 éven keresztül, előbbi haláláig kitartottak egymás mellett; a párnak házasságuk első nyolc éve alatt öt gyereke született – a legidősebb, Léopold mindössze három hónapos korában meghalt –, többet viszont nem szerettek volna, ezért inkább a megelőzés leghatékonyabb módját, az önmegtartóztatást választották. (Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy Adèle az említett időszak alatt ötször el is vetélt.)

Szeretője börtönbe került miatta

A pár a kezdetektől nyitott házasságban élt, Adèle tökéletesen tisztában volt férje afférjaival és szexuális kalandozásaival, de szemet hunyt felettük, miként Hugo is megbocsátotta nejének az alkalmi félrelépéseket. Az író leghíresebb és legszenvedélyesebb szerelmi viszonya Juliette Drouet színésznővel esett meg, akihez rengeteg szerelmes verset írt, és hosszú évtizedeken keresztül kölcsönösen imádták egymást. Drouet intézte el, hogy Hugo megússza a börtönt, amikor a III. Napóleon elleni 1851-es államcsínyben való részvételéért letartóztatták, majd vele tartott belgiumi száműzetésébe. Az író és színésznő kedvese minden évben megünnepelték megismerkedésük évfordulóját, és közösen írtak az Évfordulók könyvének elnevezett, gyengéd sorokkal és szerelmes üzenetekkel megtöltött füzetbe.

Hugo másik leghűségesebb szeretője a nála 18 évvel fiatalabb Léonie d’Aunet írónő volt, akit 1845-ben a rendőrök rajtakaptak hősünkkel egy bordélyban; a férjes asszonyt házasságtörés bűnéért börtönre ítélték (miközben Hugo semmilyen retorzióban nem részesült), két évet húzott le a rácsok mögött, férje, François-August Biard festőművész otthagyta, gyerekeit sokáig nem láthatta, családja kiközösítette. D’Aunet kényszerből fordult az irodalom felé, 1854-ben megírta Egy asszony útja a Spitzbergákra című útleírását – melyben a volt férjével közös északi sarkköri utazásának történetét mesélte el –, a könyv óriási siker lett, így jóra fordult a megalázott, kisemmizett asszony sorsa.

Válogatás nélkül habzsolta a nőket

A szexmániás Hugo természetesen nem érte be állandó szeretői társaságával, folyamatosan kereste az alkalmi afférokat és szexkapcsolatokat, saját bevallása szerint mintegy 200 nővel volt kisebb-nagyobb viszonya élete során (az állítás természetesen nem leellenőrizhető). Nem volt válogatós, az úri hölgyeket ugyanolyan szívesen elcsábította, mint a Párizsban üzemelő számtalan bordélyház alkalmazottait, de hölgy rajongóival és a házában dolgozó cselédekkel, szolgálólányokkal is gyakran létesített intim kapcsolatot.

A pletykák szerint Hugo a reggelt gyakran egy fiatal prostituálttal indította, ebéd előtt egy csinos színésznővel alapozta meg az étvágyát, uzsonnára egy érettebb kurtizánt „fogyasztott”, végül vacsorára valamelyik állandó szeretője, például Madame Drouet ágyában kötött ki. Naplóiban részletesen megörökítette szexuális szokásait és afférjai történetét, a kényes részleteket gyakran kódszavakkal illette: a melleket például suisses-nek, vagyis „svájcinak” nevezte, az említett nemzet tagjai ugyanis imádják, és nagy becsben tartják a tejet.

A pajkos írófejedelem egy alkalommal még saját fia, Charles Hugo barátnőjével is kikezdett: az ifjabb Hugo levélben panaszkodott édesapjának, hogy viharos románcba keveredett egy ifjú hölggyel, mire amaz szerelmes leveleket küldött az illető lánynak, és végül sikerült is ágyába csábítania őt. Charles nem haragudott meg apjára, amiért elcsaklizta a szeretőjét, a nőnek pedig azt írta: „nem vagy bűnös, bármelyik nő inkább őt választotta volna helyettem, amennyiben megadódik számára ez a lehetőség”.

Bezártak a párizsi bordélyok a temetése napján

Hugo a nyilvánosság előtt sem titkolta afférjait és szexéhes természetét, sőt, gyakran kérkedett teljesítményével: azt állította, a nők ellenállhatatlannak találják őt, amit elsősorban nagylelkű természetével magyarázott, szeretőit ugyanis gyakran busásan kisegítette anyagilag, például házat vett nekik. A már életében legendává vált író – aki irodalmi tevékenysége mellett politikusként is szolgálta hazáját, képviselőként ült a francia parlament felsőházában – szexuális étvágya idősebb korában sem csillapodott, naplója szerint élete utolsó négy hónapjában (83 évesen) 83 szerelmi együttlétet bonyolított le.

Az 1885. május 22-én, agyérgörcsben elhunyt Hugo végrendeletében azt kívánta, a koldusokat megillető módon helyezzék örök nyugalomra – kérését egyedi módon teljesítették, a szegények halottaskocsiján, de hatalmas állami ünnepség mellett, kétmilliós tömeg kíséretében szállították holttestét a párizsi Panthéonba, ahol az ország legnagyobb személyiségei között nyugszik. A városi legenda szerint Hugo temetésének napján bezárt a francia főváros összes bordélya, hogy a prostituáltak leróhassák kegyeletüket legkedvesebb és legnépszerűbb kuncsaftjuk előtt.