Mi vitte rá van Goghot, hogy levágja saját a fülét, és odaadja egy prostituáltnak

Vincent van Gogh 1888-ban Arles-ba költözött, hogy testvére jóindulatától független, önálló éltet élhessen, és ecsetvégre kapja Dél-Franciaország megkapó fényeit és színeit. A provance-i táj valóban termékenyen hatott rá, de egyre magányosabbnak érezte magát, ezért levelet írt barátjának, festőtársának, Paul Gauguinnek, és arra kérte, hogy látogassa meg. 

Gauguin október végén érkezett meg Arles-ba, és beköltözött Van Goghhoz a Lamartine téren álló sárga házba. A közös munka eleinte zökkenőmentesen zajlott. Van Gogh szerette volna elkápráztatni barátját saját stílusával, mindazonáltal azt remélte, hogy tanulhat is a nála idősebb és tapasztaltabb festőtől. Gauguin jelenléte boldoggá tette, de rettegett tőle, hogy egyszer eljön majd a nap, amikor ismét magára marad. 

Van Goghra hatalmas súlyként nehezedett ez a szorongás, a megfelelési kényszer, a feszített munkatempó és egészségtelen életvitele, amelyek együttese az idegösszeomlás szélére sodorta. Két hónap után Gauguinnel való kapcsolata is megromlott, ideges természete barátságukra is rányomta a bélyegét. 

December 23-án, egy hűvös, vasárnapi estén a két festő összeszólalkozott. Van Gogh Gauguinre támadt, majd hazament, felkapta a mosakodótál mellől a borotváját, és levágta a saját fülét. A véres testrészt egy darab papírba csomagolta, és egy helyi prostituáltnak ajándékozta. 

Másnap reggel a rendőrség talált rá otthonában, azonnal kórházba vitték, Gauguin pedig táviratban értesítette a festő öccsét, Theót, aki azonnal vonatra ült, hogy testvére betegágya mellett lehessen. Van Gogh másnap semmire sem emlékezett a történtekből. 

Első idegrohamát egy hónappal később újabbak követtek. Hallucinált és epilepsziás rohamok kínozták. Ugyan egy hét lábadozás után elhagyhatta a kórházat, de nem volt többé maradása Arles-ban, ahol az emberek őrültnek tartották. Nyilvánvalóvá vált, hogy mentális betegségben szenved, ezért májusban önként bevonult a Saint-Rémy-de-Provence-i szanatóriumba.