Mi, magyarok évente 18 millió tonna hulladékot termelünk, aminek nagy része települési hulladék, az pedig több mint 15%-ban műanyag. Ennek a műanyaghulladék-mennyiségnek csak nagyjából a harmadát, úgy 35%-ot hasznosítunk újra. Ezzel van egy kis házi feladatunk, mert
a vonatkozó európai uniós előírások szerint ezt az újrahasznosítási arányt 55%-ra kell növelni 2035-re.
Addig ugyan még van egy kis időnk, de ha azt vesszük, hogy Németországban már most a csomagolóanyagok 98%-át képesek összegyűjteni az üvegvisszaváltó rendszer segítségével, akkor nem érezzük úgy, hogy hátradőlhetünk.
Mennyibe kerül egy palack?
Jelenleg, ha valaki félreteszi otthon az üres boros- vagy egyéb üvegeket, és megfogan a fejében a gondolat, talán a fent említett nosztalgikus emlékektől vezérelve, vagy környezettudatos társadalmi felelősségvállalásból, hogy visszaváltja azokat, az leginkább erkölcsi elismerésre számíthat, de pénzre nem sokra. Ha
- talál olyan üzletet, ahol van üvegvisszaváltó automata
- ha betétdíjas az üveg
- ha az adott üzlet forgalmazza is éppen azt,
akkor sikerre viheti a küldetést! Ha mondjuk, egy visszaváltandó borosüveg eleget tud tenni mindezeknek a kívánalmaknak, és tiszta és sértetlen, akkor akár 80 forint körüli összeg is ütheti utána a markát a szorgos visszaváltónak.
Tehát, ha például egy villamos- vagy buszmegállóra vagyunk a visszaváltó automatától, vagyis 2 buszjegyet használunk az oda- és visszaútra, akkor 9 borosüveg visszaváltásától már nyereséget is termelhet a visszaváltó akció.
Az alumínium- és PET-palackok esetében nincs ennyi kritériuma a visszavételnek, de a vagyonnövekedés sem lesz tőle annyira látványos.
A sérülésmentes alumíniumdoboz 2 forintot, a PET-palack (ha ép, nem gyűrött és nincs rajta kupak) 1 forintot ér az üvegvisszaváltó automatáknál.
Ez szomorú, mert évente több mint egymilliárd PET-palack végzi csak Magyarországon a szemétben.
Az alumíniumdobozok pedig gyakorlatilag végtelen számú újrahasznosítást is elbírnának.
Csalók az üvegvisszaváltónál
Az üvegvisszaváltó masinák a csomagoláson található vonalkód segítségével tájékozódnak a visszaváltott termék árkategóriájáról, a forma kevésbé informatív a gép számára. Ezt használta ki 2016-ban egy rafinált és meglehetősen ráérő, csalafinta visszaélő. Különböző válogatott módszerek segítségével, mint hamis vonalkódszkennelés, -nyomtatás és -leolvastatás, kamu-, ingyenpalackokat bedobálva megetette a gépekkel, hogy a legmagasabb díjú üveget veszik épp vissza. Persze, ez is alig volt több mint 300 forint palackonként, ezért a nagyjából 20 000 forint összértékű visszaélés így is elég sok macerába került. Amikor aztán ezt kezdték lefülelni, újabb módszerrel még majdnem 10 000 forintnyi „zsákmányra” tett szert a találékony haszonleső. Mivel azonban
az automatizált üvegblokk, amit ezek a gépek kiadnak, magánokiratnak minősül,
ezért hiába a kreatív megoldások, az elkövetőt a bíróság elítélte, majd 1 év próbaidőre engedte.
Akkor most mi lesz a környezettel?
Több kutatás eredménye is alátámasztja, hogy a lakosságban megvan a felelősségérzet környezetünk jobbá tételére és a hajlandóság a csomagolóanyagok visszavitelére, amelyhez akár már a csomagolásonkénti 10-20 forint is motiváló lenne, persze minél több, annál jobb.
Talán segít majd a helyzeten a 2023. július 1-re tervezett új törvény, amely kötelezővé tenné az italos csomagolások visszaváltását. Addig is, legalább a szelektív hulladékgyűjtésre nagyobb gondot kellene fordítanunk.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
