Volt egy ciprusi hercegnő, aki nagyjából 1177-ben született, a férfiak a konfliktusaikban politikai és diplomáciai eszközként használták fel. Ő volt II. Izsák Komnénosz, Ciprus császárának lánya. A nevét sosem jegyezték fel, bár a történészek szerint Beatrix vagy Mária lehetett.
A túsz hercegnő élete
A Bizánci Birodalom instabilitása közepette, a 12. században kikiáltotta magát császárnak II. Izsák Komnénosz, elfoglalta Ciprust, és független entitásként kormányozta, fellázadva Konstantinápoly központi fennhatósága ellen. Uralkodását elnyomó politika és kormányzás jellemezte, ami sok alattvalóját elidegenítette.
Két gyermeke volt, akiket túszként használták fel egy háborúban ellene. Izsákot az örményországi harcok során fogták el, és Antiokheia görög városának hercege, III. Bohemond őrizetébe került (ez ma Törökország területén található). 60 ezer aranyérme váltságdíjat szabtak ki rá. Miután a váltságdíj felét kifizették, Izsákot szabadon engedték, de gyermekeit túszként odaadta Bohemondnek a fennmaradó összeg fejében.
A váltságdíj azonban sosem érkezett meg, a kalózok ugyanis ellopták. Izsák szerint ez Bohemond műve volt, és megtagadta a további fizetést, ezért a gyerekei két évig fogságban maradtak. Miután Bohemond felismerte, hogy Izsák sosem fogja kifizetni a váltságdíjat, végül szabadon engedte a foglyokat – a hercegnő ekkor mindössze 7 éves volt. Testvére halála után ő lett Izsák egyetlen örököse.
Nem maradhatott sokáig szabad
1191-ben a hercegnőt újra foglyul ejtették, ezúttal I. Richárd angol király. Izsák megpróbálta elfogni Richárd hajóját, amelyen a király nővére, Szicíliai Johanna, valamint leendő felesége, Navarrai Berengária utazott. Válaszul Richárd ostrom alá vette Ciprust.
Izsák végül elmenekült, de Richárd elfoglalta a várat, ahol a hercegnő bujkált, a lány kiment, hogy találkozzon a királlyal, és megadta magát. Bátor lépés volt ez egy fiatal lánytól, aki ekkor mindössze 14 vagy 15 éves lehetett.
Izsák, aki nagyon szerette a lányát, annak ellenére, hogy korábban már felajánlotta őt túszként, hamarosan megadta magát és börtönbe került. Richárd a hercegnőt új felesége és nővére gondjaira bízta, „hogy ápolják és saját szokásaik szerint neveljék fel”. Bár hivatalosan a két királyné pártfogoltja volt, valójában fogoly maradt.
Túszként járta be a világot
A hercegnő ezután egy nagyon furcsa helyzetbe keveredett, utazgatni kezdett a két királynővel. Először Akonba (a mai Izrael területén volt) mentek, majd Rómába, Pisába, Genovába, Marseille-be, Aragóniába (az Ibériai-félszigeten) és Poitou-ba (Nyugat-Közép-Franciaország). Mellette rengeteg új embert ismerhetett meg; bár viszonylagos „szabadságot” élvezhetett, ezek az utazások nem a saját belátása szerint történtek, ráadásul a mozgását szigorúan ellenőrizték.
Miután Richárdot elfogta a német-római császár, szabadon engedésének feltételeként bele kellett egyeznie abba, hogy a hercegnőt és Bretagne-i Eleonórát (aki szintén Richárd őrizetében volt) V. Lipót osztrák herceg fiaival házasítják össze. A két nő 1193-ban együtt indult Ausztriába, de az út során visszafordultak, mivel Lipót halála megszüntette a megállapodást. Ezután a hercegnő talán Szicíliai Johannát kísérte második házassága során VI. Rajmund toulouse-i grófhoz 1196-ban.
Richárd 1199-es halála után a hercegnő végre szabaddá vált, és két előnyös házasságot kötött. Először VI. Rajmunddal, aki Szicíliai Johannával volt házas annak 1199-es haláláig. Másodszor Thierry flamand gróffal, miután első házasságát érvénytelenítették. Raymond ugyanis eltaszította a hercegnőt, hogy egy erősebb házassági szövetséget kössön.
Második házasság
A hercegnő a második házassága során rövid időre ismét megjelenik a történelmi feljegyzésekben. 1204-ben Thierry megpróbálta visszaszerezni Ciprust felesége jogain keresztül. Addigra viszont Ciprus politikai körülményei megváltoztak, és egy új király került hatalomra. Thierry és a hercegnő próbálkozása sikertelen volt, menekülniük kellett, és ezután végleg eltűntek, a további életükről semmilyen feljegyzés sem maradt fenn.
A „ciprusi kisasszonynak”, ahogyan azóta nevezik, szinte sosem volt semmilyen irányítás a kezében, mégis sikerült több helyzetet is előnyére fordítania – a történészek szerint mindez azt mutatja, hogy erős és kitartó lehetett. Minden rákényszerített helyzetben megtalálta a módját, hogy túléljen és megtartsa a státuszát.
Ha izgalmas női sorsokról olvasnál, kattints az alábbi cikkünkre, amelyben Parr Katalin történetét ismerheted meg.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
