valódi nemecsek ernő

Az 1960-as évek elején különös perről cikkezett a magyar sajtó. Egy papucskészítő bedolgozó, bizonyos Józsika-Jezsek Ferenc indította az író Hollós Korvin Lajos ellen. Józsika-Jezsek azt állította: valójában róla mintázta Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk vézna testalkatú, kis növésű, szőke Nemecsek Ernőjét.

Ki lehetett a valódi Nemecsek?

Molnár Ferenc sohasem árulta el, ki volt legismertebb regényének valóságos modellje. A korszakban a budapesti címjegyzék szerint öt-hat család is élt a városban ezzel a vezetéknévvel. Egyesek Molnár gyerekkori barátját, Feiks Jenőt sejtették a főhős alakja mögött, mások az osztálytársat, Eleőd Tihamért, aki egy alkalommal a lábát törte, amikor a grundra szökött. Molnár egyik nyilatkozatában azt állította, Nemecsek modellje a valóságban meghalt az 1919-es spanyolnáthajárványban, máskor pedig Flaubert-t idézve kijelentette: „Nemecsek Emma én vagyok.”

"Tisztára Nemecseknek érzem magam"

Jezsek Ferenc 1936-ban kereste fel személyesen a Magyarország szerkesztőségét, dalköltőként és szabómesterként mutatkozott be, és bejelentette: néhány társával együtt megalakítja a Pál utcai fiúk asztaltársaságot. A „kövér, kedélyes ember” anekdotákat is mesélt, hogy hitelesebbé tegye állítását, miszerint ő „az egyik főmacher”: „Télen bemásztunk a hullaházba. Valamelyik nap két falhoz támasztott hullát találtunk a pince sarkában. Megdobáltuk őket kőlabdával. Erre az egyik megmozdult. Még ma sem felejtettem el, milyen eszeveszetten menekültünk akkor a pincéből. Később kiderült, hogy a hullák élő altisztek voltak.”A férfi azt is felidézte, amikor a grundon rendszeresen feltűnt „egy különös, monoklis bácsi”, aki cigarettát osztogatott nekik, miközben figyelte tevékenységüket, és akitől nagyon tartottak, mert meg voltak győződve róla, hogy titkosrendőr.

Jezsek Ferenc (aki csak akkor lett Józsika, amikor dalokat kezdett írni) már ekkor, 1936-ban elhintette: Molnár az ő és egy bizonyos Rostási Károly alakjából gyúrta egybe Nemecsek Ernő figuráját. „A Rostási halt meg, de én voltam az, aki kémkedett. Szép idők voltak azok...

Most negyvenhat éves vagyok, de még ma is vannak napok, amikor tisztára Nemecseknek érzem magam.”

A testes, nagydarab, barna szemű Józsika-Jezsek és Nemecsek között nagyon kellett keresni a hasonlóságot, mert azon kívül, hogy mindketten a Józsefvárosban laktak, és mindkettejük apja szabómester volt (bár Józsikáé katonai szabó), nem sok egyezés mutatkozott.

Színesedő emlékek

1937-ben Az Est című lap közölt egy fotót a testes „Nemecsekről”, ahogy katonai egyenruhában koszorút nyújt át Darvas Lilinek. Ezután a fasizálódó Magyarországon már nem feltétlenül csengett jól Molnár Ferenc neve, így Józsika-Jezsek egy időre félretette Nemecsek-identitását, és csak az 50-es évek végén jelentkezett újra, miután az utolsó hitelesnek tartott Pál utcai fiú (Ágoston Dezső) elhunyt. A hírt, hogy Nemecsek él, először az Esti Hírlap lebegtette meg 1959-ben, amikor nosztalgikus hangvételű cikkben merengett azon, hogy „vajon hány ezüst hajú Pál utcai katona” koszorúzza meg a József körúton álló ház emléktábláját Molnár Ferenc halálának évfordulóján. „Kevesebben már, mint egy kézen az ujj. Ott lesz Nemecsek (Jezsek volt az ő neve, ebből lett Nemecsek, s mint Józsika Ferkó – 40-50 éve már – ő szerezte a »Látod-e babám«, a »Hideg szél fúj, édesanyám«, meg a »Lányok a legényt« és még sok régi dalt)” – írta a lap, majd felidézte a beszélgetést „az ősz hajú Nemecsekkel”, akihez közben megérkezett az úttörők küldöttsége is, akiket a 69 éves „Nemecsek bácsi” szívélyesen és lelkesen fogadott. De a papucskészítő bedolgozó más lapokban is hangzatos kijelentéseket tett:

„Olyan boldog az öregkorom. Gyermek vagyok megint. Mindig a gyerekek vesznek körül. Néha úgy érezem, mindenki az én gyermekem.”

Innentől kezdve „Nemecsek” egyre népszerűbbé vált. Százával kapta a meghívókat: gyárak, iskolák, kultúrházak keresték meg, közönségtalálkozókon vett részt, és készségesen felelgetett a riporterek kérdéseire, egyre színesebbé szőve „nemecseksége” történetét: „Molnár Ferenccel, a híres íróval én ismerkedtem meg először. Apám szabó volt, és mindig én szállítottam haza az író élesre vasalt nadrágját. Ő mindig leültetett és a grundról kérdezgetett. Nála ittam először habos kávét. (…) Molnár Ferenctől kaptuk az első igazi labdát. (…) A regény első kiadásának megjelenésekor Molnár Ferenctől mindannyian egy dedikált példányt kaptunk. Mikor újból találkoztunk, mondtam neki: „Feri bácsi, én nem haltam meg, élek”. – Nem baj, fiam – válaszolta az író –, így jött ki a lépés, a valóságban annál tovább élsz majd” – állította például 1960-ban a Kisalföldnek nyilatkozva. A lap közölte a dalköltő egyik – nem éppen Molnár Ferenc-i magasságokba emelkedő – dalszövegét is:

„Nagy újság van az alvégen.

Két hold ragyog fenn az égen,

Szegény kutyák most nem tudják,

Este melyiket ugassák.”

Három forintért dedikált, de sonkát is elfogadott

Ekkoriban már három forintért dedikálta A Pál utcai fiúk példányait a Corvin áruház előcsarnokában, sőt, a Gittegylet „eredeti”, 1902-es pecsétjét is beütötte a hiszékeny és lelkes gyerekek könyveibe. Előkerültek gyerekkori fényképei, „Nemecsek” felirattal a hátoldalon – az, hogy se vékony, se alacsony, se szőke nem volt (már akkor sem), hanem inkább izmos, barna és magas, sem őt, sem a hozzá fordulókat nem zavarta. Hazai és nemzetközi iskolások csoportjait fogadta lakásán, majd arra hivatkozva, hogy otthona nem elég reprezentatív ezekhez az eseményekhez, a VIII. kerületi tanácstól új lakást igényelt, természetesen a Pál utcában. Az őt meglátogató gyerekektől nemcsak pénzt, de libákat és sonkát is elfogadott.

Rendőri besúgó és nyilas főtörzsőrmester

Nem ő volt az egyetlen ál-Nemecsek, de kétségkívül ő volt a legügyesebb, akinek ténykedéséről végül az író Hollós Korvin Lajos rántotta le a leplet az Élet és Irodalomban, 1962-ben. Hollós Korvin nehezményezte, hogy Józsika-Jezsek hamis identitásával „házal” különböző intézményeknél, ha pedig valaki kételkedni merészelt az ő „nemecsekségében”, „azzal fojtotta bele a szót, hogy ő nemcsak »Pál utcai fiú«, hanem nyugalmazott rendőrszázados is! Ez utóbbi állítása persze szintén valótlan, de csodálatosképp mégis elég volt ahhoz, hogy a firtatókat elnémítsa.” Az első írás után rengeteg tanú jelentkezett Hollós Korvinnál, akiktől Józsika-Jezsek különböző viselt dolgairól értesülhetett: kiderült, hogy mind a Budai Dalárda, mind a 32-esek gyalogezrede kizárta soraiból, 1916-tól kezdve hivatásos rendőri besúgó volt, 1944-ben pedig nyilas főtörzsőrmesterként tört a Szerzői Jogvédő Hivatal jogtanácsosának életére, miután kiderült: nem ő szerezte azokat a bizonyos nótákat, így nem jogosult a jogdíjra sem. Arról, hogy melyik volt az a nóta, amely kétségkívül Józsika-Jezsek nevéhez fűződik, szintén Hollós Korvin Lajos írt: „1944. március 19-én ódát írt és zenésített Hitler Adolfhoz, majd kottástul expressz ajánlva Berlinbe küldte a címzettnek.”

Megírta A Pál utcai fiúk folytatását

Az 50-es évek végén Józsika-Jezsek arra szánta el magát, hogy megírja 800 oldalon A Pál utcai fiúk folytatását. Regényét a Móra Kiadónál tervezte megjelentetni, gépírónőjének viszont „elfelejtett” fizetni: „azzal vitte el tőle a munkát, hogy egy órán belül elhozza az érte járó munkadíjat, de ez az óra mindmáig nem telt le.”

A Móra elutasította a gyengének ítélt regényt, ekkor Józsika-Jezsek az őt meglátogató úttörőket biztatta, „hogy telefonon sürgessék a könyv kiadását a Móránál, amelynek titkársága két héten át majd megőrült az ostromtól.”

Hollós Korvint a fenti állításaiért Józsika-Jezsek Ferenc beperelte. A tárgyaláson az ál-Nemecsek nem jelent meg, feltűnt viszont Molnár Ferenc húga, Molnár Erzsébet, aki elmondta: „Bátyám nem beszélt arról, hogy a hős megírására mi inspirálta, de tudtam gyermekkori élményeiről, hiszen láttam őket játszani a grundon. Feiks Jenő és más régi barátai gyakran felkeresték, de a grundon abban az időben, tehát felnőtt korában, játszadozó gyerekekkel nem érintkezett. Jezsek Ferenc nevű szabómesterről sohasem hallottam. Az sem történt meg, hogy ennek a szabónak a fia hozzánk vasalt ruhát felhozott volna.” Molnár húga felidézte azt is, hogy 1939-ben jelentkezett nála egy férfi, aki Nemecseknek mondta magát, amikor azonban ezt tudatta Molnárral, az író figyelmeztette: ne higgyen senkinek. Molnár Erzsébet szavaiból kiderült az is, hogy 1959-ben Józsika-Jezsek ismét felkereste, azt állítva, hogy a rendőrségtől jött, amikor azonban beengedte a lakásába, közölte: „Én vagyok Nemecsek.” A pert végül a 74 éves papucskészítő elveszítette: „A bíróság a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy nem adhatott élményanyagot az írónak regényéhez és nincs bizonyítéka arra, hogy Molnár Ferenc róla mintázta volna meg Nemecsek alakját.” (Borítókép: Anthony Kemp brit gyerekszereplő Nemecsek Ernő szerepében, az első magyar-amerikai koprodukciós film, A Pál utcai fiúk forgatásán. Fortepan, Szalay Zoltán.)

A Pál utcai fiúk első filmváltozatát 1917-ben forgatták, természetesen még némafilmként. Ennek érdekessége, hogy a szereplők között feltűnik Papír Magda művésznéven a későbbi írónő, Szepes Mária is. Ha az ő sorsáról is olvasnál bővebben, ezt a cikket ajánljuk.