Élete közel 90 éve alatt szinte egy percig sem pihent. Már száz évvel ezelőtt azt gondolta, a jövő telefonját a mellényzsebünkben hordjuk majd, hogy az információk anélkül jutnak el hozzánk, hogy a lábunkat kitennénk a lakásunkból, s azt is, hogy az autók is elektromosak lesznek. Feltalálta a napelemes motort, a fénycsöveket, a rádiót, a távirányítást. Nikola Tesla igencsak különc személyisége volt a 20. század eleji tudományos életnek.
130 évvel ezelőtt, 1893-ban, a chicagói világkiállításon Nikola Tesla bemutatta az elektromosság vezeték nélküli áramlását egy sor foszforizzó meggyújtásával. Úgy vélte, hogy a légkörön keresztül egészen nagy távolságra is el lehet majd juttatni az áramot.
A Városligetben rajzolta le először a találmányát
1856-ban született az akkoriban az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Smiljanban. Az ortodox papi családból származó Nikola apja pap volt, anyja egy szerb lelkész lánya, egyik testvére is az egyházon belül találta meg hivatását, ortodox metropolita lett. Maga Tesla is papnak készült, de egy súlyos betegséget követően hivatást váltott, apja engedélyével mérnöknek tanult. Károlyvárosban, majd a grazi Politechnikumban végezte ez irányú tanulmányait, azonban apja korai halálát követően anyagi nehézségei miatt ott kellett hagynia iskoláit. Bátyja segítségével került Budapestre, ahol befejezte tanulmányait, és megismerkedett Puskás Tivadarral. Legendás képességei már akkoriban is közismertek voltak, kiemelkedő vizuális memóriájának köszönhetően képes volt teljes könyveket pillanatok alatt megtanulni.
A feltalálói attitűdöt valószínűleg édesanyjától örökölte, aki gyermekkorában számtalan saját találmányával szórakoztatta gyermekeit. Magyarországi tartózkodása során földbirtokos nagybátyja támogatta, Tesla 1881-ben Pomázra költözött, és Puskás Tivadar telefongyárában dolgozott főmérnökként. Már a kezdetekkor kiemelkedett munkatársai közül, ugyanis feltalált egy, a telefonbeszélgetéseket kihangosító, kezdetleges hangszórót. Egy sétája során a városligeti homokba rajzolta bele életében először azt a találmányát, melynek hírnevét is köszönheti, a váltakozó áramú motort.
Edison vált a legnagyobb ellenlábasává
Teslának nem csak szellemi kvalitásai, érzékszervei is legendásak voltak, állítólag hallotta a denevérek szárnysuhogását a fák között a Városligetben sétálva, és az állatkerti oroszlánok bőgése több száz méterről is bántotta a fülét. Egy idő után nappal már nem is járt ki az utcára, annyira zavarta a fény a szemeit, ellenben megtanult a sötétben látni. A szenzoros érzékelési problémái nem egy esetben életet mentettek, megérzett olyan eseményeket, amik később végzetesnek bizonyultak, s volt, hogy nem engedte felszállni barátait és munkatársait egy vonatra – mely nem sokkal később valóban kisiklott.
Érzékenysége odáig vezetett, hogy még ebben az évben ideg-összeroppanást kapott.
Alig egy évet követően Puskás Tivadar ajánlására Párizsba költözött, és a Continental Edison Companynál kezdett dolgozni, majd 1883-ban el is készítette a már említett motor prototípusát. A mágnesesség által működő motor szabadalmát 1888-ban, már Amerikában jegyeztette be. Ott eleinte magával Edisonnal dolgozott, azonban fizetését nem kapta meg, s komoly konfliktust követően találmánya szabadalmi jogát is el kellett adnia, hogy megélhessen. A kettejük közötti összezördülés később Tesla munkásságára is rányomta a bélyegét, az általa feltalált váltakozó áramról ugyanis hamar kiderült, hogy mennyivel megfelelőbb módja az elektromos energia továbbításának. A kudarcba beletörődni képtelen Edison véres propaganda-hadjárattal igyekezett a magyar gyökerekkel is rendelkező feltaláló karrierjét ellehetetleníteni, sikertelenül.
Edison nyilvános kísérleteket szervezett annak érdekében, hogy elméletét a váltakozó árammal kapcsolatos veszélyekről bebizonyítsa, különféle állatokat végzett ki nagyszámú közönség előtt. Kettejük konfliktusa miatt maradt Nobel-díj nélkül, 1912-ben Edisonnal megosztva kapta volna meg a kitüntető elismerést, azonban állítólag inkább visszautasította, mintsem élete egyik fő ellenlábasával osztozzon rajta.
A pittsburghi Electric Company vezetője több szabadalmi jogot is vásárolt tőle a későbbiekben, ennek köszönhetően saját laboratóriumot szerelhetett fel, ahol további kísérleteit folytatta. 1883-ban bemutatta annak az indukciós motornak az első darabját, amellyel ma minden háztartási gépünk működik, 1891-ben a televíziókat és rádiókat működtető Tesla-tekercset vitte nyilvánosság elé. Az 1893-as chicagói világkiállítás pavilonja is az ő technikai bravúrjának köszönhetően borult fényárba. Megalkotta a Niagara-vízesés energiáját kihasználó erőművet, 1898-ban távirányítóval, rádióhullámokkal vezérelt, működő hajót készített, mellyel ámulatba ejtette a nézőket. A jelenlévők azt hitték, elméjével irányítja a hajót.
Ez volt a robotika születésének pillanata.
Nem mindent sikerült befejeznie
A röntgensugárzásra, a radarrendszerek megalkotására, a vezeték nélküli rádió-adótoronyra azonban már nem maradt ideje. Mivel nem használt papírt ötletei feljegyzéseihez, nem ismerjük minden egyes ötletét, azonban tudjuk, hogy foglalkozott az időutazással, illetve az üzemanyag nélkül működő, elektromos járművekkel.
Találmányainak nagy része korát évtizedekkel megelőzte, sokat azért nem folytatott, mert katonai célra használták volna fel ahelyett, hogy célja szerint békét teremtsenek. Volt, amit kalapáccsal vert szét, munkatársai pedig titoktartást fogadva nem beszéltek ezekről. Műszaki rajzait és jegyzetfüzetét több ízben ellopták, így rengeteg találmánya került más kezébe az évek során. Egyes felfedezéseit az FBI a mai napig használja.
Elméje soha nem pihent, állítólag naponta mindössze két órát töltött alvással.
1928-ban adta be utolsó szabadalmát, egy helikopter és egy repülő keresztezésével megalkotott légi szállítóeszköz műszaki rajzait, mely a manapság konvertoplán néven ismert, függőlegesen fel- és leszállni képes repülők egyik prototípusa volt. Arra sajnos soha nem volt pénze, hogy valóban meg is alkossa.
Magányosan érte a vég
A meglehetősen aszketikus életet folytató Tesla soha nem nősült meg, szerelmi kalandjai sem ismertek, csak a tudománynak élt. Magányos élete 12 éves korában vette kezdetét, amikor szemtanúja volt annak, ahogy testvérét egy megbokrosodott ló leveti a hátáról, és belehal sérüléseibe. Élete utolsó 10 évében csak a hotelszoba erkélyén fészkelő galambok voltak a társai, holttestére a hotel egyik szobalánya talált rá két nappal azután, hogy a mérnök kiakasztott az ajtóra egy „Ne zavarj” táblát. Szívkoszorúér-rendellenesség végzett vele.
