Már a Kr. e. 1. századból is vannak arra utaló nyomok, hogy bortermelés folyt hazánk területén de azt már bizonyítani is lehet, hogy Domitianus császár uralkodása idején (Kr. u. 81. szeptember 14. – Kr.u. 96. szeptember 18.) a Pannóniában termelt bor annyira jóra sikerült, hogy a császár az itáliai nedű versenytársát látva benne, betiltotta a termelését Kr. u. 92-ben. Az akkor kiirtott szőlők után újratelepítésre csak közel 200 évvel később került sor, ismét egy másik császár rendelkezésére:
Probus Valerius 282-ben kardoskodott a Szerémség borkultúrájának felélesztése mellett.
Családi borászatok és szüretelés a nem is annyira régmúltban
A második világégés után, 1948-tól a hazai bortermelés a mennyiségi mutatókra összpontosított a minőségiek helyett, így sokáig déd- és nagyszüleink közül is, ha igazán finom hazai borra vágytak, a kis házi szőlészetek készletéhez kellett fordulniuk.
De hogy is zajlott ez régen, és mi történik ma egy kisebb családi borászatban? Emlékeztünk, nosztagiáztunk, beszélgettünk, és egy kicsit összehasonlítottunk. A múlt képeinek felvillantásában dr. Zolnay Lászlóné volt segítségünkre egykori családi hobbiborászatukból származó emlékei felidézésével, a jelen, néha kontrasztos valóságát pedig Takács Viktor borász tállyai gazdaságának gyakorlatából kölcsönözte:
Hagyomány és újítás a szürettől a palackig
Ahogyan a legnagyobb termelő országokban is, mára már a készletet változó eljárásokkal és terméshozammal, nagy- és kistermelők, valamint családi borászatok állítják elő.
De még a méretében hasonló területek művelése között is nagy különbségek figyelhetők meg. Vannak, akik továbbra is a hagyományos módszerekre esküsznek, míg mások követik a legújabb technikai vívmányokat és a modern gazdálkodást.
Ha kíváncsi vagy a szőlőfogyasztás előnyeire, olvasd el e korábbi cikkünket is.
A magyarok kedvenc gyümölcse az infarktus és az érelmeszesedés ellen is védNem csak a magyar kultúrtörténetben játszik fontos szerepet, a szervezetünk számára is aranyat ér ez a gyümölcs.
Tovább olvasom
