venezuela

A világ egyik legnagyobb kőolajtartalékával rendelkező ország fényes lehetőségeinek visszavonhatatlanul a 2010-es években szakadt vége: a vezető politikusok ballépései miatt Venezuela a munkanélküliség, a szegénység, a bűnözés és a korrupció melegágya lett. Már az 1990-es évektől kezdve voltak jelek arra, hogy az elhibázott politikai döntések bajba fogják sodorni az országot, a 2000-es években pedig már mindennaposak voltak a tüntetések és a zavargások. A helyzet évről évre rosszabb lett, amiben szerepet játszott a 2015–16-os olajválság is.

Az ország, amely összeomlott

Hugo Chávez halálos ágyán Nicolas Madurót nevezte ki utódjának, akinek elnöksége alatt az amúgy is az államcsőd szélére sodródott ország gazdasága összeomlott, aminek katasztrofális következményei lettek. Maduro egyre inkább autoriter módon kormányzott, korlátozta az állampolgári szabadságjogokat, a sajtószabadság soha nem látott mélységekbe süllyedt, és mindennapossá vált a korrupció. Ezek mellett azonban milliónyi más probléma is keseríti a venezuelaiak életét.

Venezuelai menekültválság

Köztük az amerikai kontinens legnagyobb menekültválsága: 1999 és 2019 között négymillió venezuelai vándorolt ki, ez az ország lakosságának mintegy 10%-a. Azoknak, akik az országban maradtak, Maduro 2018-as újraválasztása után borzasztó nehézségekkel kellett szembenézniük:

2700%-os infláció 

Az inflációt pénznyomtatási kísérletekkel próbálták kezelni, sikertelenül: 2020–21-ben például 2700%-os volt a pénzromlás mértéke, az emberek az utcán dobálták el a bankjegyeket. (Idén már „csak” 400% körüli.) Olyan árak jelentek meg, hogy egy-egy vásárlás során nem fértek rá a számjegyek a digitális mérlegre vagy a kártyaolvasó kijelzőjére. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, beindult a cserekereskedelem, de az ország jelentős része ma sem jut elegendő élelemhez. 2023 januárja és júniusa között több mint 100 000 gyermek volt alultáplált az országban.

Órákig várakozni egy szappanért

Katasztrofális mértékű áruhiány lépett fel: nem lehetett például szappant, vécépapírt, tisztálkodószereket kapni, vagy ha mégis, csak órákig tartó sorban állás árán. Az állam feladata lenne a gyógyszerellátás szabályozása, de gyakorlatilag nem vagy alig lehetett gyógyszerekhez jutni, emiatt sokan állatgyógyászati készítményeket fogyasztottak.

A nyomornegyedekben rendszeresek voltak a zavargások – pedig éppen az ott lakók segítségével tudott nyerni a Chávez által kijelölt Maduro 2018-ban is. Azok a venezuelaiak ugyanis, akik aláírásukkal tanúsítják, hogy Madurót támogatják, rendszeresen és ingyenesen alapvető élelmiszerekhez (olcsó zöldségeket, kukoricát, zellert, jukkát) és tisztasági felszereléseket tartalmazó csomaghoz juthatnak. Ezt a politikus az úgynevezett hazakártya (carnet de la patria) bevezetésével érte el, amely adatvédelmi szempontból igencsak aggályos: tartalmazza tulajdonosa születése napját, politikai hovatartozását, kórtörténetét és pénzügyi helyzetét. Cserébe a birtokosa ingyenesen juthat benzinhez, vagy az állam időnként nagylelkűen kifizeti közműtartozását – igaz, előfordul, hogy arra is napokat kell várni. (Erre is épült már szolgáltatás: a „bérvárakozók” rendszere.) A kormány időnként (például a nagyböjt előtti karneválok alkalmával) bónuszt is osztogat – ebből akár egy kilogramm sajtra is futja.

Egy doboz tojásra nem elég a tanári fizetés

A helyzet pedig egyre rosszabb és rosszabb lett. Nem volt víz, nem volt áram, a közbiztonság már régen csak szép emlék maradt. A nemzetközi körökben vállalhatatlan Maduro átruházta a hatalmat a hadseregre, de a valóságban – formálisan – a mai napig ő az ország miniszterelnöke. (Vele szemben pozicionálja magát Juan Guaidó, aki önhatalmúlag az ország ideiglenes államfőjének nyilvánította magát.) A feketegazdaságból, például kábítószerből származó jövedelemből meggazdagodott kiváltságos réteg mindenhez hozzájut aranyáron, a köznép viszont nyomorog. 2018-ban megjelent egy riport egy átlagos venezuelai nő bevásárlásáról:

14,40 dollárt (5175 Ft) költött egy doboz tojásra, ami több volt, mint általános iskolai tanárként kapott fizetése.

Az országot jelenleg is szankciók sújtják, a minimálbér összege havonta mindössze 13 000 000 bolivár (5,40 dollár, azaz 1405 Ft). Ezért körülbelül egy kilogramm almát lehet vásárolni, vagy egy vekni kenyeret, egy liter tejet és négy tekercs vécépapírt. Slussz.

Több mint 1000 tüntetés

2023 első két hónapjában több mint 1000 tüntetés robbant ki Venezuelában. A tanárok, egyetemi oktatók, egészségügyi dolgozók és gyári munkások vezette tiltakozások a minimálbér-emelést kívánják elérni, Maduro viszont az Egyesült Államok szankcióit okolja az ország katasztrofális gazdasági helyzetéért. Egy tanár Venezuelában jelenleg havi 20 dollár körüli összeget visz haza, miközben a legszűkösebb megélhetés is minimum 400 dollárba kerül. Így sokan kénytelenek beállni fizikai munkásnak a tanítás mellett: dokkmunkásként vagy segédmunkásként, feketén, jóval több pénz üti a markukat – nem mellesleg dollárban. A módszernek már neve is van: mozaikórarend (horario mosaico), ami azt jelenti, hogy a tanárok hetente csak két napot tanítanak, hogy több idejük legyen más jövedelemszerző tevékenységekre.

Mindeközben a politikai ellenfelekkel sem bánnak kesztyűs kézzel: 2022 októberében 245 politikai fogoly tartózkodott Venezuela börtöneiben, velük szemben nem volt ritka az embertelen bánásmód és a kínzás sem. Nem hivatalos katonai csoportok (például a kolumbiai FARC) működnek a határ menti államokban, amelyek kijárási tilalmat vezetnek be, és nem riadnak vissza a gyerekek körében elkövetett kényszertoborzásoktól sem. A hatóságok nem védték meg az őslakosokat az erőszaktól, a kényszermunkától vagy a szexuális kizsákmányolástól. A Human Rights Watch szörnyű visszaéléseket – amputációkat, lövöldözéseket és gyilkosságokat – dokumentált a dél-venezuelai illegális aranybányákat ellenőrző csoportok részéről, amelyek a kormány beleegyezésével működnek.