tetovált király

Alighanem Jean-Baptiste Bernadotte története az európai történelem egyik legkülönlegesebb poltitikai átalakulása: rajta kívül ugyanis nem mondhatja el más, hogy francia marsallból lett svéd és norvég király.

Jogi pálya helyett a katonaságot választotta

De ne szaladjunk ennyire előre a történetben, amely egyébként 1763. január 26-án Bernadotte pau-i születésével kezdődött. A szerény francia család gyermekeként napvilágot látott fiú eredetileg jogi pályára készült, végül apja korai halála miatt, 1780-ban ehelyett a francia hadseregbe lépett be 17 évesen. A forradalom évei alatt egyre feljebb jutott a ranglétrán, amelyet kizárólag intelligenciájának, ambícióinak és katonai tehetségének köszönhetett.

Kulcsfigurája volt a napóleoni háborúknak

Bernadotte a napóleoni háborúk idején Napóleon egyik legmegbízhatóbb marsalljává vált. Fontos szerepe volt az 1805-ös austerlitzi és az egy évvel későbbi jénai csatában, amelyek során többek között neki köszönhetően sikerült győzedelmeskednie a franciáknak. Jean-Baptiste Bernadotte egyre szélesebb körben lett egyre népszerűbb embersége, személyes varázsa, egyszerű életvitele és integritása miatt – többek között ezeknek köszönheti azt is, hogy királlyá koronázták. De erről majd később!

Kormányzó és férj is lett

1798 januárjában Bernadotte-ot várták egyébként Bonaparte utódjaként az olasz hadsereg élén, ám ehelyett bécsi nagykövetnek nevezték ki áprilisig, amikor is küldetése véget ért. 1798. augusztus 17-én, miután visszatért Párizsba, feleségül vette Désirée Claryt, Napóleon egykori menyasszonyát és Joseph Bonaparte, Napóleon bátyjának sógornőjét. 1804-ben, a császárság kikiáltásakor Napóleon az egyik legmegbízhatóbb tisztjeként tartotta számon, olyannyíra, hogy ő lett a vezér által kinevezett 18 biradalmi marsall egyike. Sőt ez év júniusában Hannover kormányzójává is tette Bernadotte-ot, aki ebből a pozícióból bezette az I. hadtestet az 1805-ös ulmi hadjárat során, amely Karl Mack von Leiberich marshall hadseregének elfogásával tetőzött.

Csatát nyert csata után

Napóleon hadseregénél maradva Bernadotte és hadteste kezdetben tartalékban volt az austerlitzi csata alatt, december 2-án, az ütközet késői szakaszában azonban az I. hadtest segített a francia győzelem kiteljesítésében. Noha hozzájárulásaiért Napóleon 1806. június 5-én Ponte Corvo hercegévé nevezte ki,

Bernadotte erőfeszítései az év hátralévő részében meglehetősen egyenetlennek bizonyultak.

Az ősszel a Poroszország elleni hadjáratban részt vevő Bernadotte sem Napóleon, sem Louis-Nicolas Davout marsall támogatásában nem tudott osztozni az október 14-i jénai és auerstädti ikercsata során. Napóleon súlyos megrovása után ezért majdnem fel is mentették a parancsnokság alól, de Bernadotte három nappal később győzelmet aratott a porosz tartalékos csapat felett Halléban.

Bernadotte június 4-én megsebesült a fején a Spanden melletti harcok során, amely miatt az I. hadtest parancsnokságát Claude Perrin Victor hadosztálytábornoknak adta át. Gyógyulása közben Bernadotte-ot a Hanza-városok kormányzójává nevezték ki. Ebben a szerepében egy Svédország elleni expedíciót fontolgatott, de kénytelen volt feladni az ötletet, mivel nem sikerült elegendő szállítmányt összegyűjteni. 1809-ben ismét csatlakozott Napóleon hadseregéhez az Ausztria elleni hadjáratban, és átvette a francia-szász IX. hadtest parancsnokságát is.

Életének legnagyobb fordulata

Bernadotte életében 1810 hozott igazán nagy fordulatot, amikor is Svédország az idősödő és betegeskedő, gyermektelen uralkodója, XIII. Károly utódját kereste. Amikor az első jelölt, a dán herceg váratlanul meghalt, Bernadotte-ot kérték fel trónörökösnek. Napóleonnak tulajdonképpen nem volt ellenvetése ez ellen, amire jó oka volt: arra számított, hogy Bernadotte királyként is követni fogja őt. XIII. Károly 1818-ban bekövetkezett halála után tehát Bernadotte lépett a trónra, aki ettől a pillanattól kezdve XIV. Károly Jánosként svéd és norvég király is lett.

Tetoválás díszítette a mellkasát

Királyként Bernadotte a béke megőrzésére és országa megerősítésére összpontosított egészen 1844-ben bekövetkezett haláláig. Semlegességi politikát folytatott, elkerülve az európai konfliktusokat a napóleoni háborúk után, együttműködött a parlamenettel, Napóleon bukása után pedig jó viszonyt kezdett ápolni a Franciaországot legyőző nagyhatalmakkal. Uralkodása alatt jelentős gazdasági és infrastrukturális fejlődés valósult meg, beleértve az úthálózat, a bankrendszer és az ipari növekedés fejlesztését. Úgy tartják, hogy Svédország ma is jellemző, szigorú semlegességének alapja XIV. Károly Jánosnak köszönhető. 

Az egykori uralkodó dinasztiája máig él: a jelenlegi svéd király, XVI. Károly Gusztáv annak a XIV. Károly Jánosnak az egyenesági leszármazottja, akiről az a hír járta, hogy azért nem mert levetkőzni, mert még fiatal korában, közismerten radikális köztársaságpártiként ezt a feliratot tetováltatta a mellkasára: „Halál a királyokra!”.

Ha szeretnél bizarr érdekességeket megtudni a francia uralkodók híres kastélyáról, a versailles-iről, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikkünket is.