tökéletes város

A város története 1954-ben kezdődött: ekkor Mirra Alfassa jógatanár és guru megjelentetett egy cikket Egy álom címmel. Alfassa amellett érvelt, hogy kell lennie egy olyan helynek a Földön, ahol minden jóakaratú, őszinte törekvésű ember szabadon élhet a világ polgáraként, és csak egyetlen tekintélynek, a legfőbb igazságnak engedelmeskedik. A béke, az egyetértés és a harmónia helye lenne ez az ideális település, ahol a szépség, az élethosszig tartó tanulás és egyéni fejlődés uralkodna a versengéssel és a szenvedélyek kielégítésével szemben.

Auroville, a Hajnal Városa

Alfassának 1954-ben még úgy tűnt, hogy mindez csak „egy álom”, de 1960-ban elérkezettnek látta az időt a megvalósításra: megvásárolta a Puducherry nevű településtől északra található húsz négyzetkilométeres területet, ami akkoriban kietlen pusztaság volt, hiszen a távozó britek kivágtak minden, a helyszínen fellelhető fát. 1964-ben benyújtotta indítványát egy olyan város megalapítására, amelynek fő célja az emberiség bajainak orvoslása volt. Kapcsolatba lépett egy francia építésszel, Roger Angerrel, és 1968-ban felavatták Auroville-t, a Hajnal Városát. Mirra 1973-ban hunyt el, öt évvel álmai megvalósulása után, de Auroville lakossága a mai napig őrzi az emlékét: „Anya”-ként emlegetik, és fényképeivel városszerte találkozhatnak az arra járók.

India utópisztikus városa

Az ötvenezer főre tervezett utópisztikus csodaváros nem érte még el kapacitása határait: napjainkban körülbelül 3200-an lakják. Nem csupán indiaiak: lakói több mint harminc országból érkeztek. A legtöbben Indiából, Franciaországból és Németországból jöttek, de 2021-es adatok szerint nyolc magyar lakója is van.

Nincs pénz, nincs magántulajdon

Mitől olyan különleges hát Auroville? Az UNESCO védelme alatt álló város lakói békében élnek egymással, különféle etnikai hovatartozásuk, vallásuk és más különbözőségeik ellenére. Auroville-ben a hagyományos értelemben vett pénznek nincs értéke: a lakosok Aurocardot használnak, amire a város folyósít számukra egy összeget, ebből nem túl fényűzően, de meg tudnak élni. Mindezért cserébe ők is hozzájárulnak a város költségeihez, ki-ki a lehetőségeihez mérten: aki jómódú, és számíthat rokonai támogatására, elvárják tőle, hogy a város számára is nagyobb összeget ajánljon fel. A többiek közösségi munkát végeznek. Nincs rendőrség, nincs magántulajdon, és teljesen önfenntartóan élnek a turizmusnak, a mezőgazdaságnak és az általuk készített kézműves termékeknek köszönhetően. (Adományokat azért elfogadnak.)

A tudat megtalálásának helye

Alternatív modelleket vezettek be a földtulajdon, az oktatás és a kormányzás területén is. Több mint hárommillió fát ültettek el, és azt vallják, hogy számukra a megújuló energiaforrások használata, valamint a fenntartható életmód az elsődleges. Az egészségügyi ellátás és az elektromos áram ingyenes. Nem fogyasztanak szeszes italokat, és nem ismerik el a vallásokat sem. A város központjában elhelyezkedő aranykupola, a Matrimandir sem templom, hanem az egyéni csendes koncentráció, meditáció helyszíne, amelynek belsejében egy fehér márványból készült helyiség, a „tudat megtalálásának helye” található. A Matrimandirt napelemekkel szerelték fel, és gondozott kertek veszik körül, ezt „Béketerület”-nek nevezik.

Innen indul ki a város négy zónája: a lakózóna, az ipari zóna, a kulturális és oktatási zóna, valamint a nemzetközi zóna. Ezek mintegy megjelenítik az ember négy alapvető tevékenységét a társadalomban: a kultúrát, az oktatást, a munkát és a közigazgatást. Az épületek a kísérleti építészet jegyében épültek, a botanikus kertek pedig szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak.

Az Anya kérései

Auroville nyitva áll a látogatók előtt, akik ott-tartózkodásuk költségeit fizetik a városnak. Megszállhatnak a város vendégházában, vagy akár együtt lakhatnak az ott élőkkel. Akik hosszabb időre szeretnének odamenni, először három hónapot kell a városban tölteniük, majd a kétéves próbaidő teljesítése után lehetnek auroville-i polgárok. Aki beköltözik, annak szem előtt kell tartania az Anya négy kérését:

• Auroville nem tartozik senkihez, csak az emberiség egészéhez, de az itt éléshez szolgálni kell az „isteni tudatosságot”.
• Auroville-ben az oktatás egész életen át tart, a folyamatos fejlődés érdekében.
• Auroville a múlt és a jövő hídja.
• Auroville-ben az anyagi és spirituális kutatások célja az emberi egység megtestesítése.

A város sok programmal csábítja az odalátogatókat: van wellnessközpontjuk, műhelyeket tartanak a fenntartható életformáról, különböző jóga- és önismereti programokat szerveznek, és önkénteseket is szívesen fogadnak.